„Legendáink nyomában” című rovatunkban régi bajnokainkkal beszélgetünk, olyan korábbi Fradi-sportolókat keresünk meg, akikről az elmúlt időben kevesebbet hallottunk, ám érdemes felidézni a sikereiket és megtudni, hogyan élnek most. Balla Mária a DVSC-ből igazolt a Ferencvároshoz, klubunk színeiben összesen 14 alkalommal nyert magyar bajnokságot, emellett pedig részt vett két olimpián is. A hátúszásban szinte verhetetlen sportolóval a sikereinek titkáról, az élsporttal járó nehézségekről és örömökről, valamint a Ferencvárosról beszélgettünk. 

- Öccse, Balla Balázs világbajnok vízilabdázó, ön többszörös magyar bajnok úszó. Az egész családjára jellemző a vízi-sportok szeretete? 

- Édesapám Tisza-melléki lakosként lelkes amatőr úszó volt, többször nyert versenyeket is. Neki köszönhetően én is hamar elkezdtem sportolni, Debrecenben Renka László kezei közé kerültem, aki nemcsak fantasztikus edző, hanem kiváló pedagógus valamint hihetetlenül művelt ember volt. Nagyon gyorsan megszerettette velem az úszást. Mind a mai napig hálás vagyok neki azért, amit tőle kaptam, ő nevelte belém azt a fegyelmet, amely az egész életemet végig kísérte. 

- Milyen ifjúsági sikerei voltak Debrecenben? 

- Többször nyertem utánpótlás versenyeket, valamint már akkor döntőbe kerültem országos bajnokságokon, a felnőttek között. Miután felköltöztünk Budapestre, szerencsémre a Fradihoz kerültem, ahol olyan fantasztikus úszók voltak akkoriban, mint például Madarász Csilla vagy Egervári Márta.

 - A remek csapat miatt választotta a Ferencvárost? 

- Két kiemelkedő edző volt akkoriban a Fradinál, Sárosi Imre valamint Bakó Jenő. Ők keresték meg a szüleimet, mivel pont egy hátúszóra volt szüksége a csapatnak. A BVSC is szeretett volna megszerezni, de meggyőzték a családomat, hogy a Fradiban nagyobb sikereket érhetek el. 

- Igazuk lett, hiszen 1963 és 1968 között szinte legyőzhetetlen volt a hazai bajnokságban. Nyolc egyéni bajnoki cím mellett számos rekordot is megdöntött. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra? 

- Az egész életemet végig kísérte az a küzdelem, hogy egyszerre több helyen kell helytállnom. Akkoriban az úszás mellett dolgoztam, valamint egyetemre jártam. Minden nap reggel edzés, utána irány a gyár, munka után vissza az uszodába, este pedig tanulás. A maiaknak ez elképzelhetetlen, de például a futballcsapat hátvédjével, Mátrai Sándorral együtt dolgoztam napi négy órát egy kőbányai konzervgyárban. Hihetetlen fegyelmezettségre volt szükségem, hogy minden téren kihozzam magamból a maximumot. Mindig tudtam, hogy mi a következő feladatom, mit kell teljesítenem, de a belém nevelt fegyelemnek köszönhetem azt is, hogy mindig fel tudtam állni a kudarcokból. 

- Ennyi teendő mellett hogyan jutott idő a kikapcsolódásra? 

- Nehezen, ritkán jártunk szórakozni. Nemrég olvastam egy könyvet a hatvanas-hetvenes évek egyetemi életéről és alig értettem, miről van szó. Nekem ez a fajta “bulizás” kimaradt, nem fért bele az időmben. Az olvasás nagyon fontos szerepet töltött be az életemben, számomra a kikapcsolódást a könyvek jelentették. De nem panaszkodni szeretnék, sőt! Az úszásnak köszönhetően beutaztam a világot, remek körülmények között élhettem. Más ajándékokat adott nekem az élet, mint a kortársaimnak. Hogy mást ne mondjak, már 19 évesen kijutottam egy versenyre Brazíliába. 1963-ban Dél-Amerikába utazni olyan volt, mintha valaki ma a Holdra menne. És persze ott voltak az olimpiák, amiket sose felejtek. 

- Két ötkarikás játékon is részt vett, a Tókióban, valamint a Mexikóvárosban rendezetteken. Milyen emlékei vannak az olimpiákról? 

- Szüleim mindig alaposan felkészítettek, mielőtt idegen országba utaztam, ezért tisztában voltam a rendező országok kultúrájával, amely azonban így is teljesen lenyűgözött. A szabadidőmet mindig múzeumokban töltöttem. Maguk az olimpiák csodálatosak voltak, ez volt az utolsó két játék, ahol még nem volt jelen a doppingolás. Az olimpiai falu szinte egy nagy klub volt, ahol fantasztikus hangulat uralkodott. Mexikó után nagyon elszabadult a tiltott szerek használata, számomra sokszor visszataszító, ami mostanában megy. Nekem mindig fontosabb volt az egészség, mint a siker. Az unokáim is sportolnak, nagyon féltem őket attól a pillanattól, amikor őket is megkörnyékezik valami pirulával. 

- Térjünk vissza a Ferencvároshoz. Milyen volt az úszók kapcsolata a többi Fradi sportolóval? 

- Az úszóknak volt egyfajta külön világa a klubon belül. Legszorosabb kapcsolatunk a focistákkal volt, mint már említettem, Mátrai Sándorral vagy Juhász Istvánnal együtt is dolgoztam. Szeretetre méltó figurák voltak, emellett pedig hatalmas példaképek, ízig-vérig fradisták. Számomra a mai Fradiból bántóan hiányoznak a hozzájuk hasonló játékosok. 

- Visszavonulása után megmaradt az életében az úszás? 

- Igen, szenior úszóként a mai napig sportolok. A törökbálinti, Csikány József-féle klubban úszom én is, mint sok egykori fradista társam. Remekül karbantart az, hogy heti háromszor eljárok az uszodába. Versenyeken is indulok, rengeteg szenior világbajnokságot nyertem egyéniben, de a legjobban a váltókat szeretem. Már hónapokkal a verseny előtt menni szokott a matekozás, hogy ki hányadikként induljon, milyen időn belül beérkeznie. A közös siker pedig mindig fantasztikusabb, mint az egyéni. A rendszeres sportolásnak köszönhetően az egészségünk is remek, főleg a kortársainkhoz viszonyítva. Sokszor szokták nekem mondani, hogy szeretnének így kinézni hetven éves korukban, mint én. 

- A Young Boys elleni Bajnokok Ligája selejtezőre kilátogatott a Groupama Arénába. Figyelemmel követi a mostani Ferencvárost? 

- Természetesen. Nagyon szép dolog a klub részéről, hogy Örökös Bajnoknak biztosítanak jegyeket, ha ki szeretnének menni egy Fradi meccsre. Nagyon jól esnek az ilyen gesztusok. A svájciak ellen kaptam három jegyet, így kimentem a fiammal, valamint az unokámmal. Remek érzés, hogy még 50 év után is így megbecsül engem a klub. 

- A sportoláson kívül mivel telnek a mindennapjai? 

- Rendkívül elfoglalt vagyok, minden percem be van osztva. Az unokáim logisztikai szállításában segédkezem, iskolába, edzésre viszem őket. Sok időt töltök a kertemben, csinálom a palacsintákat a gyerekeknek, esténként pedig koncertre vagy színházba járok. Csodálatos barátnőim vannak, van egy kis olvasókörünk, ahol a könyvélményeinket beszéljük meg. Testvéreimmel sok Barcelona-meccset nézünk, imádtuk Lionel Messit, nagyon sajnálom, hogy eligazolt a Paris Saint-Germainbe.

CSERMELY GERGELY