2021. október 11.
„Mindig is a Fradihoz tartoztam, és ez így is marad”
Jégkorongcsapatunk hatszoros bajnok védőjével, az olimpikon Raffa Györggyel beszélgettünk.

„Legendáink nyomában” című rovatunkban régi bajnokainkkal beszélgetünk, olyan korábbi Fradi-sportolókat keresünk meg, akikről az elmúlt időben kevesebbet hallottunk, ám érdemes felidézni a sikereiket és megtudni, hogyan élnek most. Raffa György majd két évtizedig játszott csapatunkban, amellyel hat magyar bajnokságot nyert, hosszú ideig pedig csapatkapitánya is volt. A válogatottal részt vett az 1964-es téli olimpián, illetve öt világbajnokságon.

Milyen lehetőségei voltak egy jégkorongozni vágyó gyereknek a negyvenes évek végén?
- Először a korcsolyázással ismerkedtem meg, gyerekkoromban az iskolában minden télen fellocsolták az udvart és az ott képződött jégen tanulgattam ezt a sportot. Később elkezdtem járni a lakóhelyemhez közeli jégpályára, tizenévesen pedig a szüleim elvittek a Városligetbe, onnantól fogva pedig ősztől tavaszig minden szabadidőmet ott töltöttem. Akkoriban csak ott létezett jégkorong, minden csapat ott edzett és játszott. Idővel kialakult a barátság a hokizó srácok és köztem, egy idő után pedig én is beszálltam, és elkezdtem játszani. A felnőtt játékosoknak feltűnt, hogy jobban mozgok a többieknél, ezért elhívtak a Fradiba. Ezt hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hiszen mióta az eszemet tudom, mindig a Fradinak szurkoltam. Édesapámmal gyakran jártunk ki focimeccsekre még a régi, fa-tribünös stadionba. Így aztán egy pillanatot sem gondolkoztam, elfogadtam az ajánlatot.

1955 és 1971 között szerepelt a Ferencvárosban. Milyen érzés volt a Fradi-családhoz tartozni?
- A bemutatkozásomhoz hozzá tartozik, hogy előbb szerepeltem a válogatottban, mint a Fradi felnőtt csapatában. Elhívtak egy edzőtáborba, bár hivatalos meccsen akkor még nem léptem pályára. 17 évesen aztán a Fradiban is bemutatkoztam, eleinte csak pár percet kaptam, de egy-két szezon alatt stabil kezdőjátékossá válltam. Mint már említettem, korábban is a Fradinak szurkoltam, ezért elmondhatatlanul boldog voltam, hogy játékosként is harcolhatok a zöld-fehér színekért. Nagyon kellemes, baráti légkör alakult ki a többi szakosztály sportolóival. Sokszor jártunk ki egymás meccseire, a mi mérkőzéseinkre a kézilabdázók, futballisták, mi pedig fordítva az övéikre. Rengeteg életre szóló barátság alakult így ki. A mai napig tagja vagyok a Baráti Körnek, a Fradi-családhoz való tartozás az egész életemet végig kísérte.

A rivális csapatok sose környékezték meg?
- De, sok megkeresés volt, azonban eszemben sem volt eligazolni. A Dózsa akart nagyon megszerezni, válogatott társaim sokszor győzködtek, de egy pillanatra sem fordult meg komolyan a fejemben, hogy elhagyjam a Fradit. Később az Építők egy jó állást ajánlottak, ha hozzájuk csatlakozom, de az sem érdekelt. Mindig is a Fradihoz tartoztam, és ez örökre így is marad.

A Fradival összesen hat magyar bajnokságot nyert. Hogyan emlékszik vissza a győztes szezonokra?
- Az elsőben és az utolsóban kisebb szerepet játszottam, de a közte lévő négy bajnoki címből alaposan kivettem a részemet. A felnőtt csapatnak tizenegy éven keresztül kapitánya is voltam. A legközelebb a szívemhez talán az 1960/61-es bajnokság áll, az volt az első bajnoki cím, amikor már rendszeres kezdőjátékos voltam. Fantasztikus emlékeim vannak, gyakran 8-10 ezer ember is kijött egy-egy meccsünkre, az Újpest elleni derbiken pedig mindig teltház volt. Hihetetlen hangulat uralkodott szinte az összes mérkőzésünkön.

Nemcsak a Fradinak, hanem a válogatottnak is vezéregyénisége volt, részt vett a csapattal az 1964-es olimpián is. Milyen emlékei vannak az ötkarikás játékokról?
- Vegyes érzéseim vannak róla, mivel az első meccsünkön összesorsoltak minket a szovjetekkel, beleszaladtunk egy hatalmas vereségbe, 19-1-re kaptunk ki. Ez részben következett abból, hogy a szovjetek nagyon erősek voltak, másrészt volt egy komoly hátrányunk, mégpedig az, hogy csak mi játszottunk nyílt pályán az olimpián részt vevő csapatok közül. Ebből következett, hogy a riválisainkal szemben mi csak pár hónapot tudtunk jégkorongozni egy évben, míg a többiek egész évben. Az első meccsen elszenvedett komoly vereség sajnos meghatározta az egész tornát, a pályán elért eredményeinkre tehát nem vagyok büszke. Maga az olimpia azonban csodálatos volt, fantasztikus élmény volt a részese lenni egy ilyen eseménynek. Miután mi kiestünk, ott maradtunk még két hétig, ismerkedtünk, szurkoltunk a mieinknek.

Számos szép sikernek is részese volt azonban a válogatottal. Melyik címeres mezben elért eredményére a legbüszkébb?
- Talán az 1965-ös, finnországi világbajnokságra emlékszem vissza a legszívesebben, ahol a negyedik helyet sikerült elérnünk a B-csoportban, így összesítve 12-ek lettünk. A magyar válogatott azóta sem szerepelt ilyen jó helyen a ranglistán. A legnagyobb meccset az NSZK-val játszottuk, egy hajszálon múlt, hogy nem vertük meg őket, a vége 4-4 lett.

Kik voltak azok az edzők, akiknek sokat köszönhet?
- Elsősorban Rajkai Lászlónak. Sokat tanultam tőle és nagyon szerettem az edzői stílusát is. Az ő irányításával értük el a finnországi sikerünket. Rajkai előtt a válogatottnál 4-5 évig irányított a cseh származású Vladimir Kominek, aki a megismertette velünk a csehszlovák hoki stílust. Minden országnak megvolt akkoriban a maga jellemzője, a szovjetek erőből játszottak, szinte bedarálták az ellenfelet, a kanadaiaknál az egyéniségen volt a hangsúly. A csehek nagyon technikásak voltak, sokat improvizáltak, kombináltak, ez a fajta jégkorong pedig nagyon feküdt nekem.

Visszavonulása után utánpótlás edzőként dolgozott a Fradinál. Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra?
- Visszavonulásom után a gyerekekkel foglalkoztam, bár volt bennem ambíció, hogy a nagy csapatot is én irányítsam. Kétszer fel is ajánlották nekem a posztot, de végül nemet mondtam. Egyrészt, akkoriban még nem volt a felnőttek mellett főállású edző, én pedig anyagi okok miatt nem tudtam ingyen elvállalni a tisztséget. Másrészt pedig tudtam, hogy 4-5 évnél tovább egyébként is ritkán marad egy edző egy klubnál, más egyesülethez pedig nem mentem volna. Így aztán maradtam az utánpótlásnál, mellette pedig számos tisztséget viseltem mind a Fradinál, mind pedig a szövetségnél, egészen nyolcvan éves koromig.

A Ferencváros jelenlegi életét mennyire követi figyelemmel?
- A Fradi jégkorong, kézilabda és futball meccseire is kiszoktam járni, amennyire időm engedi. Havonta egyszer összegyűlik a Baráti Kör, aminek aktív tagja vagyok. A Fradi tölti ki továbbra is az életemet.

Cikkajánló

„Nem a pénzért csináltuk, hanem mert imádtuk a Fradit”

Mészöly Andrással, jégkorongcsapatunk legendás csapatkapitányával beszélgettünk.

Legendáink nyomában: interjú Petrezselyem Antallal

Ötszörös csapatbajnok, Európa-bajnokságon ötödik birkózónkal, Petrezselyem Antallal beszélgettünk.

„Nem volt kérdés, melyik klubnak mondok igent”

Klubunk egykori világcsúcstartó atlétájával, Gresa Lajossal beszélgettünk.

Szerencsés vagyok– Születésnapi interjú Kásás Zoltánnal

Hetvenötödik születésnapja alkalmából beszélgettünk klubunk világbajnok pólós legendájával, Kásás Zoltánnal.

„A vasárnapi ebéd mindig a Fradi meccséhez igazodott”

Dávid Imrével beszélgettünk a karrierjéről, az Evezős Szövetségről, valamint olimpiai várakozásairól.

„Megkértük Kárpáti Gyurit, álljon be – megőrültek érte”

Csaba Lászlóval beszélgettünk egész életét végigkísérő szenvedélyéről, az úszásról.

"Csodás érzés, hogy megbecsülnek minket a mai napig"

Klubunk legendás jégkorongozójával, Kereszty Ádámmal beszélgettünk a bajnoki címekről és a...

„Már úgy születtem, hogy éltem-haltam a Ferencvárosért”

Volt úszónk, Csikány József édesapja révén találkozott a Fradi-legendákkal, akikkel később az olimpián indult.

close
Facebook Youtube Instagram TikTok
Viber Spotify Linkedin
close
Fradi most
Fradi most