A Vasas a legutóbbi látogatásakor nagyon boldogan távozott a Népligetből – 32-30-ra győzött, s ezzel biztosította az élvonalba való feljutását. Szögezzük le, ezen a májusi mérkőzésen az NB I/B-ben szereplő U20-as csapatunkat múlta felül az angyalföldi együttes, legjobbjainkkal pedig 2018-ban találkozott legutóbb – akkor 39-21-re győztünk a Fáy utcában, az Elek Gyula Arénában pedig 39-22-re nyertünk a Vasas ellen még 2017 szeptemberében. Noha a piros-kékekkel vérre menő csatákat vívtunk néhány évtizeddel korábban, a most futó idényben is joggal remélhettünk könnyű sikert, hiszen újoncként a bent maradásért küzd az egyébként tizenötszörös magyar bajnok és Bajnokok Ligája-győztes klub.

Mi viszont a bajnoki cím megvédésén dolgozunk, és ennek megfelelően nyitottuk a szerda esti találkozót – a határozott védekezésünknek hála 4-0-lal startoltunk. A Vasas kapuját az említett NB I/B-s összecsapáskor még a Fradit erősítő Zsigmond Panna védte, és bár az első percekben játékosaink rendre túljártak az eszén, később hozzátett néhány védést. Főleg Angela Malesteinnel szemben volt jó a statisztikája, de Márton Grétán kívül majd mindenki bele-belehibázott. Ezzel együtt is jól nézett ki a mieink játéka, Bíró Blanka teljesítménye pedig egyenesen parádés volt, a huszadik percben még csak négy kapott gólnál jártunk, vagyis hátul bőven kompenzáltuk a kihagyott helyzeteket.

Tízzel így is csak a 31. percben vezettünk először, tehát összességében jól tartotta magát ellenfelünk, sőt, 26-14 után három gólt lőtt zsinórban. Túlzás lenne azt állítani, hogy ezzel szorossá tette az összecsapást, de Elek Gábort felbőszítette, időt kért vezetőedzőnk, és pontosabb, koncentráltabb játékot kért.

Meg is kapta, elsősorban védekezésben kapcsoltak eggyel feljebb játékosai, de ez kihatással volt a támadójátékra is, hiszen számos könnyű gólt szerezhettünk a lerohanások után. A hajrára elfáradt a Vasas, így egyre csak nőtt a különbség, végül pedig tizenhét góllal győztünk, vagyis megfelelően hangoltunk a CSM Bucuresti és a Győri ETO elleni rangadóra.