November 22-én, szombaton jött a hír, hogy 84 évesen elhunyt Vígh László, minden idők legeredményesebb magyar tornászának, a kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros világ- és Európa-bajnok dr. Magyar Zoltán mesteredzője.

Vígh László 1941. július 26-án született Budapesten. Elmondása szerint tornászként nem volt sem egyéni, sem összetett, sem pedig csapatbajnok, rúdugrásban azonban magyar csapatbajnoki címet tudott szerezni. 1955 és 1960 között az FTC tornásza volt, majd 1960 és 1964 között a TFSE kötelékében sportolt. 1964-ben szerzett tanári oklevelet a Testnevelési Főiskolán, majd ettől az évtől kezdve egészen 1989-ig a Ferencvárosi Torna Club torna-szakosztályának edzőjeként, később vezetőedzőjeként tevékenykedett. 

- 1964 júliusában jöttem az FTC-be. Egy ideig még versenyző és edző is voltam. Igaz ugyan, hogy tornászként is eljutottam a főiskolai válogatottságig, azonban akkor is éreztem, hogy számomra az edzői munka kínálja a sokkal nagyobb lehetőségeket. Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel említem meg Harmath József edző kollégámat, akinek versenyzőként és edzőként egyaránt nagyon sokat köszönhetek – mondta korábban Vígh László a ferencvárosi kezdetről.

Kezei közül került ki a már fentebb is említett legendás dr. Magyar Zoltán, aki 1976-ban Montrealban, 1980-ban pedig Moszkvában lett olimpiai bajnok lólengésben. Magyar mellett is számos olimpikon tornászunkat készítette fel, mint például Gál Róbertet, Sivadó Jánost vagy Horváth Zsoltot. A lólengést a hatvanas-hetvenes évektől kezdődően alapjaiban forradalmasította, Vígh László nevéhez fűződik több, a mai tornasportban, főleg a lólengésben meghatározó elem megalkotása, mint például a Magyar-vándor, a Magyar-orsó, a Sivado-vándor, vagy éppen a szökkenő vándor negyedfordulattal.

Vígh László zsenialitása abban is rejlett, hogy rájött, a magyar tornászok akkor lehetnek sikeresek, ha kétszer-háromszor annyit készülnek, mint például az oroszok. Edzőként ars poétikája Michelangeloéhoz hasonló volt:

- Michelangelo mondta egyszer, hogy látja a sziklában azt, ami abból kialakítható és annyit, de csak annyit szabad elvenni belőle, ami a felesleg. Edzőként igyekeztem így látni a tanítványaimat, láttam az élő testből, mi hozható ki. Persze mindez nehezebb, hiszen az emberi lélek erejét, az emberi tényezőt nem szabad figyelmen kívül hagyni.

A FradiMédia néhány éve riportfilmet forgatott Vígh Lászlóval, amit itt tud megtekinteni:

Vígh László 1990 és 2006 között a Testnevelési Egyetem torna tanszék adjunktusaként tevékenykedett, illetve 1990 és 1996 között a Budapest Honvédnál dolgozott.  Munkásságának elismeréseként 1976-ban kapta meg a Mesteredző címet, míg 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Pályafutása alatt közel száz tornász fordult meg a kezei között. 2002-ben dr honoris causa címmel ismerték el oktatói munkáját, számos elismerése mellett Bay Béla díjjal, a MOB Fair Play díjjal is kitüntették.

- Legnagyobb sikereimet a lógyakorlatok fejlesztésében értem el. Munkásságom kezdetén a ló volt az a szer, amely mozgásanyagában lemaradt. A világot járva, mint edző hamarosan felismertem, hogy a magyar adottságok mellett ezen a szeren lehetne megelőzni a világot. Ehhez szükségesnek látszott az edzésmódszerek fejlesztése és a kiegészítő szerek megalkotása. Mindezeknek köszönhető a ma is élő magyar lovas iskola - nyilatkozta korábban

2021-ben az FTC Baráti Kör is felköszöntötte Vígh Lászlót a 80. születésnapja alkalmából 

Vígh Lászlót az FTC és a Magyar Torna Szövetség közös halottjának tekinti, emlékét kegyelettel örökké megőrizzük!