2020. június 4.
Az FTC története - a kezdetek
Az FTC történetet a Ferencváros, mint kerület történelmével kezdhetjük.

A kezdetek

A Ferencvárosi Torna Club 1899. május 3-án alakult, de a történetet jóval korábban a Ferencváros, mint kerület történelmével kezdhetjük. Az első ismert hivatalos okirat 1699-ből datálódik, amikor Pest város tanácsa elrendelte, hogy a városfalon kívüli Szentfalva nevű, a törökök által elpusztított települést fejleszteni kell, ugyanis a pesti polgárságnak szüksége volt olcsó mezőgazdasági termékekre. A majorosoknak ingyen kezdtek földet osztani itt és hamarosan benépesedett a terület, megindult az élet. 1736-ban a jómódú polgárság követelésére az ingyen telekosztást megszüntették.

                                 Az Elevátorház és a közraktárak (forrás: http://www.balnabudapest.hu/cikk/kozraktarak-ma-es-a-xix-szazadban)

A városnegyed körvonalai a XVIII. század végén alakultak ki. 1792. december 4-én a Kecskeméti kapun kívüli és az attól délre eső területet, I. Ferenc császár trónra lépésének alkalmából, Ferencvárosnak nevezték el. Az új városnegyed szépen fejlődött, hiszen 1793-tól – a mai Ráday utcában – már iskolával is rendelkezett. A kisiparosok korai ferencvárosi megjelenésére utalnak a mai utcaneveink, mint például az Ipar vagy éppen a Mester utca. A gyors fejlődést az 1795-ös árvíz megállította, szinte az egész városrész romba dőlt. A lakosság nem csüggedt, viszont a Dunától kissé távolabb kezdett el újra építkezni. 1796-ban lebontották a Kecskeméti városkaput, ismét rohamos fejlődés indult el a településen, de az 1838-as árvíz megint elárasztotta Ferencvárost, amely egész Pest területén a legnagyobb károkat szenvedte el. Az ár levonulása után Pest városának tanácsa rendezett formában indíttatta el az újjáépítést. A dunai oldalon telepedtek meg a kisiparosok, míg a Mester utcán túl a földművesek és virágkertészek. Az igazi fellendülés a kiegyezés után indult meg, olyan ipari létesítmények épültek, mint a Vegyiművek, a Fémárugyár, a Sertésvágó és több malom, amelyek mágnesként vonzották a munkásokat, viszont a kisiparosokat, a kistermelőket teljesen tönkretették. A XIX. század végén olyan jelentős épületekkel gazdagodott Ferencváros, mint a Fővámház, a Vásárcsarnok vagy az Iparművészeti Múzeum.

                                      A központi Vásárcsarnok (forrás:             https://www.koncert.hu/helyszin/kozponti-vasarcsarnok)

 

A sport kialakulása Magyarországon

Hazánk már korán, a XVIII. század második felében bekapcsolódott a nemzetközi sportéletbe. A magyar sportra elsősorban az angol volt hatással. A tehetősebbek, akiknek erre volt idejük és pénzük, vívtak, lovagoltak, vadásztak, eveztek, kerékpároztak, tornáztak, atletizáltak, úsztak. A kiegyezés után lendült fel igazán a sportélet. Egymás után alakultak az egyesületek. Coubertin báró kezdeményezésére, Kemény Ferenc jelentős közreműködésével 1896-ban Athénban megrendezték az első újkori olimpiát, amelyen hét magyar sportoló vett részt, közülük négyen érmet szereztek. Hajós Alfréd úszó lett Magyarország első olimpiai bajnoka, két számban is a dobogó legfelső fokára állhatott.

 

A labdarúgás kialakulása Magyarországon

Hazánkban már 1892-től ismerték a labdarúgást, a „rúgósdit”. Az új játék hamar nagy népszerűségre tett szert, mivel a többi sportághoz képest nem volt túl költséges, ezáltal mindenki számára elérhetővé vált. Máig vitatott, ki is hozta Magyarországra az első futball-labdát, az azonban biztos, hogy 1896-ban a Svájcból hazatérő Ray Ferenc hozott egyet, amit megmutatott az 1885-ben alakult BTC tornászainak. A BTC-ben Hajós Alfréd, az első olimpiai bajnok is szinte azonnal lelkes híve lett az új sportágnak. 1897. május 9-én a BTC két csapata már bemutató mérkőzést játszott egymással. Fél év múlva a bécsi Cricketer jött Magyarországra, hogy megmérkőzzön a BTC-vel. A labdarúgás vonzotta a közönséget, a gyerekek már ennek a sportnak hódoltak a grundokon. Legnagyobb vágyuk az volt, hogy ők is klubokban űzhessék az egyre népszerűbbé váló sportágat.

 

A Ferencvárosi Torna Club megalakulása

Természetesen a Ferencvárosban élő fiatalokat is gyorsan rabul ejtette az új játék, a labdarúgás. A Mester utcai gyerekek, akiket a „Tizenegyek bandája” néven ismertek, csoportokba verődve rúgták a labdát és űztek egyéb sportokat a Tűzoltó utcában lévő Sturza gyárhoz tartozó telken. Természetesen köztük volt a három Sturza fiú, a Békés testvérek, Weisz István és Malaky János. Ekkortájt érkezett haza Prágából Gabrovitz Kornél, az egykori Mester utcai diák, aki megismerte az angol típusú klubéletet, ami a Slaviánál már működött. Megkereste Weiszt, aki ekkor a BTC-ben volt tartalék kapus és rábeszélte, hogy alakítsanak egyesületet. Weisz felkutatta a régi társakat, de még hiányzott a pénz. Mecénásokat kellett találni, ami a Ferencváros jómódú polgárainak összefogása révén sikerült. Először Gráf József pékmester állt az ügy mellé, aki meggyőzte a Ferencvárosi Polgári Kör tagjainak többségét, köztük a kerület egyik legnagyobb tekintélyét, a képünkön látható Dr. Springer Ferenc ügyvédet, fővárosi bizottsági tagot. Az események ekkor felgyorsultak, 1899. április 15-én az Üllői út és a Viola utca sarkán lévő Gutgessel Vendéglőbe összehívták a kerület sportolni vágyó ifjúságát, illetve a leendő támogatókat. Itt elhatározták az egyesület megalakítását és gyorsan elnökség nélküli tisztikart választottak, amelynek tagjai: Weisz István, Békés Gyula, Varsányi Gusztáv és Malaky János lettek. Az alakuló közgyűlés helyét és idejét a Bakáts téri Ferencvárosi Polgári Kör épületébe (ma a Ferencvárosi Polgármesteri Hivatal van itt), 1899. május 3-ára tűzték ki. Addigra Weisz István és Keönch Boldizsár kidolgozták a születendő egyesület alapszabályát, amit a közgyűlés el is fogadott. Ebben benne foglaltatott, hogy a klub neve Ferencvárosi Torna Club (FTC) lesz, jelmondata: Erkölcs, Erő, Egyetértés. Az alapítók úgy gondolták, hogy a nemzeti lobogó színei közül választanak színeket az új egyesületnek. Miután az akkor legnépszerűbb klub, a BTC már használta a pirosat, meg a fehéret, így úgy döntöttek az FTC színe fehér-zöld lesz. Az alakuló közgyűlésen megválasztották az elnökséget: az elnök Dr. Springer Ferenc lett, az alelnökök: Kurfürst Miksa és Vajda Károly. Díszelnöknek a kerület országgyűlési képviselőjét, Tolnay Miklóst választották. Az új egyesület, bár kezdetben csak a labdarúgással kívánt foglalkozni, azonban nevébe tudatosan a torna szót emelte, hogy a későbbiekben nyitottá tegye a többi sportág művelésére is. A frissen felállított vezetőség legfontosabb feladata egy olyan terület megszerzése volt, amelyen pályát építhetett.

A következő 1899. augusztus 24-i ülésre elkészült az egyesület jelvénye is, amit egy forintért lehetett megvásárolni. Az ülésen Dr. Springer Ferenc elnök büszkén jelentette be, hogy júniusban a Székesfőváros ülésén hat évre ingyenesen átengedte az FTC részére a Soroksári úti Népiskola melletti üres telket sporttelep építése céljából. Amíg a pálya nem készült el, addig a csapat grundról grundra vándorolt, hogy gyakorolhasson, magával cipelve a szétszedhető kapufákat, amelyeket a Gebauer kávéházban tároltak.

 

A pályaépítés

A Soroksári úti üres telek magában használhatatlan volt, tekintélyes mértékű tereprendezési és egyéb építési munkát kellett elvégezni, amelyet a tagok önmaguk oldottak meg. Az ácsmunkák (kerítés, lelátó stb.) Antony Tamás nevéhez fűződnek. Az öltöző az iskola mellé épült, mosakodni a szabad ég alatt lehetett egy zuhanyrózsa alatt, amit Lányi Emil vízvezeték-szerelő készített. A Soroksári úti pálya befogadóképessége 1500 néző volt. A pályaépítés 12000 koronába került, de az összeg nagy részéről Antonyék lemondtak. 10 évvel később, amikor a pályát elhagyta az FTC, hasonló nagyvonalúsággal az önköltségi ár töredékéért adta át a területet az utód KAOE-nak. A ferencvárosiaknak a pálya építésében tanúsított önzetlen segítőkészségéről mondta a későbbiekben Mattyók Aladár: „Derék cselekedetükkel lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy az FTC odaérkezett, ahol ma van. Hány egyesület, amely akkor jobban megalapozottnak látszott, mint az FTC, tűnt el azóta, mert nem volt meg a saját otthona, amely összetartotta a tagokat, kitartást és erőt nyújtva akkor, amikor rossz napok következtek és elkedvetlenedés érte a klubot.”

 

Történelmünknek erre az első otthonára 2015 óta egy emlékmű emlékezteti az arra járót, amely területen, pár percre a Közvágóhídtól ma tenisz- és műfüves kispályák találhatóak. Képünkön az egykori első pálya helyén a mai emlékmű látható.

 

Az összeállítást a Fradi Múzeum készítette.

A sorozat következő része ITT elérhető! 

 

close
Facebook Youtube Instagram TikTok Viber Linkedin
close
Fradi most
Fradi most