2020. november 3.
Történelem
Az FTC kézilabda szakosztályának története a kezdetektől, napjainkig.

A Fradi szakosztályai közül a futball után ma is az egyik legnépszerűbb a kézilabda, különösen annak női ága, amelynek mérkőzéseit sok fradista látogatja. Tekintsük át a történelmét!

Akár az őskorig visszamehetünk, hiszen a kézilabda alapmozgásai, a futás, az ugrás, a dobás az ősemberek létfenntartásának is az eszközei voltak. Persze, ekkor még nem beszélhetünk sportról, akkoriban valóban a lét volt a tét. Később, az ókorban azonban már megjelent a sport, mindenkinek ismerős ez a görög mitológiából. Létezett már a labda is, amit természetesen kézzel is dobtak, hajítottak. Néhány római kori vázán szintén felfedezhető egy kézzel játszott labdajáték, a Harpaston/Episkuros, ahol a játékosoknak egy meghatározott vonalon túlra kellett dobniuk a labdát.

Gyors időutazásunkat folytatva a középkorba érünk, ahol a sport és a testgyakorlás egyre inkább az emberi tevékenység részévé vált. A kiváltságos réteg egyre több időt és pénzt szentelt arra, hogy testi- és szellemi fejlődése érdekében a kor igényeinek megfelelő sportjátéknak is hódoljon. Különösen a reneszánsz kor alatt indult látványos fejlődésnek a sport, amikor a nemesek változatos sportágak űzésére is alkalmas, speciális játéktermeket építettek. Ezekben az úgynevezett labdaházakban a lovagi játékok és a tenisz mellett a kézilabdázás primitív formája szintén felfedezhető volt.

Természetesen az eddig felsorolt, kezdetleges és többnyire rövid életű játékok nem tekinthetők kizárólag a kézilabdázás őseinek. Azok inkább a labdás csapatjátékok előfutárai, és együttesen egy olyan közös gyökeret alkotnak, amelyből a többi, szintén kézzel játszott labdajáték mellett a kézilabda is kifejlődött. A kézilabdázás jellegzetes vonásai a későbbi korokban váltak nyilvánvalóvá.

Az újkorban a sport újra látványos fejlődésnek indul. A testkultúra egyre inkább teret hódított a különböző társadalmi rétegekben, és a mindennapi élet szerves részévé vált. Felgyorsult a különböző sportágak specializációja, ami lökést adott a kézilabdázás fejlődésének is. Így jutunk el a XIX. század végére, amikor már három, egymáshoz meglehetősen hasonló játék a haandbold, a hazena és a torball fejlődött ki, amelyek már a mai kézilabdázás közvetlen őseinek tekinthetők.

A haanbold játék alapötlete Holger Nielsen dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. A labda pontosabb továbbítására ezért a lábuk helyett a kezüket kezdték el használni a játékosok és a kezdeti kísérletezés olyan sikeresnek bizonyult, hogy az új játék hamarosan teret hódított Dániában.

A hazena cseh játék, amelyet Václav Karas és Antonin Kristof talált ki, Prágában játszották először. A pálya mérete 48 x 32 m volt, volt kapu, kapuelőtér. A játékot két félidőben, 2x25 percben játszották, meglehetősen sok hasonlóságot mutatva a kézilabdázás mai paramétereivel. A különbség az volt, hogy a játékteret három egyenlő harmadra osztották, behatárolva a hátvédek, a középpályások, illetve a csatárok mozgáskörzetét, a kapusok pedig nem hagyhatták el saját kapuelőterüket.

A torball, nevéből is láthatóan német eredetű. Úttörője Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez a játék szabályainak összeállítása, majd a részletes leírása fűződik. A 40 x 20 méteres játéktéren, a 4 méter sugarú kapuelőtérrel űzött játék szintén sok hasonlóságot mutat a mai kézilabdázással, és Németországban sok hódolót nyert meg a sportág ügyének.

Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, amit a tornák és mérkőzések egyre növekvő száma is bizonyított. Mivel azonban mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, a nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. Ezért szükségessé vált a szabályok egyesítése, amelyet a német

Karl Schelenz vállalt fel, az általa megalkotott új játékszabályok 1917-ben Berlinben láttak napvilágot. Ez lett a nagypályás kézilabda, amit 11-11 játékossal, futballpályán kezdtek el játszani.

Az új, egységesített játék, a nagypályás kézilabda népszerűsödése annyira felgyorsult, hogy hamarosan szükségessé vált az azt irányító nemzetközi szervezet létrehozása. Ezért 1928-ban Amszterdamban életre hívták a Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetséget (IAHF), ami olyan eredményesen tevékenykedett, hogy a kézilabdázás hat csapattal bemutatkozhatott az 1936-ban Berlinben rendezett olimpián.

A német és osztrák hegemónia után fokozatosan az északi országok erősödtek meg, így nem csoda, hogy 1946-ban, Koppenhágában, Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) néven újjáalakították a sportág vezető testületét, ami új irányvonalat adott a kézilabdázás fejlődésének. Mivel az északi országokban az időjárás viszontagságai jelentősen csökkentették a játéklehetőségeket, ezért a skandinávok a pálya méreteinek csökkentésével, valamint az ezzel járó szabályok módosításával igyekeztek teremben is játszhatóvá tenni a kézilabdázást, így kezdődött el a ma kézilabda néven ismert sportág, a kispályás kézilabda története.

Egy ideig mindkét méretű pályán rendeztek világbajnokságokat, kezdetben csak a férfiaknak, majd a későbbiekben a nők részére is. Az idő múlásával azonban a kispályás vagy teremkézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást. 1966-tól már csupán kispályán és csak teremben rendeztek világbajnokságot, és a játék népszerűsége, valamint mozgásanyagának fejlődése felgyorsult.

Magyarország, mint sportnagyhatalom, természetesen nagyon hamar felfigyelt az új, intézményesített sportágra. 1928-ban megalakult a hazai szövetség, amely rögtön tagja lett a frissen létrejött nemzetközi szövetségnek, kiírták a férfi- és női nagypályás bajnokságokat. 1951-től kezdődően, követve az új nemzetközi trendet elindultak a kispályás bajnokságok is. 1959-ig mind nagy-, mind pedig kispályán bonyolítottak le bajnokságot és kupát. 1959-ben aztán eltemették a nagypályás kézilabdát.

A bevezető után itt érkezünk el a Fradihoz, egészen pontosan az ÉDOSZ-hoz, hiszen ilyen név alatt, az FTC beolvadása után, 1950-ben alakult meg a kézilabda szakosztály. Kis- és nagypályán, férfiak és nők egyaránt elkezdték a sportág űzését. A kezdeti években az 1928-as évtől folytatólagosan megrendezett nagypályás bajnokságokat részesítették előnyben az ÉDOSZ, majd a Bp. Kinizsi csapatai. A férfiak 1954-től indultak először a kispályás bajnokságban, a nők pedig 1960-ig csupán egyszer, 1952-ben.

Ezért első lépcsőben nézzük át, hogyan végeztek csapataink a nagypályás bajnokságokban. A férfiak 1950-ben 14 csapat közül a 12. helyen végeztek, egy év múlva alaposan átszervezték a bajnokságot. A küzdelmek területi alapon zajlottak, az egyes régiók győztesei jutottak az országos döntőkbe. A Bp. Kinizsi értelemszerűen a budapesti csoportban játszott, ahonnan nem jutott tovább. A három év alatt, míg ilyen rendszerben zajlottak a küzdelmek, a csoportja 7. 10. majd újra a 10. helyén végzett, nem volt élcsapatnak tekinthető. 1954-ben visszaállt a nemzeti bajnokság rendszere, a Kinizsi a 8. helyen végzett, csakúgy, mint 1955-ben. 1954-ben és 55-ben azonban bejutott az akkor MNK-nak hívott magyar kupa döntőjébe a csapat, ahol mindkétszer alulmaradt. 1956-ban egy helyet javítottak a bajnokságban, majd 1957-ben, immár FTC néven 9. helyen végeztek. Ez volt az utolsó év, amikor nagypályán is indultak, a fókusz a kispályán sokkal eredményesen szereplő csapatra irányult. Jó döntés volt, hiszen, mint tudjuk 1959-ben a kézilabdázásnak ez az ága végleg megszűnt. A hölgyeknek kicsit jobban ment a nagypálya, bajnoki cím ugyan nem, de egy kupagyőzelem ebben a korszakban, 1957-ben is sikeredett. A bajnokságban 1952-ben és 1953-ban a budapesti csoportjában a 4. illetve az 5. helyen végeztek, nem jutottak az országos döntőbe, 1954-ben az immár újra nemzeti bajnokságban negyedikek, ugyanebben az évben bejutottak a kupadöntőbe, amelyet azonban elvesztettek. Egy év múlva, 1955-ben mindkét szinten egy helyet javított a csapat, ami azt jelentette, hogy a bajnokságban a harmadikok, míg a kupában elsők lettek, azaz megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát.


A kupagyőztes csapat: Wolfné - Zsákainé, Bende, Jászberényi, Szabó M. – Gilliánné - Bognár, Lászlóffyné, Sóthy, Gróf, Mázsár, az edző Kapás Lajos volt. Aztán 1956-ban egy bajnoki ötödik hely, majd 1957-ben, immár FTC néven egy ezüstérem következett, amely a nagypályás bajnoki szereplés csúcsa volt. A hattyúdalt 1958-ban újra egy harmadik, majd az utolsó, 1959-es bajnokságban egy negyedik helyezés jelentette

Hogy is nézett ki a nagypályás kézilabda. Kezdjük ott, hogy futballpályán játszották, ugyanúgy 11-11 emberrel, mint a labdarúgást. Példának okáért itt van két kép 1955-ből, a férfi MNK döntőjéről, ahol a Kinizsi a Vasassal játszott, nem máshol, mint a Népstadionban.

 

A hölgyek 1954-es nagypályás csapatának a fényképe:

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez pedig a férfiaké 1955-ben:

 

 

 

 

 

 

 

 

Mostantól azonban maradunk a kispályánál. Már szó volt róla, a férfiak 1954-től rendszeres résztvevői a bajnokságoknak. Íme az első bajnoki szezonjukban játszó csapat:

A debütálás nem sikerült valami fényesen, hiszen a 12 csapatot számláló mezőnyben a 10. helyen végeztek. Egy esztendő múltán a siker is csatlakozott a gárdához, a végső sorrend szerint a második helyet szerezték meg. Ez a végső sorrend, a kiírás rejtelmei szerint elég bonyolultan született meg. A bajnokságot ugyanis területi elven írták ki. Budapesten 20 csapat indult 2 tízes csoportban. A Bp. Kinizsi csoportjában a második helyen végzett a Bp. Dózsa mögött, így továbbjutott az országos középdöntőbe, ahol Debrecenben játszott és nyerte meg a négy csapatos csoportját. Innen vezetett az út az ugyancsak négy csapatos döntőbe, ahová végül négy budapesti csapat jutott. Nos, itt lett második a Bp. Vörös Meteor mögött, így ezüstérmes a csapat. Egy esztendő múltán hasonló volt a lebonyolítás, a különbség tán annyi, hogy a selejtezőben egy 12 csapatos budapesti csoport volt, amit a Bp. Kinizsi meg is nyert az előző évi bajnok, a Vörös Meteor előtt. A sztálinvárosi országos középdöntő nem jelentett akadályt, újra az országos négyes döntőbe került a csapat, ahol két győzelemmel kezdett, csakúgy, mint a Vörös Meteor, következhetett kettejük között a bajnoki döntő 1956.10.21-én. A korabeli Népsport így írt erről: „Vasárnap reggel pompás napsütés várta a kispályás kézilabda-bajnokság országos döntőinek résztvevőit és nézőit. A harmadik és egyben utolsó forduló találkozói kivétel nélkül érdekes, változatos küzdelmet hoztak. Természetesen a legérdekesebb küzdelem az első helyért folyt. A nők mezőnyében mindkét találkozó döntetlen eredménnyel végződött. A mérkőzésekre 2000 néző előtt a Sportcsarnok melletti pályán került sor.”  Aztán a meccsről:
”Bp. Vörös Meteor—Bp. Kinizsi 11:10 (6:5). V: Molnár.  Bp. Vörös Meteor: Kőszegi - Mezei, Csák, Hajas - Bolla, Simkő, Pongrácz. Cs: RIchter, Csatlós. Bp. Kinizsi: Kele - Berendi. Som, Nád - Vajna, Vágvölgyi. Tormássy Cs: Jaczulák. A nap legérdekesebb mérkőzésén hatalmas iram volt. Lámpalázasan kezdett mindkét csapat, s az izgatott, ideges játék végig jellemzője maradt a mérkőzésnek. Az első gólt a Meteor szerezte, majd 1:1-es állásnál 7-est hagyott ki. Mint az eredményből Is kitűnik, mindkét félidőben igen szoros volt a küzdelem, mégis az első félidőben a Meteor, a másodikban a Kinizsi játszott fölényben. A második félidő után így alakult az eredmény: 6:6. 6:7, 6:8. 7:8. 7:9. 8:9, 9:9. Ekkor a játékvezető 7-est ítélt a Meteor ellen, mert Mezei védekező szándékkal a körön belül tartózkodott. 9:10. A Meteor azonban dicséretre méltó küzdeniakarással a befejezés előtt 5 perccel nemcsak kiegyenlített, hanem a győzelmet Is megszerezte. A Kinizsi sok gólhelyzetet kihagyott. G: Pongrácz (4). Mezei (3). Hajas (2), Csák (2). ill. Nád (3). Som (3). Vajna (2), Jaczulák. Vágvölgyi. A Meteorban Kőszegi nagy lélekjelenléttel védett, rajta kívül Pongrácz és Mezei játszott jól, a Kinizsiből Kele és Som érdemel dicséretet.”  

Nem írt azonban a sajtó arról, hogy a mérkőzés botrányos véget ért és nem is egészen úgy történtek az események, ahogy leírták. Mi is történt valójában? Kezdjük ott, hogy döntetlennél a Kinizsi lett volna a bajnok, mert jobb volt a gólaránya. Ehhez képest öt perccel a vége előtt 10:8-ra vezetett (tehát a Népsport kicsit kozmetikázott az eredmény alakulásának sorrendjén), ekkor lépett közbe az asztalnál ülők egyike, nevezetesen Garamvölgyi János, a kézilabda-szövetség elnökhelyettese, akinek feladata az érmek átadása lett volna. Garamvölgyi köztudottan nem szívlelte a Kinizsit, annak szurkolótáborát, annál inkább a vörös csillagos mezben játszó Meteort. Úgy gondolta, lépnie kell, holott ehhez semmi joga, mert abban az időben az asztal még nem zsüriasztal volt, rajta tényleg csak az érmeket tartották. Ennek ellenére a funkcionárius egy, a játékvezető által megítélt szokványos szabálytalanság után leparancsolta a pályáról, azaz önhatalmúlag kiállította a szabálytalanságot elkövető Nád Jánost. A jogtalan előnyben a Meteor szorosabbá tette az eredményt, kiegyenlített. Ám ez sem volt elég, hisz a Meteor utolsó támadása előtt, másodpercekkel a vége előtt 10:10 volt az állás. Ekkor azonban a Meteor edzője gondolt egy merészet és trükkösen a pályára lökött egy hetedik mezőnyjátékost, aki így védő nélkül megkapta a labdát és gólt dobott. Sem a játékvezető, sem az asztalnál ülő funkcionárius nem tett semmit, miért is tett volna, hisz neki kedvére volt ez a nyilvánvaló turpisság, mit ne mondjunk, csalás. A szurkolóknak annál inkább nem tetszett a történés, hisz a meccs végén a pályára tódultak, szabályosan felborították az asztalt, a kikészített érmeket a salakba taposták, botrány volt a javából, a pályán nem tudtak bajnoki győztest hirdetni, mindenki futott, amerre látott. A történtek miatt a Bp. Kinizsi vezetése még aznap megóvta ezt a mérkőzést. Két nappal később az óvást elfogadták (ritkaság az FTC történelmében), hét napon belüli újrajátszást rendeltek el. Közbeszólt azonban a történelem, Budapesten kitört a forradalom, a mérkőzést nem lehetett lejátszani. December elején újra összeültek a szövetségben és megismételték az újrajátszást elrendelő határozatukat. Ennek viszont a vörös csillag alatt játszó Meteor nem tudott eleget tenni, hiszen játékosainak többsége az edzőjükkel együtt a forradalom leverése után külföldre távozott. Végül 1957 márciusában az a döntés született, hogy mindkét csapatot hivatalosan is bajnoknak tekintik. Nem a szokványos módon, de megszületett az FTC kézilabda szakosztályának első bajnoki címe. A bajnokcsapat teljes névsora a következő:


Berendi József, Bodnár József, Csontos György, Dékán Rezső, Glatz László, Horváth Béla, Jaczulák János, Kele Miklós, Mojzes István, Nád János, Som Ferenc, Tormássi Béla, Vajna István, Vágvölgyi I. András, Vágvölgyi II. Ferenc. Edző: Mayer Miklós.

A következő csapatkép az egyik bajnoki előtt készült:

A csapat és a magyar kézilabdasport egyik legjobbja Som Ferenc volt.

Idéztük az előbb, hogy napsütéses időben voltak a mérkőzések. Bizony, hiába volt a pálya kispálya, attól még a mérkőzések szabadban voltak abban az időben. Az FTC például a régi stadion fatribünös lelátója mögött építette meg a saját pályáját.

Egy évvel később, 1957-ben a bajnokságot újra a hagyományos módon, oda-vissza körmérkőzéses módon bonyolították le, az FTC a második helyen végzett a Vörös Meteor mögött. 1958-ban egy hellyel lejjebb csúszott a csapat, de még mindig odafért a dobogóra.

1959-ben és 1960-ban mindez, mármint a dobogós helyezés nem sikerült, hiszen mindkétszer a negyedik helyen végeztek.

1960 az az év, amikor a hölgyek is bekapcsolódtak a bajnoki versengésbe. Az elején folyamatos fejlődés jellemezte az FTC kézis lányait, hiszen 60-ban a 9., 61-ben a 7., 62-ben a 4., 63-ban pedig már a 2. helyen végeztek. A szurkolók is vették a lapot, nagyon gyorsan a lányok mellé álltak, 64-ben már bajnoki címet vizionáltak. Ehelyett azonban kisebb visszaesés jött, hiszen ebben az évben csupán a 6. lett a csapat, amit egy év múlva egy 5. hely követett. A csapat legjobbjai a magyar válogatottnak is az állandó tagjai voltak, így Bognár Erzsébet és Giba Márta aktív tagja volt az 1965-ben világbajnoki címet szerző magyar válogatottnak. Annak a világbajnok csapatnak, amelynek kapusa Rothermel Anna, férjét követve ugyancsak a Fradihoz igazolt, tovább erősítve a csapatot. Ezek után tény, hogy az 1966-os év úgy vonult be a történelembe, mint az első aranyév, hiszen ekkor lett először magyar bajnok az FTC női kézilabdacsapata.

Az első bajnokcsapat névsora: Czitkovics Éva, Giba Márta, Huszár Erzsébet, Jányáné Bognár Erzsébet, Nagy Ida, Nagy Teréz, Hólyáné Pencz Júlia, Elekné Rothermel Anna, Ruff Ilona, Stern Judit, Szegedi Ida, Szilágyi Gizella, Zubor Gáborné, Zsidai Zsuzsa. Az edzőjük pedig Elek Gyula.

Elek Gyula első edzői évében bajnoki címet nyert a lányokkal. Mint ősfradista tért vissza az egyesületbe, ahol korábban maga is kézilabdázott. Tervszerű, következetes munkája amellett, hogy azonnal eredményt hozott, megalapozta a Fradi nevéhez méltó jövőt. Hosszú éveken át a Fradi mind itthon, mind külföldön bármely csapat ellen esélyesként lépett pályára.

Az első bajnokcsapatról tabló is készült:

A nők szinte a semmiből jutottak el hat év alatt a bajnoki címig, nézzük, hogy folytatták a férfiak, akiknek a történetét 1960-ban hagytuk abba. Folytatódtak a dobogóközeli évek, 1961-ben megint csak negyedik lett a gárda, 62-ben pedig újra meglett a dobogó legalsó foka. 1963-ban jutott a rosszból, de a jóból is a csapatnak. A bajnokságban váratlan visszaesés jött, mert az elért hetedik hely az bizony a középmezőnyt jelentette, ám a Magyar Népköztársasági Kupában szó szerint nagyot dobott a csapat, hiszen megnyerte azt. Mindez a karikaturistát is megihlette:

Mindenesetre tény, a kupát az FTC csapatkapitánya Som Ferenc vette át:

A kupagyőztes csapat névsora:
Rivnyák Sándor, Kele Miklós, Vajna István, Frigyesi Tibor, Kulik János, Incze László, Jánya József, Somhegyi Iván, Jámbor Attila, Konkoly Károly, Oszfolk János, Iglódi Balázs, Som Ferenc, Skoumal Gábor, Perner Ferenc, Baják Ferenc, Vitéz Tamás. Edző: Eszéki Rezső.

Úgy tűnik, ez a kupagyőzelem az FTC férfi kézilabda csapatának egy utolsó, ám annál nagyobb fellángolása volt, hiszen a következő években elmaradtak az eredmények, nem sikerült az első nagy generáció utáni őrségváltás. Az 1963-as bajnoki hetedik helyet egy 8. majd újra 7., azt követően 1966-ban egy 12. hely követte, amely azért is volt fájdalmas, mert egyben a kiesést jelentette az első osztályból, pont abban az évben, amikor a nők első bajnoki címüket ünnepelték.

Az 1966-os bajnoki cím után 1967-ben a nők „csupán” a másodikak lettek, ám történetük során először megnyerték a magyar kupát. A kupagyőztes csapat névsora:
Elekné Rothermel Anna, Zuborné Zsolnai Éva, Somogyi Éva, Jányáné Bognár Erzsébet, Giba Márta, Nagy Teréz, Szakmári Mária, Huszár Erzsébet, Hólyáné Pencz Júlia, Szilágyi Gizella, Zsidai Zsuzsa, Nagy Ida, Ruff Ilona. Edző: Elek Gyula
A soron következő két évben, 68-ban és 69-ben az aranycsapat visszaült a trónjára, mindkétszer bajnoki címet szereztek a hölgyek.
Az 1968-as bajnokcsapat tagjai:
Csiha Magdolna, Elekné Rothermel Anna, Hólyáné Pencz Júlia, Huszár Erzsébet, Jányáné Bognár Erzsébet, Kenesei Lenke, Nagy Teréz, Somogyi Éva, Szakmári Mária, Szilágyi Gizella, Takácsné Giba Márta, Zuborné Zsolnai Éva, Zsidai Zsuzsa. Edző: Elek Gyula

A következő fotó a szezon egyik meccse előtt készült:

1969-ben ez a csapat tudott nyerni:
Balogh Lenke, Csiha Magdolna, Dán Erzsébet, Elekné Rothermel Anna, Hólyáné Pencz Júlia, Huszár Erzsébet, Jányáné Bognár Erzsébet, Kenesei Lenke, Nagy Teréz, Somogyi Éva, Szakmári Mária, Takácsné Giba Márta, Török Erzsébet, Zuborné Zsolnai Éva, Zsidai Zsuzsa. Edző: Elek Gyula


1970-ben megint „csak” másodikok lettek az aranylányok, cserébe viszont, csakúgy, mint három évvel korábban, megint megnyerték az MNK-át, mert az ugye mégsem járta, hogy ez a csapat trófea nélkül maradjon egy szezonban. Ezt a jó szokáson alapuló sormintát a következő két esztendőben is megismételték a hölgyek, hiszen 1971-ben bajnokok, 72-ben ezüstérmesek, de MNK győztesek lettek.

Az 1971-es bajnokcsapat tagjai:
Agócs Valéria, Bajcsevné Huszár Erzsébet, Berzsenyi Mária, Chmelár Veronika, Csiha Magdolna, Elekné Rothermel Anna, Filep Ilona, Hegedűs Teréz, Hólyáné Pencz Júlia, Kádárné Kardos Katalin, Kruzslicz Edit, Sterbinszky Amália, Szőkéné Bognár Erzsébet, Takácsné Giba Márta, Tőkéné Szakmári Mária, Zsidai Zsuzsa. Edző: Elek Gyula

Beszélünk, írunk itt a szép hazai eredményekről, ám joggal vetődik fel a kérdés, mit nyújtott ez a csapat a nemzetközi színtéren? Nos, ezekben az időkben csupán a bajnokcsapatoknak adódott meg a lehetőség, hogy megmérkőzzenek a BEK-ért. A tavaszi-őszi rendszerű magyar bajnokság azzal járt, hogy a folyó évi bajnok egy évvel később nevezhetett a BEK-be. Így a Fradi először 1967-ben indult. A sorsolás nem bizonyult szerencsésnek, hiszen az NDK bajnok Empor Rostock csapatát kapták ellenfélül. Ezekben az időkben a keletnémetek a sportág nagyágyúi közé tartoztak. Ezzel együtt az első hazai mérkőzést a Fradi 10:7-re megnyerte és bizakodva utazott a visszavágóra, ahol azonban nem sikerült a bravúr, 10:5-re kikaptak és így kiestek. A második próbálkozásra az 1968-as bajnoki cím jogán 1969 végén került sor, mit tesz Isten, megint az NDK bajnoka, ezúttal az SC Leipzig ellen. Itthon megint győzelem, 8:7, idegenben megint vereség, 19:10, újra kiesés. Három a magyar igazság, mondogathatták a lányok, amikor egy esztendő múltán, már nem is csodálkoztak, de megint a keletnémet bajnok, megint a válogatottjukkal szinte megegyező lipcsei csapat volt az ellenfél. Ezúttal nem volt pardon, a Fradi az első hazai meccsen 16:9-es győzelemmel nyitott, amelyre nem volt a németeknek válasza, mert a visszavágón aratott 11:7-es győzelmük kevésnek bizonyult. Harmadszorra sikerrel vette a nehéz első akadályt a Fradi. A legjobb nyolc között az izlandi bajnok Reykjavik következett. Az FTC vállalta, hogy mindkét mérkőzést Izlandon játssza le. Az elsőt 21:5-re, a másodikat 19:5-re nyerte a csapat, következhetett a dán bajnok, HB Koppenhága. Az első, budapesti mérkőzés nagy győzelmet hozott, 14:7-re nyertek a lányok, nagy reményekkel utazhattak a visszavágóra, amely reményekben nem is csalatkoztak, hiszen az ottani 9:4-es vereség belefért, BEK döntőbe jutott a Ferencváros. Abba a döntőbe, ahol a világ akkor kimagaslóan legjobb női csapata, a szovjet válogatottal megegyező Szpartak Kijev volt az ellenfél. Hatalmas küzdelemben 11:9-re alulmaradt a Fradi és lett második a BEK-sorozatban. Még egy kis adalék a BEK-hez. Akármilyen hihetetlennek hangzik, de a Fradi negyedik indulására negyedszer is a keletnémet bajnokot (harmadszor a lipcseieket) kapta ellenfélül az első fordulóban. 1972-ben kettős vereség lett a vége. A hazai MNK győzelmeknek ekkor még nem volt nemzetközi folytatása, hiszen a KEK sorozatot kézilabdában csupán az 1975/76-os szezontól indították be.

A mai kézilabdát ismerőknek feltűnő lehet az eredmények alakulása, hogy a maihoz képest milyen gólszegény mérkőzéseket játszottak. Bizony, akkoriban még nem volt olyan gyors játék a kézilabda, mint manapság, nem ismerték a passzív játék fogalmát. No meg az is egy nagy különbség volt, hogy idehaza még nem volt általános teremben játszani, a mérkőzések nagy részét még szabadtéri pályákon, sokszor szélsőséges körülmények között játszották. Erre is van egy fotónk 1971-ből, egy bajnoki mérkőzésről, amin Elekné Rothermel Anna véd.  Nem lehetett könnyű ilyen viszonyok mellett játszani, ma szinte elképzelhetetlen.

 

De játszani kellett tovább, akár esett, akár fújt, az is igaz, egyre gyakrabban a teremben. Az 1972-es MNK győzelem után négy, trófea nélküli év következett, a bajnokságban sorra a 2., 3., 3., majd újra a 2. helyen végzett a csapat, miközben a kupában is csak egyszer (73-ban) értek el második helyezést. Aztán 1977-ben dobbantott még egy nagyot az első aranygeneráció. A bajnokságban ugyan újra csak az ezüstig jutottak, de a magyar kupát ismét elnyerték. Nem a szokványos lebonyolítás volt, hiszen négy csapat részvételével zajlott, mindenki mindenkivel kétszer játszott, amolyan minibajnokságot kellett megnyerni a győzelemhez. A győztes csapat:

Ez a kupagyőzelem azt is jelentette, hogy az FTC újra elindulhatott a nemzetközi kupákban, ezúttal a KEK-ben. Tán mondani sem kell, ismét találkozott a Lipcsével, ezúttal azonban nem az első fordulóban, hanem az utolsó meccsen, a döntőben. Így azért más! A döntőt magyar pályán, a Körcsarnokban vívta a csapat és végig vezetve 18:17-re győzött, megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját.

A kupagyőztes csapat tagjai:
Berzsenyi Mária, Csiha Magdolna, Takácsné Giba Márta, Lelkesné Tomann Rozália, Rácz Éva, Zwickné Kuni Katalin, Tavaszi Katalin, Oszvald Magdolna, Tőkéné Szakmári Mária, Csulikné Bozó Éva, Szentirmai Judit, Csajbókné Németh Erzsébet. Edző: Elek Gyula

Egy esztendővel később is eljutott a csapat a KEK döntőjéig, akkor azonban alulmaradt, így a második helyen végzett.

1966-tól 1980-ig, azaz 15 esztendőn keresztül minden bajnoki évben a dobogón végzett a Fradi női csapata. Négyszer bajnok (66, 68, 69, 71), hétszer második (67, 70, 72, 73, 76, 77, 78) és négyszer harmadik (74, 75, 79, 80) lett. Ugyanezen időszakban négy alkalommal nyerte meg az MNK-át (67, 70, 72, 77). Ez volt az első nagy generáció.

Kiemelkedő alakja volt a kapus Elekné Rothermel Anna, aki korának legjobb kapusa volt. Nem itthon, a világon, nemzetközi szaktekintélyek tartották annak. Igazolta ezt a statisztika is, hiszen akkoriban rendre az FTC kapta a legkevesebb gólt a bajnokságokban, akkor is, ha éppen nem lett bajnok.

  Takácsné Giba Márta (képünkön az ellenfél karjai között), Szőkéné Bognár Erzsébet és Csiha Magdolna (képünkön éppen egymás mellett védekeznek) rettegett gólvágók voltak, akiknek, ha elhagyta a kezét a labda, a kapusok általában már csak a hálóban találkoztak vele. A Fradiban kezdte pályafutását a későbbi idők legendássá vált magyar klasszisa Sterbinszky Amália is.

A nagy generációt nem követte hasonlóan sikeres korosztály, a 80-as évek a visszaesés évei voltak. A bajnokságban rendre a középmezőnyben vagy még lejjebb végzett a csapat. Egyetlen üdítő kivétel volt ebben az évtizedben, az 1987-es év, amikor sikerült elcsípni a bronzot. Az MNK-ban sem termett sok babér, csupán 1985-ben jött össze egy elveszített kupadöntő. A sikeredző, a Fradi kézilabdapápája, Elek Gyula 1985-ig irányította a csapatot, ez a 19 év önmagában is kuriózum, hát még ha az eredményeket is hozzávesszük.

Következzenek újra a férfiak, akiknek a történetét 1966-ban hagytuk félbe azzal, hogy kiestek ez első osztályból. Négy év következett a második vonalban, amit 1970-ben sikerült megnyerni és ezzel visszajutni az élvonalba, ahol négy évig az alsóházban (10. és 11. helyezések), majd öt évig a középmezőnyben (5-7. helyezések) végzett. 1980-ban aztán felléphettek a dobogóra, amikor a Bp. Honvéd mögött a második helyet érték el. Hihették a szurkolók, férfivonalon is visszatér a sikerek útjára a csapat, de ez az állapot nem bizonyult tartósnak. A következő évben megint egy negyedik helyezés, majd ötödik, aztán hatodik, végül újra a 10. jött, azaz visszajutottak oda, ahol a feljutás után tartottak. Így ment ez az 1988/89-es idény befejezéséig, amikor az ott elért 12. hely megint egy időre a szakosztály végét jelentette, kereste a helyét. Próbálkozott más csapattal történő fúzióval, ami nem jött be, így aztán 1991/92-től újra önállóan elindult a harmadik vonalban, ahol meg is nyerte az NB II egyik csoportját. Következett újra három esztendő az NBI/B-ben, mígnem 1995-től újra, a történelemben már nem először, 11 év kényszerszünet következett, azaz gyakorlatilag nem létezett a férfi szakosztály. Így jutottunk el 2007-ig, amikoris feléledt a tetszhalott, pontveszteség nélkül megnyerte az NB II-es csoportját és jogot szerzett újra a második vonalban indulni. A lendület a következő esztendőben is kitartott, hiszen egy osztállyal feljebb is fölényesen nyerte a bajnokságot az FTC-Cityline néven szereplő csapat és így 2009 tavaszán visszajutott az első osztályba. Igen, ezek már azok az idők voltak, amikor névadó szponzor és egyéb támogatók nélkül lehetetlen volt fenntartani egy kézilabda csapatot.

1985 után nem lehetett könnyű örökség Elek Gyula után a női csapat edzéseit átvenni. A következő öt évben Konkoly Károly, Berzsenyi Mária és Hoffmann Pál is próbálkozott a feladattal, a dobogó legalsó fokát viszont csak egyszer, az egykori kapus, Berzsenyi Mária irányítása alatt, 1987-ben sikerült elérni és a kupában sem sikerült vitézkedni. Az eredménytelenség láttán a vezetők 1990-ben visszahívták Elek Gyulát, aki további két évig vezette az együttest. Bár a múlthoz mérhető eredmények ebben a két esztendőben sem születtek, elkezdődött egy olyan fiatalítási folyamat, amely a saját utánpótlásra építve eredményekkel kecsegtetett. Az 1992/93-as szezonban újra új edző állt a csapat élére, régi fradista, aki egykoron sokat játszott a férficsapatban, Németh András. Eddig ez a belépő teljesen olyan volt, mint egykoron Elek Gyuláé. Szerencsére a folytatás is olyan lett. Németh András már az első szezonjában ezüstérmes lett a csapattal és azonnal megnyerte a Magyar Kupát, a kupadöntőben a bajnok Vasast legyőzve. Ebben az időben csapatunk Herz-FTC néven szerepelt, a nevében is utalva a támogató húsipari üzemre. A 16 esztendő után újra kupagyőztes csapat névsora:
Fiedler Adrienne, Kókainé Molnár Erzsébet, Tóth Beatrix, Kökény Beatrix, Pádár Ildikó., Kertész Klára, Fiedler Erika, Szarka Éva, Kovács Veronika, Krammer Mária, Kulcsár Gyöngyi, Takács Gabriella, Donkó Edina, Vavrik Hajnalka.

Egy évvel később, 23 hosszú év után már jött a bajnoki arany is, ez a csapat érte el:

Farkas Andrea, Farkas Ágnes, Fiedler Adrienne, Fiedler Erika, Kertész Klára, Kókai Erzsébet, Kökény Beatrix, Krammer Mária, Kulcsár Gyöngyi, Lőwy Dóra, Menyhárt Rita, Olasz Mária, Őze Beáta, Pádár Ildikó, Pádár Margit, Szarka Éva, Takács Gabriella, Tóth Beatrix, Vavrik Hajnalka.

 

Ez a csapat nemcsak a bajnokságban vitézkedett, megvédve címét megnyerte a Magyar Kupát is, sőt nemzetközi színtéren is belökte az ajtót, hiszen a KEK-ben egészen a döntőig menetelt, ott azonban sajnos kikapott. A csapatkép mellett, az eredményeiket felsorolva tabló is készült a lányokról:

Látható egy névváltozás, Herz-FTC-ből Spectrum FTC lett, de a lényeg, a csapat az együtt maradt és fényes eredményeket ért el.

Fényes eredményeket, mert ha már az élre jutottak, éveken át le sem jöttek onnan. A következő három év bajnokságát is megnyerték. Az 1994/95-öst ráadásul nem is akárhogyan, hanem 100%-os teljesítménnyel. 30 meccs, 30 győzelem! És, mintha mi sem lett volna természetesebb, ugyanezen években dupláztak is, azaz a Magyar Kupát is sorozatban nyerték. Ezekben az években egyértelmű volt a ferencvárosi lányok hazai hegemóniája, egyértelmű lett, hogy megérkezett a második aranygeneráció.

Jöjjenek a bajnoki névsorok és csapatfotók!

1994-95: Becz Mariann, Farkas Andrea, Farkas Ágnes, Fiedler Adrienne, Fiedler Erika, Hoffmann Olga, Kertész Klára, Kókainé Molnár Erzsébet, Kökény Beatrix, Krammer Mária, Kulcsár Gyöngyi, Pádár Ildikó, Siti Eszter, Szarka Éva, Takács Gabriella, Tóth Beatrix.

1995-96: Becz Mariann, Brigovácz Nikolett, Hoffmann Olga, Horváth Lenke, Farkas Andrea, Farkas Ágnes, Fiedler Erika, Kerner Krisztina, Kertész Klára, Kökény Beatrix, Krammer Mária, Kulcsár Gyöngyi, Lőwy Dóra, Pádár Ildikó, Siti Eszter, Szarka Éva, Takács Gabriella, Tóth Beatrix, Vavrik Hajnalka. A csapat hivatalos neve FTC-Polgári Bank volt.

1996-97: Becz Mariann, Brigovácz Nikoletta, Farkas Andrea, Fiedler Erika, Győrffyné Horváth Ildikó, Hoffmann Olga, Kántor Anikó, Kertész Klára, Kovásznai Andrea, Kökény Beatrix, Lőwy Dóra, Papp Nikolett, Pádár Ildikó, Pásztor Zsófia, Siti Eszter, Szarka Éva, Takács Gabriella, Tóth Beatrix, Vavrik Hajnalka, Veszeli Judit. Visszatért a „húsos” kor, újra a Herz volt a névadó szponzor.

Természetes, hogy a hazai elsőszámú csapat a nemzetközi mezőnyben is képviselte Magyarországot. Az is természetes, hogy bajnokként ezt a bajnokok ligájában tette. Az első ilyen fellépésre az 1994/95-ös kiírásban került sor. A Fradi az előcsatározások során, egyből a csoportkörbe jutásért játszott az ukrán bajnok Motor Zaporoshje ellen, idegenben egy egygólos vereség (19:20) után itthon egy biztos 24:20-as győzelem jött. A csoportkörben német, horvát és holland ellenfél következett, az FTC 3 győzelem, 1 döntetlen és 2 vereség mellett összesen 7 pontot gyűjtött, amely a csoport harmadik helyéhez volt elég, így eddig tartott a menetelés. Egy esztendővel később, az 1995/96-os kiírásban már a legjobb 16-ba kerülésért játszani kellett, idehaza 23:16-ra megverték az orosz bajnok Volgograd csapatát, amely előnyt a visszavágón meg tudták őrizni, mert csak 26:24-re kaptak ki. A nyolc közé, azaz a csoportkörbe jutásért a francia Metz volt az ellenfél. Csak papíron volt az, mert a Fradi idegenben 25:21-re, itthon 31:18-ra győzött. A csoportkörben aztán oda-vissza megverte a dán Viborg-ot (26:22 és 25:24), otthon megverte (29:23), idegenben döntetlenül végzett (26:26) a román Valcea-val, míg a kor legerősebbnek tartott női klubcsapatával, a Hypo-val egy hazai döntetlen (18:18) mellett idegenben szoros vereséget (21:24) szenvedett. Mindez a csoport második helyét jelentette, amely sajnos újra a végállomás volt, hisz nem volt elődöntő a másik csoport győztesével, mert a kiírás szerint a csoportgyőztesek egyből döntőt játszottak. Harmadik nekifutásra, 1996/97-ben változott a kiírás, már a 16 között csoportmeccsek voltak, ahol a továbbjutók negyeddöntők, elődöntők után jutottak a döntőbe. Az FTC a csoportkörbe jutásért a portugál bajnok CSD Madeira csapatán könnyed kettős győzelemmel jutott túl (38:13, 23:18), a négyes csoportját a német, szlovén és görög bajnok ellenében 5 győzelemmel és 1 vereséggel simán megnyerte, bejutott a negyeddöntőbe, ahol a norvég bajnok Trondheim volt az ellenfél. Idegenben egy 20:20-as döntetlen után itthon egy sima 26:21-es győzelem, jöhetett az elődöntő az előző évben oda-vissza legyőzött Viborg ellen. Ebben az évben azonban sajnos fordult a kocka, kettős vereség lett a vége, így a Fradi nem jutott a döntőbe. Ahogy egy év múlva sem, sőt akkor már a 16 között a csoportkörből sem sikerült a továbbjutás. Mégis említésre méltó ez az 1997/98-as kiírás, hiszen alighanem minden idők egyik legnagyobb különbségű továbbjutását produkálta a csapat. Történt ugyanis, hogy a 16 közé jutásért a kézilabdában igencsak harmatos képességű ciprusi bajnokcsapat volt az ellenfél, aki le is mondott a pályaválasztói jogáról, mindkét meccs Budapesten volt. Az elsőn 69:7 volt a végeredmény, míg a másodikon még ezt is felül lehetett múlni, 82:9, összesítésben 151:16. Kuriózum a javából!

Az 1997/98-as szezon nemcsak a nemzetközi kupában nem sikerült, idehaza is letaszították a trónjáról a Fradit, csak harmadik lett a bajnokságban. A javítás egy év múlva sikerült, de a visszatérés nem, mert akkor másodikak lettek. Ebben a szezonban a nemzetközi megmérettetés a második számú európai kupában, a KEK-ben érte a Fradit, a 16 között a norvég Larvik volt a végállomás. Leírva egyértelműnek tűnik, az első meccs után is az volt, hiszen Norvégiában 33:23-ra elvérzett a csapat. A visszavágón azonban majdnem megtörtént a csoda, hiszen 33:24-re sikerült nyerni, egy gól azonban hiányzott. Az évszázad utolsó bajnokságán, 1999/2000-ben aztán újra trónra ült, bajnok lett a Németh András által folyamatosan formált aranycsapat.

1999-2000: Bartek Piroska, Bárdos Mónika, Blaskovits Adrienn, Brigovácz Nikoletta, Cioculeas Julianna, Deli Rita, Kamper Olívia, Kirsner Erika, Kökény Beatrix, Kovács Veronika, Lőwy Dóra, Pádár Ildikó, Pásztor Zsófia, Pusztai Tamásné, Siti Eszter, Sugár Tímea, Tóth Enikő, Turtóczky Ágnes, Wolf Alexandra.

Ugyanebben a szezonban a BL-ben is szerepelhetett a csapat, hiszen ekkor már lehetőség volt a legjobb országoknak két csapatot is indítani. Nagy küzdelemben sikerült a nehéz csoportból (Skopje, FTC, Metz, Viborg) második helyen továbbjutni, a nyolc között azonban a Hypo ellen nem (27:23 és 21:29).

Ettől a szezontól kezdve három évig megint mindig nyert valamit a csapat. 2000/01-ben a bajnokságban ezüst, de a kupában győzelem, a BL-ben elődöntő (a spanyol, német és norvég csoportellenfelekkel szemben csoportelsőség, a negyeddöntőben a Volgograd ellen 17:22, majd 30:22, az elődöntőben a dán Viborg jelentette a végállomást: 21:24 és 21:22). 2001/02-ben a bajnokságban arany, a 2002/03-ban a bajnokságban újra ezüst, de a kupában újra győzelem: Szép sorozat!

2001-02: Baross Zsuzsa, Benyáts Beatrix, Blaskovits Adrienn, Farkas Ágnes, Forgács Judit, Kamper Olívia, Ketész Brigitta, Kirsner Erika, Kovács Veronika, Lőwy Dóra, Miklosová Katerina, Pádár Ildikó, Pádár Margit, Pastrovics Melinda, Simon Orsolya, Siti Eszter, Sugár Tímea, Tóth Enikő, Tóth Tímea.

Ezen a 2001/02-es fotón a felirat már árulkodik, hogy ez a csapat a BL-ben is tovább jutott, mint elődei, egészen a döntőig. Nézzük ennek a menetelésnek az állomásait. A 16-os csoportkörbe jutásért nem kapott könnyű ellenfelet a csapat, hiszen a német bajnok sosem volt annak nevezhető. A Luetzellinden ellen a Népligetben 32:25-re győztek a lányok, ami elég volt a visszavágóra, bár ott öt góllal (24:29) kikaptak, bejutottak a csoportkörbe, ahol megint nem lehetett azt mondani, hogy velük volt Fortuna, hiszen spanyol, osztrák és dán ellenfeleket kapott. Az osztrák ellenfél a Hypo, a dán pedig a Viborg volt, kik is lehettek volna? E két csapattól ki is kaptak idegenben (az osztrákoktól 33:32-re, a dánoktól pedig 34:30-ra), ám idehaza mindkettőnek sikerült a visszavágás (Hypo ellen 27:25, Viborg ellen 29:23). A spanyol ellenfél a Mislata csapata volt, amely ellen idegenben 21:21, itthon 30:26 volt az eredmény. Mindez azt jelentette, hogy a Fradi a megszerzett hét ponttal csoportgyőztes lett az ugyancsak hét pontos spanyolok előtt, a két korábbi nagyágyú kiesett. A negyeddöntő a lengyel Lublin ellen igen kiélezett küzdelmet hozott, Lublin-ban egy góllal, 32:31-re kikapott az FTC, de itthon sikerült kettővel nyerni (25:23), így továbbjutni. Az elődöntőben megint szikrázott a levegő a csarnokokban, hiszen a Podgorica ugyancsak kemény csapat volt. A népligetben elért 32:32 után a podgoricai pokolban sikerült kivívni a döntőbe jutást egy 32:31-es győzelemmel. A döntő első mérkőzése is itthon volt, 27:25-re nyert a csapat a macedón Skopje előtt. A visszavágó ott is pokol, a poklok pokla volt, ahol sajnos nem sikerült megvédeni az előnyt, az ellenfél 26:22-re győzött. Akkor is méltán zúgott, „Szép volt lányok!”.

A 2003/04-es szezontól a csapat a bajnokságban sorrendben a 3., 3., 2. helyen végzett, a nemzetközi kupákban ugyanekkor negyeddöntő a BL-ban, elődöntő az EHF kupában, majd győzelem az EHF Kupában volt a mérleg. Álljunk meg egy kicsit a győzelemnél az EHF Kupában. Hiszen ez azt jelentette, hogy Németh András a nemzetközi színtéren is felzárkózott Elek Gyula mellé, a magyar bajnoki címek és kupagyőzelmek a BEK-ben (BL-ben) elért döntő után csak sikerült neki is megnyerni csapatával egy európai kupasorozatot. Ennek a szép sikernek az állomásai a következők voltak.

A selejtezőben könnyed kettős győzelem a portugál Madeira ellen (46:26 és 33:22). A 16 között egy tán még könnyedebb kettős győzelem a török Ankara ellen (46:32 és 42:29). A nyolc között komolyodott a helyzet, hiszen a dán Gudme, ha nem is Viborg, de mégis dán csapat, idegenben nem is sikerült ellenük nyerni (29:30), itthon viszont nem volt kérdés (31:23). Az elődöntőben is régi ismerős, az ukrán Motor Zaporoshje jött, idehaza egy nehéz 24:23, idegenben egy még nehezebb 27:27 és már jöhetett is a döntő az ugyancsak régi ismerős horvát Koprivnica ellen. Az első mérkőzés a Népligetben volt, ahol gólgazdag mérkőzésen, csupán egy góllal, 37:36-ra sikerült nyerni. Féltették is a lányokat a visszavágótól, de a helyén volt a zöld-fehér szívük, ott is 33:32-re nyertek és így megnyerték a kupát.

Ez a diadal akkora lökést adott a csapatnak, hogy a soron következő 2006/07-es bajnokságot újra megnyerte!

2006-07: Baross Zsuzsa, Benyáts Beatrix, Blaskovits Adrienn, Farkas Ágnes, Forgács Judit, Kamper Olívia, Ketész Brigitta, Kirsner Erika, Kovács Veronika, Lőwy Dóra, Miklosová Katerina, Pádár Ildikó, Pádár Margit, Pastrovics Melinda, Simon Orsolya, Siti Eszter, Sugár Tímea, Tóth Enikő, Tóth Tímea. A csapat neve pedig, ahogy a mezeken is látszik Budapest Bank-FTC.

Ezzel a bajnoki címmel ért véget Németh András 15 éven át tartó edzői korszaka, amely valóban a ferencvárosi női kézilabdázás második aranykora volt. Ahogy az első aranycsapat, úgy ez is, több mint egy évtizeden át mindig a dobogón végzett. 1992/93-től a bajnoki helyezéseik az alábbi számsort mutatják: 2, 1, 1, 1, 1, 3, 2, 1, 2, 1, 2, 3, 3, 2, 1. 15 év, 7 arany, 5 ezüst és 3 bronzérem, emellé 7 kupagyőzelem. Ezzel a sorozattal Németh András ugyancsak kitörölhetetlenül beírta magát a Fradi történelemkönyvébe. Legendás játékosai voltak a kapus Farkas Andrea és Sugár Tímea, a mezőnyben pedig Kökény Bea, Farkas Ági, Pádár Ildikó, Siti Eszter, Lőwy Dóra, Kirsner Erika, Szarka Éva, Tóth Beatrix, Tóth Tímea, Takács Gabriella. Kimeríthetetlen kincsesbányája volt ez a másfél évtized az egész magyar kézilabdasportnak. Ha egy-egy sztár el is igazolt, a helyébe tudtak lépni olyanok, akik azonnal pótolták és lettek ugyancsak válogatottak. Ily módon közülük Farkas Ágnes, Kirsner Erika, Kökény Beatrix, Pádár Ildikó, Siti Eszter és Sugár Tímea tagja volt a 2000-ben Európa bajnoki címet nyerő magyar válogatottnak.

Az eligazolt játékosokon kívül persze, voltak olyanok is, mint Kökény Bea vagy Pádár Ildikó, akik soha nem igazoltak el, akik itt fejezték be eredményekben gazdag aktív pályafutásukat.

Németh András után a Dunaferr csapatával BL-t nyerő Zsiga Gyula vette át és irányította egy évig a csapatot, amellyel 2007/08-ban a harmadik helyen végzett, ám utána közös megegyezéssel távozott a klubtól. Utódja Elek Gábor lett, akinek kinevezésével új időszámítás kezdődött az FTC női kézilabdázásában, aki méltó folytatója lett az édesapja, Elek Gyula által megalapozott fradista hagyományoknak, akinek vezetésével egy harmadik sikerkorszak létrejöttének lehetünk szemtanúi. Hogyan is kezdődött? Szétesőben volt a második aranycsapat, ráadásul a klub komoly anyagi nehézségek mellett működött, ami kihatott a többi szakosztályra, így a női kézilabdázókra is. Ilyen körülmények között dolgozni, eredményeket elérni csak valóban zöld-fehér szívű és érzelmű sportember tud, pont olyan, mint Elek Gábor, aki a génjeiben hozta magával a kézilabda és a Fradi szeretetét, hiszen az édesanyja sem volt akárki, sokszor leírtuk már a nevét ebben a történelmi visszatekintőben is, Elekné Rothermel Anna.

Elek Gábor első éve nagyszerűen sikerült, 2008/09-ben ezüstérmes lett a csapattal. Egy év múlva egy kis visszaesés következett, hisz nagy fiatalításba fogott, a bajnokság végén ötödik lett a megint szponzor nélküli FTC. 2010-től azonban sikerült aláírni egy olyan szponzori szerződést, amely ma is tart, amelynek következtében a csapat neve FTC-Rail Cargo Hungária és ami megnyugtató alapokra tette a szakosztály működtetését. Minderre csak rásegít a 2011 eleje óta kialakuló régi-új klubmodell, amelyben az egyesület vezetése egyértelmű helyzetet teremt a szakosztályok Fradi múltjához méltó működtetéséhez. A női kézilabdázók élnek is a lehetőségekkel. Itthon a magyar bajnokságban elég érdekes kép alakult ki, hiszen 2007/08-tól, azaz a Németh András irányította Fradi utolsó bajnoki címétől kezdődően egyeduralkodó lett a Győri Audi ETO, amely bevallottan azt az utat követi, hogy a világ legjobb játékosait összevásárolja, velük nemcsak magyar, hanem európai szintű klubhegemóniára tör. Valljuk be, ez a céljuk az eredmények ismeretében teljesült. Mögöttük az Elek Gábor vezetésével egyre jobban formálódó Fradi 2010/11-ben az előző évi ötödik helyről a harmadikra lépett előre, azóta pedig másodiknál rosszabb nem volt. Ez azonban azt is jelenti, hogy jobb viszont igen, mert 2014/15-ben az FTC-Rail Cargo Hungária alaposan megcibálta a „világválogatott” bajszát, amikor megszerezte előtte a bajnoki címet!

A bajnokcsapat névsora…
Cifra Anita, Faluvégi Dorottya, Ferenczi Annamária, Háfra Noémi, Hlogyik Petra Amanda, Kocsis Ágnes, Kovacsicz Mónika, Lukács Viktória, Mészáros Rea Réka, Mód Noémi, Pena Nerea, Rédei-Soós Viktória, Steinbach Laura, Szamoránsky Piroska, Szarka Adrienn, Szikora Melinda, Szucsánszki Zita, Tomasevic Katarina, Tomori Zsuzsanna, Tóth Melinda, Vérten Orsolya.

és fotója:

Aztán a Magyar Kupában is sikerült egyszer megtréfálni a győri egyeduralkodó vetélytársat, amikor a 2016/17-i kiírást megnyerték a lányok.

Az ő neveiket is érdemes felsorolni:
Bíró Blanka, Lukács Viktória, Kovacsicz Mónika, Snelder Danick, Szekeres Klára, Szucsánszki Zita, Schatzl Nadine, Szikora Melinda, Pena Nerea, Jovanovics Marija, Mészáros Rea, Faluvégi Dorottya, Kovacsics Anikó, Zácsik Szandra.

Elek Gábor tehát a nagy elődök, Elek Gyula és Németh András útjára lépett, nyert bajnokságot, sorban szállítja a dobogós helyezéseket és nyert magyar kupát. No és persze nyert nemzetközi kupát is, sőt nem is egyet, mindjárt kettőt! Mi is történt? Egyszerűen csak az, hogy az ifjú Fradi 2010/11-ben és 2011/12-ben, tehát két egymást követő szezonban meghódította Európát, megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját, a KEK-et. Ha eddig felsoroltuk a nemzetközileg győztes kupamenetelések állomásait, miért tennénk most másképp? 2010/11-ben a selejtezőben egy szlovák csapat, a Banovsky volt az ellenfél. Papíron, mert a valóságban két sima győzelem, 32:26 és 53:26 volt a végén a táblán. A 16 között egy döntőnek is beillő mérkőzés jött a dán Viborg ellen. Az eredmény is ezt tükrözte, 34:33-as vereség idegenben, 33:32-es győzelem otthon, továbbjutás idegenben lőtt több góllal. A negyeddöntőben a francia Toulon ellen idegenben megint egy egygólos vereség (24:23), itthon viszont nem volt kérdés, 37:26. Az elődöntőben újra régi ismerős, a Metz következett, akiket idegenben is sikerült 31:27-re meglepni, amely előny elég volt a hazai visszavágóra, mert itt ugyan győztek a franciák 29:27-re, de ez kevés volt, a döntőbe a Fradi jutott. A döntőben a spanyol Alicante volt az ellenfél, az első meccs itthon 34:29-es győzelmet hozott, ami után idegenben kezdődhetett a Fradi fieszta, mert ott 23:23-as döntetlen született, KEK győztes lett a Fradi!

Érdemes a győztesek nevét is megörökíteni:
Abramovics Alena, Pastrovics Melinda, Szucsánszki Zita, Tomori Zsuzsa, Szamoránsky Piroska, Zácsik Szandra, Kovacsicz Mónika, Szarka Adrienn, Balogh Barbara, Bari-Nagy Regina, Németh Csilla, Trufán Noémi, Szádvári Krisztina, Such Nelli, Szamoránsky Anikó

Egy évvel később pedig:
Abramovics Alena, Pastrovics Melinda, Szucsánszki Zita, Tomori Zsuzsa, Szamoránsky Piroska, Zácsik Szandra, Kovacsicz Mónika, Szarka Adrienn, Zivkovic Jelena, Cifra Anita, Dajka Bettina, Deáki Dóra, Lukács Viktória, Szádvári Krisztina, Such Nelli, Szabó Anikó.

Ez a csapat a következő ellenfeleken keresztül jutott el a kupáig. A selejtezőben az osztrák Korneuburg ellen 51:18 és 44:23, majd a holland Westfriesland ellen 34:19 és 38:21, eddig megerőltetés nélkül. Ezután egy „orosz hadjárat” következett, hiszen a Fradi végigverte Oroszország élcsapatait, a 16 között a Rostov Don ugyan odahaza nyert 23:22-re, de a Népligetből 32-23-mal ment haza. A negyeddöntőben a Zvenigorod már kettős vereséggel búcsúzott, 32:24 és 35:31. Az elődöntőben a Volgograd a Népligetben kapott egy nagy verést, 34:26, amibe belefért a visszavágón egy 38:35-ös vereség. A döntőben aztán megint jött a Viborg, amely ugyancsak kettős vereséget szenvedett, igaz egyik sem volt sima, itt is, ott is 31:30 lett, ami újra KEK győzelmet ért.

A Fradi azóta is ott van az európai elitben, a bajnokok ligájában rendre a Final Four kapuján dörömböl, de az utolsó lépést eddig valahogy nem tudta megtenni. Bízzunk benne, nem sokáig lesz ez így, mert a sok munka, a szurkolók szenvedélye és szeretete bele fogja hajtani a csapatot a még nagyon áhított sikerbe.

A hölgyek történetével eljutottunk a mába, a férfiakét azonban 2009 tavaszán ott hagytuk abba, hogy visszajutottak az NB I-be. Az első, 2009/10-es év az első osztállyal való újbóli ismerkedéssel telt el, a csapat a kilencedik helyen végzett. Egy évvel később viszont nagyot ugrott a csapat, amikor általános meglepetésre a harmadik helyet szerezte meg a Celebi FTC néven szereplő csapat, nem sok hiányzott a bajnoki döntőhöz. Ezután megint az útkeresés jött, a csapat egyesült a PLER Budapest csapatával, a továbbiakban FTC-PLER Budapest néven indultak, 2011/12-ben a hetedik, egy évvel később az ötödik helyen végeztek. A koncepció az volt, hogy a fővárosban, Budapesten is össze kell hozni egy nagy csapatot, amely egykor méltó ellenfele lehet a vidéki fellegvárak csapatainak. A ferencvárosi közönség azonban nem volt vevő erre a fúzióval létrejött csapatra, nem fogadta igazán el. A klubvezetés válasza erre az volt, jó, akkor próbáljuk meg ugyanezt a célt önerőből elérni, kilépett a PLER-rel kötött „házasságból” és a 2013/14-es bajnokságban az NBI /B-ben indította el a saját csapatát. Ott aztán az első idényben a 4., majd a 3., aztán a 2., végül pedig, mi is következhetne, az 1. helyen végzett 2016/17-ben és önerőből is az első osztályba jutott. Érdemes megjegyezni, hogy a PLER Budapest éppen eddigre vesztette el első osztályú tagságát, így egyetlen budapesti csapatként az FTC maradt az NB I-ben. Ha már ott maradt, meg is kapaszkodott, az első évben a 12. helyen végzett, aztán a szakosztálynál elkezdődött egy tudatos építkezés, amely a nőknél bevált elvekre épül. A lényeg az, hogy olyan magyar játékosokat igazolnak, akik válogatottak vagy a válogatotthoz közeliek, ily módon folyamatos játéklehetőséget adva nekik, csakúgy, mint az utánpótlás legtehetségesebb játékosainak. A 2018/19-es bajnokságban már öt helyet előrelépve a 7. helyen végzett az együttes, egy évvel később még előkelőbb helyen álltak, ám a koronavírus járvány miatt azt a bajnokságot törölték. A vírus sem tudja azonban ellehetetleníteni a Fradit, az építkezés folyamatos, minden remény megvan, hogy a jövőben férfi vonalon is egyre nagyobb sikereknek örvendhet majd a szurkolók népes tábora.

Befejezésül egy kis statisztika, amit a nőkkel kezdünk, mert az ő eredménylistájuk a fényesebb, sokkal fényesebb. Természetesen, csak a kispályás eredményeket számoljuk.
12 magyar bajnoki cím, 21 második hely, 10 harmadik hely, 12 magyar kupagyőzelem, 4 nemzetközi kupagyőzelem.

Ugyanez a férfiaknál:
1 magyar bajnoki cím, 3 második hely, 3 harmadik hely, 1 magyar kupagyőzelem.

Legtöbbszörös bajnokok:
Pádár Ildikó 6x                                           
Kökény Beatrix, Lőwy Dóra, Siti Eszter  5x   
Bognár Erzsébet,  4x
Farkas Andrea,
Farkas Ágnes,
Fiedler Erika,
Giba Márta,
Huszár Erzsébet,
Kertész Klára,
Pencz Júlia,
Rothermel Anna,
Szarka Éva,
Takács Gabriella,
Tóth Beatrix,
Zsidai Zsuzsa.

Edzőként:
Németh András  7x
Elek Gyula   4x
Elek Gábor  1x

Legtöbbszörös kupagyőztes:
Pádár Ildikó 7x
Kökény Beatrix, Takács Gabriella  6x
Lőwy Dóra, 5x
Siti Eszter,
Farkas Ágnes,
Fiedler Erika,
Kertész Klára,
Szarka Éva,
Tóth Beatrix.

Edzőként:
Németh András  7x
Elek Gyula 4x
Elek Gábor 1x

 

Az összeállítást készítette:
FTC Múzeum


Felhasznált irodalom és weblapok:
Major János - Nagy Béla Várszegi János: Zöld-fehérben

www.worldhandball.com (Marczinka Zoltán: Egy átfogó tanulmány a játékról)

www.kezitortenelem.hu (Éliás Gábor oldala)

www.eurohandball.com (a nemzetközi szövetség honlapja)

www.fradi.hu

Nemzeti Sport archív számok.

close
Facebook Youtube Instagram TikTok Viber Linkedin
close
Fradi most
Fradi most