Régi bajnokaink nyomába eredünk, olyan korábbi Fradi-sportlókat keresünk meg, akikről régebben hallottunk, ám érdemes felidézni a sikereiket. Csikány Józseffel az általa alapított törökbálinti Szenior Úszó Klub sportkomplexumában beszélgettünk a karrierjének kezdetéről, a Ferencvárosról, valamint a szenior úszás szépségeiről és nehézségeiről.

- Hogyan ismerkedett meg az úszással, családi hagyomány ez önöknél?

- Édesapám nagyon jól úszott, de nem volt profi, szabóként dolgozott. 1953-ban elvitt a Fradihoz, ahol Gerendás László kezei közé kerültem. Jól úsztam, de nem szabályosan, ám pillanatok alatt beletanultam és hamarosan már versenyeztem is. 13 évesen már én nyertem az úttörő bajnokságot, 15 évesen pedig az ifik között lettem első. 1957-ben már Bukarestben voltam nemzetközi versenyen, 1959-ben Pekingben országos csúcsot úsztam. Voltam két olimpián, 1960-ban Rómában és 1964-ben Tokióban is döntőben szerepeltem. Tizenhatszor nyertem meg zsinórban a magyar bajnokságot, amiért elnyertem az örökös bajnoki címet. Ezzel a címmel aztán bármelyik magyar uszodába beléphetek. De nem lépek, elég nekem a törökbálinti uszoda.

- Miért pont a Ferencvároshoz vitte el az édesapja?

- Apám tősgyökeres Fradi-drukker volt, úgy születtem, hogy a Ferencvárosért éltem-haltam. Öt éves korom óta járok ki meccsekre. Később nagyon jóba lettem a korombeli focistákkal, Albertel, Fenyvesi Mátéval, Orosz Palival. Egy klubba tartoztunk, rengetegszer találkoztunk, voltunk együtt olimpián is. Említettem, édesapám szabó-mester volt, az összes fradistának ő varrta a ruháját. Számos híres, fontos személy járt hozzá, így aztán apámon keresztül sok emberrel kötöttem ismerettséget.

- 1962-ben Lipcsében, 1966-ban pedig Utrechtben Európa-bajnoki bronzérmet nyert. Milyen emlékei vannak ezekről a versenyekről?

- A lipcseiről rosszak. Akkoriban piszok jól ment az úszás, két évig veretlen voltam 100 háton. De az Európa-bajnokságon csak 200 méteren lehetett versenyezni. Azon a távon, amin biztosan nyertem volna, nem indulhattam. 200 háton abban az évben nem tudtam nyerni, csak harmadik lettem. Egy évvel később már úsztam olyan időt, amivel meglett volna az arany.

- Visszavonulása után, 1987-ben szenior úszó klubot alapított. Hogyan történt ez?

- Az alapítók nagy része fradista volt, régről ismertük egymást. Hatvan valahány alapító tag volt, egy évvel később, a brisbanei világbajnokságon már 6 aranyérmet nyertünk. Én is szereztem három érmet, egy aranyat és két ezüstöt. Szenioroknál minden páros évben van világbajnokság, páratlanban Európa-bajnokság, négy évente pedig olimpia. Részt veszünk az összes világversenyen, én is szoktam úszni, büszke vagyok rá, hogy mindig nyertem aranyat, amikor elindultam. Volt ahol többet, volt ahol kevesebbet, de legalább egy számban mindig én voltam a legjobb. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy a 2010-es göteborgi világbajnokságon 18 aranyat nyert a csapatunk. Ezzel mi voltunk a világ legsikeresebb klubja.

- Hogyan néz ki a szenioroknál egy világversenyre való felkészülés?

- A csapatunk fele kapcsolatban van az uszodával, vagy edző vagy valamiféle vezető. Én személy szerint heti ötször edzettem verseny előtt, mondjuk csak napi egyszer. Napi kettő az én koromban már sok lenne. Azoknak, akik nem hagyták el magukat, előnyük van. Ezt a sportot nem lehet öregkorban megtanulni. 78 éves vagyok, a legutóbbi világbajnokságon 50 métert vertem a másodikra 200-on. Ahogy öregszik az ember, egyre inkább megy el az ereje, de ha folyamatosan eddzi magát, tudja lassítani ezt a folyamatot. Megállítani nem lehet, én se tudom már azt az időt megúszni, amit 5 évvel ezelőtt még ment. Csökken az izomrostok száma, persze kemény edzéssel, mindenféle praktikákkal lehet ezt lassítani, de tény, hogy egyre kevesebb az emberben az erő. De szorgos munkával a korosztályodban hatalmas előnyre tehetsz szert. Ráadásul azt vettem észre, hogy aki idős korában is sportol, eddzi a testét, az mentálisan is frissebb, jobban vág az agya.

- Hány éves a legidősebb sportolójuk?

- Sajnos pont tavaly halt meg Bánki-Horváth Béla bácsi, 98 éves korában. 93 évesen még világbajnoki aranyat nyert Kazanyban.

- Melyik szeniorként elért eredményére a legbüszkébb?

- Tizenhat világbajnokságon nyertem 20 aranyat, de ha valamit mondanom kéne, akkor azt emelném ki, amikor egy vállsérülés miatt csak fél kézzel tudtam úszni és úgyis ezüstérmes lettem. Váltóban mindig az amerikaiak a nagy ellenfeleink, ők a központosított rendszerüknek köszönhetően mindig előnyben vannak hozzánk képest. Hatalmas öröm volt, amikor 2010-ben Göteborgban megvertük őket. A váltó egyébként is csodálatos műfaj, négy ember egymásért küzd, együtt nyer, együtt veszít. Fantasztikus érzés volt az a győzelem.

- Említette, hogy öt éves kora óta jár meccsekre. A jelenlegi Ferencvárost mennyire követi figyelemmel?

- A futball mellett a vízilabda is érdekel, a Fradiban az úszás mellett póloztam is az ifi-csapatban. Rendszeresen játszottam a Komjádi-kupán, mindig nyertünk, párszor gólkirály is voltam. Természetesen mind a vízilabdát, mind pedig a focit követem, nagyon szépek az eredmények.

- Nemrég ért véget a budapesti úszó Európa-bajnokság, mennyire követte figyelemmel a versenyeket?

- Most lett volna, pár héttel a fiatalok után, a szenior Európa-bajnokság is, azt a járvány miatt sajnos törölték. Így maradt a tévé, természetesen néztem a versenyeket. Sok sportoló, például Németh Nándor vagy éppen Cseh László nálunk eddz, napi szinten látom őket. Jól sikerült ez a bajnokság, szép eredményeink lettek. Várom nagyon az olimpiát is, kíváncsi leszek a srácokra.

Csermely Gergely