Szinte lehetetlen volt megmondani, hogy pontosan mit jelent majd a Magyar Kupa döntőjében, hogy az előző két Fradi-ETO meccsen döntetlenre végzett a két fél, miként afelől is csak reményeink lehettek, hogy a korábbi elődöntőnek, s ezáltal a plusz kettő óra pihenőnek is lehet jelentősége. Aztán, tizenegy perc játék után egészen nyilvánvalóvá vált, hogy a Győr se nem fáradt, se nem görcsös ezen a napon, ellenben idei legjobb formáját futja, miközben nálunk valahogy semmi sem működik.

Amandine Leynaud, a győriek francia kapusa bekezdett négy védéssel, az Eduarda Amorim – Kari Brattset belső védő páros blokkjaival teljesen padlóra tette Háfra Noémit, Lukács Viktória, Kovacsics Anikó és Nerea Pena első kísérlete sem sikerült – óriási volt a baj. 2-7-nél kért időt Elek Gábor, de ez sem jelentett megoldást a problémáinkra, ellenfelünk hatos fala Leynaud-val kiegészülve átjátszhatatlannak tűnt. A mieinknél egyedül Pásztor Noémit lehetett dicsérni, a tizenkilenc éves beállónk szombati formáját tartotta elöl és hátul is, de vele is csak a meccsben maradásért küzdhettünk. Az utóbbi idők sikerei után mélyütéssel ért fel az első félidő – mert bár nem kétséges, hogy van különbség a két csapat között, az sem, hogy melyik irányba, de az előző két döntetlen reménykeltő volt. Az igazság ugyanakkor valahol a kettő között lehet, a pontszerzés erőn felüli eredménynek tűnik, a kupadöntőn látott differencia pedig túlzónak.

Volt közte már kilenc is, a szünetre 18-11-es győri vezetésnél mentek a csapatok, és elképesztő belső erőt mutat, hogy a szurkolóink így is „Mindent bele!” rigmussal jelezték, hogy nem csak a siker idején állnak a csapat mellett.

Ugyanez a tábor úgy negyed óra múlva aztán kis híján az őrület határára ért – feltámadt a csapat, tombolt a lelátó, előbb kettőre zárkózott a Ferencváros, majd két gyors győri gól után 22-22-nél, a 44. percben egyenlített is! Ki hitte volna ezt mínusz kilencnél, vagy akár csak a szünetben?

Időt kért az ETO vezetőedzője, Danyi Gábor, s közben megint az járt az ember fejében, hogy az egyenlítés olyan erényt mutat, amely nem sok csapatnak sajátja a világon, s amelyre a végeredménytől függetlenül büszkék lehetünk. Elképesztően feljavult Bíró Blanka, Nerea Pena és Klivinyi Kinga teljesítménye is, de sajnos jó ütemben fogta meg a meccset a győri tréner, mert újra beleerősített a csapata. Kilenc és fél perccel a vége előtt Elek Gábor is magához hívta a lányokat, amikor 27-24-re vezetett a Győr, de innen már így sem volt visszaút. Három-négy gólon ingadozott az eredmény, Háfra Noémi húzta a szekeret ebben a periódusban leginkább, de az újabb csoda, vagyis újabb egyenlítés nem jött össze.

Az ezüstérem jutott nekünk, de a feltámadás, és a második játékrészben mutatott parádés játék útravalónak igen jó lehet. Mert van még feladat idén...