Egy héten belül a harmadik idegenbeli mérkőzésére készült női kézilabdacsapatunk, amelynek keretébe az elmúlt időszakban hiányzók közül legalább Orlane Kanor visszatérhetett. Francia válogatott átlövőnk még a Podravka elleni mérkőzésen kapott ütést a fejére, és csak most vállalhatta újra a játékot. Vele együtt is szűk volt a keret, és a mérkőzés elején az is erőteljesen meglátszott, hogy a rövid idő alatt megtett három hosszú út sokat kivett a lányokból.

Tompa és lassú volt a játékunk, pedig az látszott, hogy nem akart még egyszer ugyanabba a hibába esni a társaság, mint szeptemberben, Érden, amikor hatgólos hátrányból „rajtoltunk”. Kis híján mégis összejött, mert hiába kértünk már addig időt, hiába védett hasonlóan jó formában Böde-Bíró Blanka, mint szerdán Mosonmagyaróváron, 7-2-nél jelentős volt a hátrányunk. Támadásban nem szereztünk előnyöket, így a hazaiak könnyedén zárták a sávokat, gyakorlatilag helyzet nélküli lövéseket kellett vállalni, azokból pedig elenyésző volt a siker. Szinte csak Angela Malestein hozta elöl, amit tud, az extra szituációkat is megoldotta, vezérletével kezdtünk el felzárkózni. Ez jól sikerült, hat gólt lőttünk zsinórban, de sajnos tovább nem tudtuk nyújtani a szériát, ezt követően kiegyenlített mérkőzést láthattunk. A szünetre kialakult 12-12-es állás nagyjából megfelelt a játék képének – mindkét csapat egy-egy jó periódust produkált, egyébként pedig rengeteg volt a technikai hiba.

A fordulás után jobban kezdtünk, 13-16-nál hárommal vezettünk, és úgy tűnt, alakul a ritmuus, de a folytatásban ismét bizonytalanná váltunk támadásban, sok labdát elszórtunk, vagy épp elvették a játékvezetők, a norvégok pedig ezek után rohantak. Ezt jól is csinálták, előbb újra meccsbe kerültek, majd 16-19 után egy lendületből eltüntették a hátrányukat. Látszott, hogy szenvedős meccs lesz ez már, és nem segített, hogy harmadszor is labda nélkül kapott emberelőnyt a Sola.

De a játékosaink megtették, amit meg kellett, küzdöttek, és a hajrában feljebb is kapcsoltak egy fokozattal. 20-20-as állásról zsinórban négyszer találtunk a hálóba, végre levegőhöz jutottunk, és innen már csak le kellett hozni a végét. Jól működött ebben a periódusban a beálló nélküli játékunk, Emily Vogel, Simon Petra, Darja Dmitrijeva és Mette Tranborg egyszerre volt a pályán, és a számos egy-egy elleni párharcból megvoltak az előnyök. Megnyertük a mérkőzést, de épp csak egy fokkal volt kevésbé küszködős, mint szeptemberben, Érden. A lényeg az újabb két megszerzett pont, az abszolút másodlagos, hogy nem lesz a csapat kedvenc ellenfele a jól küzdő és a lehetőségeivel jól sáfárkodó Sola.