1965-ben ezen a napon született egykori labdarúgónk, Simon Tibor, aki 1985 és 1998 között 331 mérkőzésen szerepelt a Ferencvárosban.

Legendás védőnk háromszor nyert magyar bajnoki címet, háromszor Magyar Kupát és háromszor Szuperkupát, illetve tagja volt a Fradi 1995/96-os Bajnokok Ligájában szereplő együttesének.

1997-ben a BVSC-hez igazolt, de egy szezon után visszatért az FTC-hez, ahol utolsó mérkőzését 1999. november 14-én a Dunaújváros ellen játszotta. A következő két évben már játékos-edzőként szerepelt ismét a BVSC-ben, majd a REAC-ban, 2001-től haláláig a Matáv Sopron vezetőedzője volt.

Simon Tibor a magyar válogatottban 1989. november 15-én egy Spanyolország elleni világbajnoki selejtezőn mutatkozott be. 1989 és 1995 között összesen 16 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban.

A ferencvárosi évek alatt kétszer hódította el a Fradi Futballkedvencek Kupáját (1994, 1995), szintén kétszer érdemelte ki a Fradi-szív aranymedált (1992, 1995), 1995-ben a klub örökös bajnokának választották, 1999-ben pedig Centenáriumi Aranydiplomát kapott. A Fradiban összesen 331 mérkőzésen lépett pályára, ezeken hét gólt szerzett.

20 évvel ezelőtt egy budapesti szórakozóhelyen brutális kegyetlenséggel megverték, sérüléseibe két nappal később belehalt.

1997-ben ezen a napon hunyt el egykori labdarúgónk, Czibor Zoltán, aki 1948 és 1950 között 92 mérkőzésen szerepelt a Ferencvárosban.

A családi hagyományokat követve mozdonyvezetőként munkába álló Czibor számára a következő állomás 1948 nyarán már a Ferencváros volt, ahol nagyon gyorsan a közönség egyik kedvence vált belőle. Nem csoda, hiszen ilyen isteni tehetséggel megáldott balszélsőt előtte és utána is csak keveset látott a sok mindent megélt zöld-fehér publikum.

Mondják, a rendkívül gyors, a labdával mindkét lábával kitűnően bánó futballista olyan bámulatosan cselezett és váltott irányt, hogy sokszor szinte még ő maga sem tudta, mi következik majd a következő pillanatban… Az FTC-vel 1949-ben bajnoki címet nyerő labdarúgó 70 bajnoki mérkőzésen 33 gólt szerzett klubunkban.

A „Rongylábú” a Fradiban valódi otthonra lelt, 1950-ben a regnáló kommunista hatalom döntése értelmében mégis távozni kényszerült. A Csepeli Vasasba, majd egy, a Bástyában (az MTK éppen aktuális elnevezése volt) eltöltött rövid próbajáték után végül minden ellenkező törekvése ellenére is a Budapesti Honvéd csapatába volt kénytelen szerződni, ahol 1955-ben 20 találattal lett a bajnokság gólkirálya.

Czibor a magyar válogatottban, a legendás Aranycsapat alapembereként 1949-től 1956-ig 43 mérkőzésen 17 gólig jutott. A „Bolond” névre gyakorta rászolgáló, hírhedten rendszerellenes – és meggyőződését ráadásul nem ritkán nyíltan hangoztató – futballista részt vett az 1956. október 23-i, és az azt követő fegyveres harcokban, majd a forradalom leverése után nem sokkal később külföldre távozott. Czibor – miután lejárt a FIFA-tól, a disszidálása miatt kapott eltiltása – a Barcelona együtteséhez került, ahol a katalán drukkerek nem kis örömére, a korábban szintén ferencvárosi Kocsis Sándor és Kubala László társaságában onthatta tovább a gólokat.

Az örök nyughatatlan legenda végül az Austria Wien csapatában hagyott fel az aktív játékkal, ami után Barcelonában telepedett le. Ezt követően végül 1990-ben tért haza Magyarországra, méghozzá oda, ahol a páratlan pályafutás hajdanán kezdetét vette: az egykor mozdonyok gőzétől poros Komáromba. Itt élt egészen 1997. szeptember 1-jén bekövetkezett haláláig.

1945-ben ezen a napon hunyt el egykori atlétánk, Stolmár Károly, aki gátfutásban hatszor nyert bajnoki címet az FTC sportolójaként.

Emléküket örökké megőrizzük!