Az NB I/B Keleti csoportjában szereplő női kézilabda ificsapatunk a Tempo KSE legyőzése után a tabella hátsó feléhez tartozó Dunakeszi ellen lépett pályára. Az idény során most először az első csapatban is rendszeresen lehetőséget kapó Bánfai Kíra és Tóth Nikolett is játékra jelentkezett, vagyis a kilátogató szurkolók joggal reméltek győzelmet a fiataloktól.

„Azt kértem a meccs előtt a lányoktól, hogy próbálják meg felvenni Niki és Kíra ritmusát, hiszen ők azért más sebességen játszanak, sokkal keményebben passzolnak – idézte fel a meccs előtti perceket a vezetőedző, Simics Judit. – Mondhatom, hogy egészen jó volt így az összkép, a fiataloknak nagyon jót tett Nikiék jelenléte, nekik sokat jelent, hogy újra együtt játszhattak velük, és bízom benne, hogy ők is tudtak profitálni ebből.”

Abból a szempontból biztosan hasznos volt a mérkőzés számukra is, hogy felszabadultan, komolyabb nyomás nélkül kézilabdázhattak, játékba lendülhettek, ez pedig talán még a felnőttek között is kamatozhat.

Visszatérve az NB I/B-s bajnokira, a mieink rögtön az elején magukhoz ragadták a vezetést, Tóth Niki 32 másodperc elteltével lőtte az első gólunkat, a vendégek pedig nem igazán tudtak mit kezdeni a védekezésünkkel. Rendre hosszan támadtak, mi jó ritmusban védekeztünk, megfelelő tempóval vittük fel a lerohanásokat, csak épp a helyzetek egy részét elrontottuk.

Persze, ez ezen a meccsen belefért, hiszen a gyengébb helyzetkihasználás mellett is őriztük a három-négygólos előnyt. Negyed óra elteltével tovább javult az összkép, és a szünetben már 24-13-ra vezettünk. Túl sok minden a fordulás után sem változott, pedig Simics Judit nem bánta volna, ha a védekezésünk egy kicsit precízebben működik.

„A lányoknál már szinte szállóigévé vált, mert mindig azt szoktam mondani, hogy legyünk igényesek. Ha öttel tudunk nyerni, akkor nyerjünk öttel, de ha tizenöttel is lehetne, akkor tegyünk közé tizenötöt, ne mérlegeljük, hogy ki az ellenfél, vagy, hogy milyen a meccs, hanem mindig a magunktól elvárt szintet hozzuk. Tudom jól, hogy ez mindig nem működhet, én is voltam játékos, de erre próbáljuk nevelni a fiatalokat. Szóval, a kapott gólok száma egy kicsit sok, de ebben szerepet játszott az is, hogy a gólszerzés meg nagyon könnyen ment, és a kapusaink se hoztak most extrát.”

A 46-33-as végeredményt túl sokáig nem kell magyarázni, vagyis a tréner fenti mondatai épp jól körbeírják a lényeget. Ami még ide tartozik: ifistáink három győzelemmel és két vereséggel az ötödik helyen állnak, és önbizalommal telve fogadhatják majd november 10-én a listavezető, s tavaly még az élvonalban szereplő Eszterházy SC-t.