Aligha lehetett volna ennél nehezebb sorsolása női kézilabdacsapatunknak a Magyar Kupában, hiszen a bajnokság harmadik helyén álló, öt magyar válogatott játékost is felvonultató Debrecen otthonában kellett megvívni a legjobb négy közé kerülésért. A Hódos Imre Sportcsarnokban a mieink ellen rendre megmutatja magát a hazai keménymag, ezúttal is így volt, de a vendégszektort megtöltő száztizenhárom Fradi-szurkoló hangja jó néhányszor betöltötte a teret.

Jól kezdtük a mérkőzést, a védekezésünk különösen jól nézett ki: a belső kettős, Béatrice Edwige és Alicia Stolle ragyogóan irányította a falat, amelyben Emily Bölk és Szöllősi-Zácsik Szandra is remek munkát végzett. Bölk elöl is parádézott, három gólt szerzett zsinórban, és még a negyedik percet se hagytuk el. A rögtön az elején megszerzett kétgólos előnnyel jól sáfárkodtunk, egyszer-egyszer háromra távolodtunk, máskor egyre közeledett a DVSC, de egyenlíteni nem tudott. Annyira jól védekeztünk, hogy Szilágyi Zoltán, a hazai vezetőedző már az első félidő közepén hét játékossal küldte támadásba övéit. Nem sokkal később időt is kért Elek Gábor, és felhívta rá a figyelmet, hogy még több mozgásra, még gyorsabb reakcióra van szükség, illetve, hogy folyamatosan tartsuk őket nyomás alatt, érezzék, hogy nagy veszély az üres kapu. Még ha nem is szereztünk így könnyű gólt, a fal munkája javult, és ezt látva a játékrész végén már ismét hat a hat ellen kísérleteztek a hazaiak.

Mintegy negyed óra játék után jött Kisfaludy Anett Edwige helyére, nem sokkal később pedig Csiszár-Szekeres Klára váltotta védekezésben Alicia Stollét, vagyis látszott, vezetőedzőnk igyekszik a meccs végére is tartalékolni az energiát. A csapatunk játéka így is működött, sőt! 9-10 után háromszor találtunk a hazaiak kapujába, néggyel léptünk el ellenfelünktől (9-13), a szünetre pedig háromgólos vezetéssel mentünk (11-14). A már említett hazai szurkolók a lelátón próbálkoztak revánsot venni a mieinken, de csak a biztonsági őrökig jutottak, ráadásul a közjáték idejére a hangpárbajban is jelentősen alulmaradtak.

A folytatásban is tartani kellett azonban a szintet, mert az biztos volt, hogy a debreceniek nem adják fel. Az feltétlenül jó alap volt, hogy a védekezésünk továbbra is nagyszerűen működött, tíz perc alatt csak három gólt kaptunk, közben pedig ötöt lőttünk. A Loki újra elővette a hét-hatot, de úgy tűnt, ezen a napon bármivel próbálkozhatnak, mert annyira stabil volt a játékunk. Minden egyes játékosunk hozzátett valamit, és a Ferencvárosban eddig alig három edzésen résztvevő Béatrice Edwige is tökéletesen illeszkedett a rendszerbe. A második félidőben fokozatosan növeltük a különbséget, ettől egyre higgadtabbá váltunk, és a végig hatalmas támaszt adó szurkolóink az ötvenegyedik percben már tízig számolhattak (16-26). Eldőlt a meccs, jóval korábban, mint arra számíthattunk, de ezúttal aligha bánta bárki is, hogy nem kellett izgulni az utolsó percekben.

Nyolcgólos győzelem lett a vége, vagyis magabiztosan jutott együttesünk a Magyar Kupa négyes döntőjébe!