Győzni, és amennyi energiát csak lehet, megspórolni – ezt a két célt fogalmazta meg női kézilabdacsapatunk a szombati Magyar Kupa-elődöntőre, és ebben a fontossági sorrendben. Nem várt ugyanakkor könnyű összecsapás a mieinkre, hiszen a Siófok óriási elszántsággal készült az elődöntőre. Látszott is a felkészülés, hiszen szembetűnő taktikai elemekkel próbálkozott: rögtön hét támadóval igyekezett feltörni a védekezésünket, illetve a végletekig lassították, ölték a játékot. A hét a hattal nem jutottak messzire, 3-0-lal nyitottunk, és nem sokkal később el is engedték ezt a variációt, a tempó és ritmus nélküli kézilabdával azonban nehezen tudtunk mit kezdeni. Sajnos ránk is átragadt, és hátul kiállításokat gyűjtöttünk, leginkább ez okozta a nehézséget az első húsz percben. Két-három góllal vezettünk szinte végig még a háromszor két perc emberhátrány ellenére is, de továbblépni nem tudtunk, később pedig nagyon bánhattuk ezt. A játékrész hajrájában ugyanis a saját sorsunkat nehezítettük azzal, hogy háromgólos előnyünknél ziccert, hetest és ziccerlabdát is rontottunk. A szünetig nagyot léphettünk volna előre abban, hogy az elszántan küzdő siófokiaknak elvegyük a kedvét, ehhez képest az elrontott helyzetek után szépen lassan ledolgozta a hátrányát ellenfelünk, sőt, a szünetre még a meccs során először az előnyt is átvette (11-12).

A fordulás után három és fél perc alatt újabb két kiállítást szedtünk össze, és ehhez képest még örülhettünk, hogy nem lépett el jobban a Siófok. Muszáj lett volna a játékosainknak türelmesnek maradni, de nagyon látványosan szenvedtünk attól, hogy ellenfelünk sokszor csaknem egy percen át adogatta a labdát a falunk előtt. Amikor meg megszereztük, a nagy sietségbe sokszor hiba csúszott – a siófoki kapus, Maja Vojnovic pedig számunkra a legrosszabbkor kapta el a fonalat. Emberhátrányok, kapufák, Janurik Kinga fejéről bepattanó labda – kínkeserves meccs lett az elődöntőből.

Mindezt felmérve a mérkőzés előtti két célból utóbbit hellyel-közzel el is engedhettük, bár a játékosok forgatásából ítélve Elek Gábor még így is próbált spórolni, amennyit lehetett. Küzdöttünk, harcoltunk, Malestein nyolcadik góljával ismét kettővel vezettünk, de az utolsó tíz percre így is döntetlennél fordultunk rá.

Nem számítottunk ilyen végjátékra, és még lehetett fokozni... Kettő perc se volt hátra, amikor döntetlennél időt kértünk, a megbeszélés után azonban az első passznál Itana Grbics kiejtette a kezéből a labdát. Jöhetett a Siófok, kivédekeztük a támadását, maradt negyven másodperc, de lövésig se jutottunk el - ismét Grbics rontott. Hat másodperc volt még hátra, a Siófok időt kért, de ebből a támadásból se lett lövés, döntetlennél szólalt meg a duda, vagyis jöhettek a hetesek.

Az első körben Tamara Mavsar túljárt Suba Sára eszén és Szöllősi-Zácsik Szandra is betalált (1-1). A másodikban Janurik Kinga érkezett és fogta meg Simone Böhme hetesét, Grbics pedig betalált (2-1)! A harmadikban Debreczeni-Klivinyi Kinga gólt lőtt Suba Sárának, de Klujber Katrin is értékesítette a hetesét (3-2). Andjela Janjusevic gólt lőtt Januriknak, Emily Bölk pedig Vojnovicsnak (4-3). Janjusevic jött, és Janurik neki is kivédte a lövését, vagyis megnyertük a párharcot (4-2).

Óriási küzdelem árán, hetespárbajban győzve, de bejutottunk a Magyar Kupa döntőjébe!