Károlyi Andrea 1975. június 5-én született Budapesten. 1987-ben kezdett kosárlabdázni a BSE-ben, majd 1995-ben az FTC frissen alapított csapatához szerződött és egészen 2000-ig erősítette a csapatot. A Fradival az 1995/96-os idényben Magyar Kupát nyert, majd egy évvel később felért a csúcsra. Az 1996/97-es szezonban a nagy rivális BSE-t 3-2-re győzték le a bajnoki döntőben, így a klub máig egyetlen bajnoki címét ünnepelhették. Károlyi a szakosztály megszűnéséig, 2000-ig maradt a Fradinál, majd a Pécs és az MKB Euroleasing Sopron játékosa lett. A 150-szeres magyar válogatott kosaras visszavonulása után a Vasas Csata edzője lett, majd a BSE játékos-edzője. Később irányította a 3x3-as női kosárlabda-válogatottat. Hét bajnoki címet és nyolc Magyar Kupa-győzelmet szerzett, 2005-ben az év játékosának is megválasztották.

Károlyi Andreával nemcsak születésnapján, ha már előtte is beszélgettünk, ugyanis a FradiMédia stábja egy kedves meglepetés szervezésében is részt vett.

- Nagyon boldog születésnapot kívánunk! Jól sikerült az ünneplés?

- Nagyon köszönöm! Igen, szuper volt! A barátnőim megleptek egy milánói kiruccanással. Szerda reggel indultunk, igaz elég sokáig nem esett le, hogy repülés lesz belőle. Eljöttünk a rakparton, mondom, oké, akkor valami jó kis hajózás. Majd ahogy felértünk az Üllői útra, akkor már biztos volt, hogy ebből bizony repülés lesz. Nagyon nagy élmény volt.

- Az ünnepléssorozatnak mi is a részesei voltunk, hiszen korábbi ferencvárosi játékostársaddal, Kosjár Katával összejátszva a repülőtéren találkoztunk és megörökítettük az érkezés pillanatát.

- Annyira jól esett! Köszönöm még egyszer nektek is! Igazából nem is kívánhatnék jobbat és szebbet!

-  Ünneplős típus vagy?

- Nehéz engem meglepni, de úgy vagyok vele, hogy a kerek születésnapokat meg kell ünnepelni, de ki ne tenné? A 30. volt nagyon emlékezetes, totális meglepetés volt, abszolút nem számítottam rá.

- Jó látni, hogy a mindennapjaidat még mindig meghatározza a kosárlabda.

- Nagyon sokat edzem még, de főleg konditerembe szoktam járni edzőhöz. Viszont igen, a kosárlabdát sem hanyagolom el. A barátnőimmel van egy ilyen Öregtyúkok-csapatunk. Együtt szoktunk eljárni tornákra és a 3x3-as utánpótlás-válogatottnál is dolgozom.

- Utazzunk vissza kicsit az időben. 1995. Miért a Fradit választottad?

- A BSE-nél játszottam és az akkori párom apukája a Tungsramnál volt gyúró. A csapat akkor szűnt meg és onnan szinte mindenki átjött a Fradiba. Beajánlottak Tursics Sándornak, aki megnézett és nagy szerencsém volt, mert egyből letette mellettem a voksát, hogy érdemes velem foglalkozni, nagyon sokat köszönhetek neki.

- Nagyon erős csapat állt össze, ráadásul ahogy említetted, a mesteredző, Tursics Sándor irányítása alatt.

- Nagyon jó volt a csapatösszhang. Sokat jártunk össze a pályán kívül is. Volt egy meccs előtti rutinunk, hogy mindig elmentünk egy ügyességi játékterembe, ahol lehetett biciklizni, meg célba lőni. Minden évben nagyon jó volt a közeg. Ennek is volt köszönhető, hogy már az első évben Magyar Kupát nyertünk.

Bevált az aranyra festett kosárcipő

- Volt már részed jónéhány bajnoki döntőben, de egy évvel később a BSE elleni finálé… 2-0-ra vezetett a Fradi, onnan állt fel az ellenfél, majd jött az a bizonyos ötödik meccs.

- Még most is kiráz a hideg! Pályahátrányból kezdtünk, de a Városmajorban nyertünk, majd itthon is. Aztán a BSE kettőt nyert zsinórban és jöhetett az ominózus ötödik meccs. 57-50-re vezetett a BSE hazai pályán és ott jött egy olyan fordulat, hogy egy 27-10-es etapot produkáltunk az utolsó 5-6 percben. Olyan extázisban játszottunk, ráadásul a csarnok tele volt Fradi-szurkolókkal, behúztuk a döntőt. Óriási élmény volt. Elárulok valamit: az egész döntőt megelőző este a csapat összes játékosa a mostani Elek Gyula Aréna mögött parkolóban a bal kosárcipőjét ezüstre, a jobbat pedig aranyra festette, mert úgy mentünk neki a döntőnek, hogy mi már nyertünk. Végül a jobb lábunkat „nyertük meg”. (nevet)

- Bár rövid, de annál eredményesebb a ferencvárosi női kosárlabda múltja. Minek volt köszönhető, hogy az 1996/97-es szezon ennyire sikeres volt?

- Fiatalok és tehetségesek voltunk, remek volt a társaság. Tudtunk egymásért és az edzőnkért harcolni. Annak a bajnoki döntőnek az volt a különlegessége, hogy mindkét csapatban csak magyar játékos játszott. Ez volt az utolsó ilyen döntő.

- Sajnálod, hogy ezután nem sokkal véget ért a kosárlabda a Fradiban?

- Ha bárhol megszűnik a kosárlabda, az nagyon sajnálatos dolog. Az, hogy a Ferencvárosban ez nem tudott tovább működni még rosszabb dolog, mert amit a Fradi képvisel, felépített az elmúlt 126 évben, az azért nem semmi.  Az, hogy mi most itt beszélgethetünk ebben az arénában, ez is ennek köszönhető, hogy mindenki próbálja együtt tartani a Fradi-családot.

- A pályafutásod ezután kiteljesedett, a legnagyobb magyar csapatokban játszottál, 150-szeres válogatott voltál. Van hiányérzeted?

- Igazából nincs. Amit reálisan tudtam, azt kihoztam belőle. Válogatott szinten talán nem sikerült olyan őrületesen nagy siker elérnünk. Voltunk Európa-bajnokságon, világbajnokságon, az azért nagy eredménynek mondható. Aztán a 3x3-as válogatott edzőjeként nyertem a csapatommal Európa-bajnokság, kétszer világbajnoki ezüstöt, közel volt az olimpiai szereplés is. A semmiből felépítettünk egy olyan valamit, aminek volt lehetősége kijutnia az olimpiára.

- Kislányod is a kosárlabda felé indult. Élvezi?

- Nagyon! Elmúlt 15 éves, a Vasas játékosa. Bontogatja a szárnyait, meglátjuk, mi lesz az ő útja. Sose erőltettem nála a kosárlabdát, de nagyon nem volt más választása, mivel napi szinten benne vagyok és ezt látta. Keresi a saját útját.

- Látod benne saját magadat?

- Amikor ránézek, akkor igen, mert a testfelépítése hasonló, mint az enyém, igaz nem lesz olyan magas, mint én. Szoktunk együtt edzeni és szerintem nagyon jó keze is van, de még nem elég bátor, de ezen dolgozunk majd, hogy ez érvényre jusson.

Ha kíváncsi arra, hogyan lepték meg barátnői Károlyi Andreát a születésnapján és milyen volt neki újra pályára lépnie első sikerei helyszínén, akkor ne hagyja ki a Fradi TV jövő kedden, az M4 Sporton jelentkező legújabb adását.

Molnár Péter