2021. április 22.
„A cseheket úgy megleptem, hogy meg is nyertük az Eb-t"
Interjú klubunk korábbi asztaliteniszezőjével, Jurik Gyuláné Heirits Erzsébettel.

A fradi.hu új rovatában régi bajnokaink nyomába eredünk, olyan korábbi Fradi-sportolókat keresünk meg, akikről már egy ideje kevesebbet hallottunk, ám érdemes felidézni sikereiket. Első körben klubunk 116-szoros válogatott, Európa-bajnok asztaliteniszezőjével, Jurik Gyuláné Heirits Erzsébettel beszélgettünk a kezdetekről, arról, hogy hogyan tudott ilyen eredményeket elérni „amatőrként”, a Fradiban eltöltött évekről, az 1966-os londoni Európa-bajnokság döntőjéről, valamint edzői karrierjéről.

- Kolozsváron látta meg a napvilágot 1938-ban. Erdélyben is nőtt fel?
- Nem, édesapám miatt átjöttünk Magyarországra 1943-ban. Aztán a háború után itt is maradtunk, Budapesten, a XV. kerületben laktunk. Azóta is Magyarországon élek.

- Hogyan ismerkedett meg az asztalitenisszel?
- Mindig is a labdajátékok vonzottak, a fiútestvéreimmel állandóan fociztunk, asztaliteniszeztünk. A konyhaasztalra tettünk egy deszkát és azon keresztül ütögettünk a bátyámmal.

- Mikor döntötte el, hogy versenyszerűen is foglalkozna ezzel a sporttal?
- Több mindent elkezdtem, atletizáltam, kézilabdáztam. De aztán valahogy mégis az asztalitenisz mellett döntöttem. A Vasasban kezdtem el játszani, amely 1957-ben megszűnt. Utána átigazoltam a Vörös Meteorba, de az is megszűnt.  Ezt követően jött a Fradi, ahol 1960-tól sportoltam egészen 1973-ig.

- Ebben az időben dolgozott is az asztalitenisz mellett?
- Igen, amatőrök voltunk, azaz dolgoztunk is a sport mellett.  Ezzel együtt minden nap, munka után edzésem is volt.  Miután bekerültem a válogatottba, egyik nap a nemzeti csapattal, másik nap a Fradival tréningeztem.

- Hogyan élte meg a válogatottságot?
- Nagyon sokat jártunk edzésre, mint már említettem, hol az egyesületben, hol pedig a válogatottban. Sokat utaztunk külföldre, a nagyválogatottal először 1962-ben mentem Csehországba, onnantól kezdve pedig folyamatosan vittek különböző nemzetközi versenyekre.

- 1963-ban a világbajnokságon csapatban harmadik, majd egy év múlva az Eb-n egyéni második lett. Hogy érzi, mennyin múlt az aranyérem?
- Kóczián Évával játszottam a döntőt, ő általában megvert, mert sokkal jobb volt. Nem volt semmi probléma azzal, hogy így alakultak a dolgok.

- Két évvel később azonban Londonban párosban és csapatban is Európa-bajnok lett.
- Igen, éppen Kóczián Évával nyertük a női párost. Nagyon szép emlékeim vannak arról az Eb-ről. A csehek ellen a döntőben védő játékos voltam, ritkán ütöttem közbe. Az ellenfelek mindig a tenyeres oldalamra játszottak, mert ott gyengébb voltam. Emlékszem, 2-1-re vezettünk a cseh páros ellen, abban a szettben pedig 20-19 volt az állás nekünk. Olyan helyzetbe kerültem, hogy tenyérrel kellett visszaadnom a labdát, a cseheket pedig ez úgy meglepte, hogy meg is nyertük az Európa-bajnokságot. Felejthetetlen élmény.

- Ezt tartja karrierje legnagyobb sikerének?
- Összességében az egész karrieremet sikeresnek tartom, a világbajnokságokat, valamint azt, hogy 116 alkalommal voltam válogatott. A Ferencvárossal háromszor megnyertük a Vásárvárosok Kupáját, négyszer pedig a magyar bajnokságot.

- Több mint egy évtizedet asztaliteniszezett a Fradi színeiben. Hogyan összegezné az FTC-nél eltöltött éveket?
- Nagyon szép időszak volt, nagyszerű társasággal. Sokat utaztunk, sokat edzettünk. Szinte minden héten volt valamilyen versenyünk. Nehéz volt ez munka mellett, de csináltuk, mert szerettük.

- 1979-ben Nagykanizsára igazolt játékos-edzőnek. Miért pont Zala megyére esett a választása?
- Miután visszavonultam a válogatottságtól, leköltöztünk Dunafüredre. Onnan jártam Százhalombattára dolgozni, és megkerestek, hogy alakítanának egy szakosztályt. Megalapítottuk az egyesületet, de csak egy évig működött. Utána csak a családomnak éltem, de később megkerestek Nagykanizsáról, hogy szeretnének egy NB I-es csapatot. Megkérdezték, nem lennék-e játékos-edző? Igent mondtam, így újra elkezdtem asztaliteniszezni. Összehoztak egy nagyon jó csapatot, én pedig elvégeztem az edzői tanfolyamot. Jó csapatunk volt, rendszeresen másodikak lettünk a Statisztika mögött.

- Milyen sikereket ért el edzőként?
- A bajnokságban mindig ezüstérmesek lettünk, de indultunk a Bajnokok Ligájában, ahol szintén szép eredményeket értünk el. Nyertünk egy Duna-kupát, amire nagyon büszke vagyok.

- 1992-ben megszűnt ez a szakosztály. Ezután foglalkozott még asztalitenisszel?
- Megmondom őszintén, miután megszűnt a szakosztály, teljes letargiába estem. Aztán megkerestek Kaposvárról, hogy tudnék-e segíteni az ottani edzőnek. Onnantól kezdve átjártam oda, edzéseket tartottam, meccsekre jártam a csapattal. Később ők is megszűntek, most már csak férfi csapatuk van.

- Hogyan telnek a mindennapjai, a Fradit figyelemmel követi?
- Természetesen, szép eredményeket értek el mostanában a futballisták. Minden sportot megnézek a tévében, érdekel, hogy mi történik a Fradival. Van egy szép családom, három unokám, így minden napomat kitöltöm valamivel.

Csermely Gergely

Cikkajánló

„Már úgy születtem, hogy éltem-haltam a Ferencvárosért”

Volt úszónk, Csikány József édesapja révén találkozott a Fradi-legendákkal, akikkel később az olimpián indult.

„Fogkrémes tubusban vittük ki a pénzt az olimpiára”

Klubunk úszójával beszélgettünk karrierjének kezdetéről, az olimpiákról és a vízilabdáról.

„Ha kell, furfanggal, vagy csellel, de nyerni fogok!”

Hesz Mihállyal beszélgettünk a kezdetekről, az olimpiákról, és arról, mit vár az idei ötkarikás játékoktól.

close
Facebook Youtube Instagram TikTok
Viber Spotify Linkedin
close
Fradi most
Fradi most