Kedden este a tavalyi bronzérmes, illetve az Európa-liga négyes döntőjére készülő MOL Esztergom otthonában lépett pályára női kézilabdacsapatunk. A találkozó az elmúlt hétvégi mérkőzés, különösen annak lélektana miatt nehéznek ígérkezett, és minimum fél szemmel a hétvégi Magyar Kupa négyes döntőre is figyelni kellett. Közel sem ideális ez az ütemezés, de a versenykiírás nem tette lehetővé a bajnoki későbbi, egyébként a két csapat által elfogadott időpontban való megrendezését.

A kezdés előtt az idény végén visszavonuló Szucsánszki Zitát köszöntötte a két klub, korábbi játékostársak, Csiszár-Szekeres Klára és Cirjenics-Kovacsics Anikó, az esztergomi városvezetés, valamint egykori edzője, Németh András, majd jöhetett a mérkőzés. Emily Vogel talált be elsőként, és bár eleinte rendre egyenlítettek a hazaiak, fokozatosan vettük a kezünkbe az irányítást. Támadásban jó néhány hiba becsúszott, de a védekezésünk stabil volt, és így, hogy kevés gólon tartottuk az Esztergomot, végig vezettünk. Legtöbbször két-három gól volt a két csapat között, de egyszer-egyszer négyre is hízott a differencia, a szünet előtti másodpercekben pedig az addigi legnagyobb különbség alakult ki (11-16).

A fordulás után jó lett volna még egy-két góllal megtolni az előnyt, de ehelyett Jesper Jensennek kellett időt kérnie öt perc után. A hazaiaknál szereplő kölcsönjátékosunk, Ballai Anna talált be háromszor két és fél perc alatt, kettőre olvadt a különbség, és vezetőedzőnk még idejében meg akarta fogni a meccset. Sikerült neki, és nemcsak megállt a hazaiak felzárkózása, hanem kisvártatva újra elléptünk ellenfelünktől. A kapuba érkező Janurik Kinga védésekkel tett ehhez hozzá, elöl pedig látványos támadások után találtunk be. 18-24-nél aztán már Elek Gábor hívta magához csapatát, vagyis a mieink jól reagáltak a helyzetre. Ennél nagyobb különbséget nem tudtunk kialakítani, de háromnál közelebb nem is engedtük a hazaiakat, mindig volt valaki, aki egy-egy klasszis villanással hozzátett egyet.

Eleve nem diktáltunk nagy iramot, de a második félidőben pláne nem rohantunk, csak ha a helyzet indokolta. Végig kézben tartottuk a meccset, de Simon Petra gólja végképp eldöntötte, hogy két ponttal távozunk Esztergomból, és készülhetünk a Magyar Kupa négyes döntőjére, amelynek az előző négy kiírását egyaránt aranyéremmel zártuk.