2021. június 25.
"Csodás érzés, hogy megbecsülnek minket a mai napig"
Klubunk legendás jégkorongozójával, Kereszty Ádámmal beszélgettünk a bajnoki címekről és a válogatottságról.

Régi bajnokaink nyomába eredünk, olyan korábbi Fradi-sportolókat keresünk meg, akikről régebben hallottunk, ám érdemes felidézni a sikereiket. Klubunk ikonikus jégkorongozójával, Kereszty Ádámmal az ellenfelek által rettegett Kereszty-Mészöly-Havrán trióról, valamint a válogatott körül akkoriban uralkodó állapotokról beszélgettünk.

- Hogyan került kapcsolatba a jégkoronggal?

- A KSI-ben, a klub alapításának környékén kezdtem el sportolni 12-13 évesen. Ez a klub főleg utánpótlás-neveléssel foglalkozott, mi voltunk az első kinevelt generáció. 18 éves korunkban aztán szétosztottak minket különböző egyesületekhez, én szerencsére három másik társammal együtt a Ferencvároshoz kerültem. 

- Később a Fradiban összeállt a legendás Kereszty-Mészöly-Havrán trió. Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra?

- Mészöly Andris már egy évvel az érkezésem előtt a Fradiban játszott, Havrán Péter pedig egy-két évvel utánam igazolt a csapatba. Egy évtizedet játszottunk együtt, csodálatos időszak volt. Mind a hármunkat beválasztottak a Halhatatlan Hírességek csarnokába, csodás érzés, hogy így megbecsülnek minket mind a mai napig.

- Tíz bajnoki címet nyert zsinórban a Fradi akkoriban. Hogy lehetett ilyen hosszú ideig fenntartani a motiváltságot?

- Minden évben egy új bajnokság kezdődött és mentálisan volt annyira erős a csapatunk, hogy el tudjuk ezt viselni. Minden szezon rengeteg új kihívást tartogatott, egyáltalán nem volt könnyű dolgunk. A bajnokság mellett pedig ott volt a BEK is, ahol szintén helyt kellett állni.

- Köztudott, hogy abban az időben a különböző szakosztályok sportolói kijártak egymás mérkőzéseire. Milyen volt a viszonyuk a Ferencváros többi sportolójával?

- Akkoriban valahogy közelebb álltak egymáshoz a különböző szakosztályok. Talán ez abból is adódott, hogy a kevés létesítmény miatt gyakran együtt edzettünk, könnyebben alakultak ki baráti viszonyok. Mi is kijártunk a pólósok, focisták meccseire, ők pedig a mieinkre. Komoly barátságok alakultak így ki, bár sajnos már közel sem találkozunk annyit, mint régebben.

- Éveken át a válogatottnak is alapembere volt, még úgy is, hogy sokszor szörnyű állapotok uralkodtak a nemzeti csapat körül. 

- Igen, akkoriban, ha válogatott meccsre mentünk, a szövetségtől nem kaptunk semmi mást, csak egy botot. Minden egyéb felszerelést magunknak kellett biztosítanunk, mindenki jött a saját zsákjával, a „dózsás” a „dózsással”, a fradista a fradissal. Semmiféle közös felszerelésünk nem volt. Világversenyekre kaptunk egy melegítőt a Népstadion központi szertárából, de minden verseny után vissza kellett vinni, kimosták, aztán odaadták a következő válogatottnak, mondjuk a kézilabdázóknak. Ma már ez elképzelhetetlen.

- Mi lehetett ennek az oka Ön szerint?

- Akkoriban nagy nyomás alá rakták a jégkorongot, szinten tartandó sportágnak nyilvánították. De nem csak a jégkoronggal bántak így, hasonló volt a helyzet például a kosárlabdával is. Szerencsére mára ez megváltozott és a sportolók minden támogatást megkapnak, de ez így is van rendjén.

- Melyik válogatottal elért sikerére a legbüszkébb?

- Tizenegy világbajnokságon vettem részt, nagyon nehéz lenne egy dolgot kiemelni. Ha valamit mondanom kellene, akkor az a Japánban rendezett világbajnokság lenne, ahol felduzzasztották a mezőnyt tíz csapatra, ezért nagyon hosszú ideig tartott a torna. Nagyon jó csapatokkal játszottunk, de így is sikerült az ötödik helyen végeznünk, ami óriási eredménynek számított. Engem választottak a csapatunk legjobbjának, amiért egy díszórát kaptam a szövetségtől, erre nagyon büszke vagyok. Emellett természetesen felejthetetlen élmény a budapesti világbajnokság is, ahol hazai közönség előtt jutottunk fel a B-divízióba.

- Később a Fradiból Németországba szerződött. Mi volt a váltás oka? 

- Miután megnyertük a tizedik bajnokságunk, elkezdett felbomlani a csapat. Többen abbahagyták a jégkorongot vagy máshova igazoltak. 34 éves voltam már, és jött egy lehetőség, hogy kimehetnék nyugatra játszani. Egy évvel korábban egy újpesti játékos már kiigazolt oda, ő győzte meg a klub vezetőségét, hogy igazoljanak le engem. Megkerestek, én pedig úgy voltam vele, hogy vágjunk bele. Három szezont játszottam még ott. 

- Visszavonulása után foglalkozott még jégkoronggal?

- Nem gondolom, hogy jó edző lettem volna, nem is voltak ilyen ambícióim. Nagyon nehéz dolga van egy edzőnek, hiszen minden játékosra másként kell hatni, van, akinél a kemény szó, másnál az elbeszélgetés használ. Nem tartottam magamat erre alkalmasnak. Németországban egy rövidebb ideig foglalkoztam kis gyerekekkel, azt szerettem csinálni, de visszavonulásom után ennél komolyabban nem foglalkoztam jégkoronggal.

- Az utóbbi években ismét sikeres a Fradi jégkorong szakosztálya, mennyire követi figyelemmel a csapatot?

- Nagyon örülök a bajnoki címeknek. Szurkolóként követem a csapatot, de van egy-két ember a vezetőségben, akiket személyesen is ismerek, szoktunk természetesen beszélgetni a jégkorongról. Ebben a szezonban sajnos csak egy-két meccsen voltam kint, de a következő idényben remélhetőleg többször is ki fogok tudni majd látogatni a Tüskecsarnokba. A klub sem felejtett el minket, ha van valami esemény, évforduló, akkor mindig meghívnak. Külön öröm volt számomra, amikor 2015-ben a Magyar Sport Napján Csík Ferenc-díjat vehettem át a sportért felelős államtitkártól. Jólesik ez az odafigyelés. 

Csermely Gergely

Cikkajánló

„Mindig is a Fradihoz tartoztam, és ez így is marad”

Jégkorongcsapatunk hatszoros bajnok védőjével, az olimpikon Raffa Györggyel beszélgettünk.

„Nem a pénzért csináltuk, hanem mert imádtuk a Fradit”

Mészöly Andrással, jégkorongcsapatunk legendás csapatkapitányával beszélgettünk.

Legendáink nyomában: interjú Petrezselyem Antallal

Ötszörös csapatbajnok, Európa-bajnokságon ötödik birkózónkal, Petrezselyem Antallal beszélgettünk.

„Nem volt kérdés, melyik klubnak mondok igent”

Klubunk egykori világcsúcstartó atlétájával, Gresa Lajossal beszélgettünk.

Szerencsés vagyok– Születésnapi interjú Kásás Zoltánnal

Hetvenötödik születésnapja alkalmából beszélgettünk klubunk világbajnok pólós legendájával, Kásás Zoltánnal.

„A vasárnapi ebéd mindig a Fradi meccséhez igazodott”

Dávid Imrével beszélgettünk a karrierjéről, az Evezős Szövetségről, valamint olimpiai várakozásairól.

„Megkértük Kárpáti Gyurit, álljon be – megőrültek érte”

Csaba Lászlóval beszélgettünk egész életét végigkísérő szenvedélyéről, az úszásról.

„Már úgy születtem, hogy éltem-haltam a Ferencvárosért”

Volt úszónk, Csikány József édesapja révén találkozott a Fradi-legendákkal, akikkel később az olimpián indult.

close
Facebook Youtube Instagram TikTok
Viber Spotify Linkedin
close
Fradi most
Fradi most