„Sziasztok!

A legfrissebb élménnyel kezdem: gratulálok focistáinknak a továbbjutáshoz, a mi apartmanunkban közös meccsnézés és szurkolás volt az esti program, úgyhogy örülünk a sikernek! És annak is, hogy előtte nem sokkal megnyertük mi is az első edzőmeccsünket, amelyen ahhoz képest, hogy az első volt, egészen jól teljesítettünk. Persze, látszik a csapaton, hogy nem most vagyunk top formában, de ezzel még rá is érünk. Örültünk a győzelemnek, és egyébként is nagyon jó a hangulat a csapaton belül, ez látszott a levezető futásnál is… (A videó az Instagram-oldalunkon a storyk között megtekinthető - a szerk.) A terembe jött utánunk a szlovén utánpótlás-válogatott, ezért a folyosón kocogtunk még tíz percet, ott viszont a hely szűkössége miatt olyan volt, mintha vonatoznánk – hát persze, hogy rákezdtünk arra a bizonyos slágerre. Fiatal átlagéletkorú a csapat, szeretjük magunkat jól érezni, és egy győzelem után ennyi belefér. Szerencsére este az edzőmeccsnél már Gréti (Márton Gréta – a szerk.) is rendben volt, de szegény a reggeli edzésen épp általam sérült meg: a védekezést gyakoroltuk, én szélről akartam beugrani, de ahogy emeltem ki a kezemet a lövéshez, a labda találkozott Gréti arcával és szegénynek lett egy „villám jel” az orrán. Először csak annyit láttam, hogy vérzik az orra, egyből szóltam Petinek (Pais Péternek, a masszőrnek – a szerk.), aztán, amikor Gréti elvette az arca elől a pólót és megláttam az orrát, akkor biztos fura fejet vághattam, mert engem látva Gréti is megijedt. Utána viszont hősként viselte a helyzetet, egyből kórházba vitték, megröntgenezték, majd visszatették az orrcsontot a helyére. Este sajnos nem tudott játszani, de így is sokat segített, például zenét varázsolt a csarnokba, hozta a hangfalat, ha kellett, írta a jegyzőkönyvet…

Összességében fárasztó napunk volt, bár az edzőtáborban mindegyik az. Ilyenkor így néz ki egy napunk általában: felkelünk, reggelizünk, edzünk, ebédelünk, alszunk, snack, edzés vagy edzőmeccs, vacsi és alvás. Vagyis, amikor csak tehetjük, alszunk, mert nagyon kimerítőek az edzések és fontos, hogy a maximumot tudjuk nyújtani. Nadának (Schatzl Nadine-nak – a szerk) és nekem egyébként kedden kétszer is szerencsénk volt, mert a NEKA központja és a sportcsarnoka közötti ötperces séta elején mindkétszer épp jött ismerős, aki elvitt minket kocsival. Az út időben így sem rövidebb egyébként, de valamivel azért pihentetőbb. A szerda a tervek szerint picit könnyebb lesz, csak egy edzés szerepel a programban, délután pedig hajókázni megyünk!”