2021. március 1.
Az FTC története - az 1990-es évek
Az alábbiakban klubunk történelmének egy következő szakaszát, az '90-es évek történetét ismerhetik meg.

1. Labdarúgás

Újra remény költözik a ferencvárosi szívekbe

1990-ben egész tavasszal arról mentek a találgatások, ki lesz ősztől a Ferencváros új edzője. A hírek szerint három opció volt, az első szerint, bár ennek adták a legkevesebb esélyt, marad Rákosi Gyula, a második szerint jönne a „mágussá” lett, egyébként fradista nevelésű Verebes József, végül pedig egy valódi közönségkedvenc neve is a kalapba került, Nyilasi Tiboré. 1990. június 7-én kürtölték világgá az újságok, hogy úgy döntöttek, nem hosszabbítják meg Rákosi Gyula lejáró szerződését, helyette a csapat irányítását Nyilasi Tibor veszi át, akinek első szavai ezek voltak: „Remek érzés, hogy újra tehetek valamit a Ferencvárosért.” A szurkolók, a csapat mellett jóban-rosszban kitartó szurkolók nagy örömmel fogadták a hírt és ahogy az illik, azonnal reménykedni kezdtek, várták a csodát. A csodát, ami az lett volna, hogy a Fradi újra elkezd címeket nyerni. Mindenekelőtt bajnokságot, mert azt utoljára, 1981-ben vagy legalább kupát, amit még régebben, 1978-ban nyert meg a csapat, mindkettőt még Nyilasival a soraiban.

Nyilasi Tibor

A remény egyik fele gyorsan beteljesült

Nyilasi Tibor bajnoki rajtja álomszerű volt, a Megyeri úton verte meg a csapata 5:0 arányban az Újpesti Dózsát. Újoncot is avatott, a 18 éves Lipcsei Péter került be egyből a Fradiba és vált egyik pillanatról a másikra a közönség kedvencévé, csakúgy, mint az ugyancsak először játszó Szenes Sándor, aki már az első percben bombagóllal köszönt be az újpesti kapusnak, örömkönnyeket csalva a ferencvárosi hívek szemébe. A bajnokságban az álomkezdést nem mindig követte álomszerű folytatás, becsúsztak váratlan pontvesztések, aminek egyenes következménye lett, hogy a szurkolói remények bajnokságra vonatkozó fele még hiúnak bizonyult, a végén második lett a Fradi. Nem úgy a kupaszereplésé. Már az őszi szezonban voltak eufórikus pillanatok, hiszen mi másnak lehetne nevezni a csapat zalaegerszegi továbbjutását az UEFA Kupa első köréből a belga Royal Antwerp ellenében. Nem, nem elírás a helyszín, az UEFA fura urai már akkor is előszeretettel büntették a Fradit a szurkolói miatt. Az előző szezonból a Fradi egy olyan büntetést hozott magával, miszerint a következő UEFA rendezésű hazai mérkőzését az otthonától legalább 200 km-re kell megrendeznie. A körülményeket mérlegelve a csapat vezetői úgy döntöttek, akkor Zalaegerszegen lesznek otthon és úgy is lett. A mérkőzés rendes játékideje ugyanúgy 0:0-ra végződött, mint az antwerpeni odavágó, ám a hosszabbítás 30 perce fradista módon kovácsolt össze játékost, vezetőt és szurkolót, a 3:1-es győzelem után valóságos fieszta kezdődött. Sajnos, csak egyszeri volt a fellángolás, a következő körben a dán Bröndby kiejtette a Fradit az UEFA Kupából. A Magyar Kupa menetelés 1991. március 2-án kezdődött az alsóbb osztályú Baja 2:0 arányú legyőzésével. A legjobb 16 között már két meccsen, kettősgyőzelemmel jutott túl a Fradi a PMSC ellen (a pécsiek a bajnokságban ekkoriban élcsapat voltak, az FTC mögött a dobogón végeztek. A negyeddöntőben a Volán ellen már idegenben eldőlt a továbbjutás (3:0), a visszavágón egy 2:1-es vereség is belefért. Az elődöntőben megint egy másodosztályú csapat, a nagy meglepetésre odajutott Paksi Atom jött szembe, ezúttal az Üllői úton volt az első mérkőzés, amit 4:1-re hozott a Fradi, így idegenben megint belefért a 2:1-es vereség. Jöhetett a döntő, amely 1991. június 18-án Diósgyőrben volt a bajnoki negyedik Vác ellenében, a vége 1:0, azaz 13 év után újra kupagyőzelmet ünnepelhetett a csapat. Ekkor még nem tudhatták, de akár meghívót is adhattak volna az egy évvel későbbi, ugyancsak Diósgyőrben induló fiesztára.

Az 1991-es ünnepi csapatkép, előtérben a kupával, háttérben az őrjöngő szurkolókkal. Állnak balról: Szeiler József, Dzurják József, Pintér Attila, Szekeres Tamás, Fischer Pál, Kereszturi András, Limperger Zsolt, ifj. Albert Flórián. Guggolnak balról: Vanicsek Zoltán, Balogh Tamás, Nacer Bouiche, Topor Antal, Telek András, Wukovics László, Páling Zsolt.

A remény második fele is teljesült, avagy újabb Fradi örömünnep Diósgyőrben

Akik a reményt beteljesítették. Hátsó sor balról: Golecz Lajos intéző, Kuznyecov Szergej, Szenes Sándor, Balogh Tamás, Horváth Dezső, Szeiler József, Balogh Gábor, Schneider Gábor, Dóra János szertáros. Középen balról: Havasi Mihály technikai vezető, Szekeres Tamás, Szűcs Mihály, Patkós Csaba, Telek András, Mucha József pályaedző, Nyilasi Tibor vezetőedző, Szepessy László pályaedző, Vaszil Gyula, Rácz László, Fonnyadt Zsolt, Páling Zsolt, Albert Flórián szakosztály alelnök. Elöl balról: Nagy Zsolt, Wukovics László, ifj. Albert Flórián, Lipcsei Péter, dr. Juhász József csapatorvos, Bodnár József gyúró, dr. Gyarmati Jenő csapatorvos, Fodor Imre, Simon Tibor, Deszatnik Péter, Keller József.

Egyértelmű, a remény az újabb bajnoki cím volt és a remény beteljesült. De hogy? Igazán izgalmas módon, aminek a vége olyan mámoros ünneplés lett, amely önmagában is bevonult a Fradi történelmébe. De ne szaladjunk ennyire előre. A bajnokság eleje nem úgy indult, hogy annak a végén fieszta lesz. Az őszi szezon végén nagyon sokáig vitatott volt, hogy a 6.  vagy a 8. helyen állt-e a csapat, ugyanis a kedélyeket egy hosszú ideje húzódó óvási ügy is borzolta. A Veszprém ugyanis megóvta az Üllői úton 1:0-ra elvesztett mérkőzését, mivel a Fradiban öt percen keresztül négy nem magyar állampolgár játszott, a szabályok adta hárommal szemben. Kuznyecov, Szenes, Patkós és Rácz volt ez a négy játékos, akik közül Szenes és Patkós a mérkőzés napján már a köztársasági elnök által aláírtan is csak arra várt, mikor teheti le az állampolgársági esküt. Jogilag még nem voltak állampolgárok, a Veszprém ebbe kapaszkodott bele és első fokon nyert is, az MLSZ fegyelmi bizottsága 0:3-as gólaránnyal a javukra igazolta a meccset. Ekkor lett volna a Fradi 8., ám természetesen ebbe nem ment bele, fellebbezett, ami után az MLSZ Fellebbviteli Bizottsága helybenhagyta a pályán elért eredményt, ami a 6. helyet jelentette volna. Ez ellen a Veszprém megint panasszal élt és az MLSZ elnöksége 1992. február végén a mérkőzés újrajátszását rendelte el, amit még a tavaszi szezon előtt meg kellett ejteni. Ezt a megismételt találkozót a Fradi 2:0-ra nyerte meg, így immár jogerősen a 6. helyről várhatta a tavaszi folytatást. Azt a folytatást, amire Nyilasi Tibor megtalálta a középpályára a még hiányzó láncszemet Fodor Imre személyében, akinek vezérletével a Fradi elementáris erejű tavaszt produkált, 13 győzelem mellett mindössze 2 döntetlen eredmény született. Nagyon izgalmasra sikeredett a hajrá, a Fradi a 21. fordulóban állt az élre, az ekkor második helyezett Vác egyetlen ponttal volt mögötte és innen kezdve mindkét csapat végig csak győzött és győzött, addig példa nélküli versenyt futottak. Ebből adódóan óriási tétje volt az utolsó fordulónak Diósgyőrben, csak a győzelem jelentett bajnoki címet. Az egy évvel ezelőtti diósgyőri ünnep megismétlésére, sőt felülmúlására készültek a fradisták, ami sikerült is, hiszen a Fradi Wukovics László két góljával 2:0-ra legyőzte a DVTK együttesét, elkezdődhetett a Fradi mámor, ami Diósgyőrből hazáig az országutak mellett is tartott, hiszen mindenki kiment a busz elé, látni akarta a zöld-fehér hősöket.

Két év, két újabb kupagyőzelem

A csapat folytatta a „címtermelést”. Az 1992-es bajnokság megnyerése után a következő két idényben megint a Fradi lett a Magyar Kupa győztese. Ezek közül az első győzelem veretlenül született meg. A döntőig Százhalombatta, Ajka, Győri ETO, PMSC, MTK voltak a legyőzöttek hét győzelemmel és mindössze egyetlen döntetlennel. 1993-ban a döntő is oda-visszavágós alapon zajlott, az első mérkőzés Szombathelyen volt a Haladás ellen, az 1:1-es eredmény jó alaphangot adott a visszavágóra, ami a vártnál sokkal nehezebb lett. Ugyanis a rendes játékidőben az Üllői úton is 1:1-et mutatott az eredményjelző, jött a hosszabbítás, majd a tizenegyesek, a Fradi öt kijelölt rúgója higgadt maradt és betalált, a szombathelyiek egyik 11-esét Horváth Dezső kivédte, a kupagyőzelem a Ferencvárosé lett, ezúttal hazai pályán lehetett ünnepelni.

1993 nyarán a Fradi, mint kupagyőztes a magyar Szuperkupa döntőjében legyőzte a Kispestet, így először lett ennek a kupának is a győztese. Aztán a Magyar Kupa döntőjébe az előző évhez hasonlóan ezúttal is veretlenül masírozott az együttes hét győzelemmel és két döntetlennel. A döntő megint kétmeccses volt a Kispest ellenében, az első találkozó az Üllői úton 3:0-s Fradi győzelmet hozott, a visszavágóra rengeteg ferencvárosi szurkoló ment Kispestre a leendő ünneplés reményében. Ez a kupavisszavágó is örökre emlékezetes maradt, igaz az nem éppen az ünneplés, sokkal inkább az ünneplés brutális szétverése miatt. A Fradi 2:1-re győzött, kettős győzelemmel, minden kétséget kizáróan lett kupagyőztes, ám a mérkőzést biztosító rendőri erők nem nézték jó szemmel a ferencvárosiak ünnepét, szabályosan szétverték azt, ütöttek szurkolót, játékost, vezetőt, mindenkit, ahol értek. Azért egy „lemeztelenített” csapatfotó készülhetett:

Ez volt a Fradi történetének 17. kupagyőzelme, amely egyben Nyilasi Tibor edzői búcsúajándéka volt a klubnak, hiszen az már a kupadöntő előtt köztudott volt, hogy a következő szezontól nem ő irányítja a csapatot.

Egy igazán sikeres szezon, Szuperkupa, bajnokság, Magyar Kupa győzelem

Nyilasi Tibor után a karmesteri pálca ismét Novák Dezső kezébe került, aki kopírozta a 14 évvel korábbi edzői debütálását a Fradi kispadon, jött, látott és győzött, azaz hazai szinten megnyert mindent a csapatával. Kezdte a Szuperkupával, magabiztosan folytatta a bajnokság ismételt elhódításával, végül az idényt a Magyar Kupa zsinórban harmadszori megvédésével koronázta meg. A két említett kupát a Váccal foglaltuk keretbe, hiszen, mint regnáló bajnokot őket kellett legyőzni a Szuperkupában, a végén pedig a Magyar Kupa döntőjét is velük vívta a csapat. Közben azért essék néhány szó a bajnokságról, ahol a Fradi ellentmondást nem tűrően játszott, hét pont előnnyel végzett az élen az UTE előtt és nyerte meg a klub jubileumi, 25. magyar bajnokságát. És akkor a kupadöntő, amelynek első találkozóját az Üllői úton 2:0-ra megnyerte a Ferencváros. Aztán Vácott a visszavágó 38. percében 3:0-ra vezetett a Vác, azaz megfordította a párharcot. Ekkor azonban a Fraditól Portóba igazoló Lipcsei Péter kedveskedett búcsúajándékkal a fradista híveknek, mesterhármast elérve egyenlített, végül Keller a győztes gólt is megszerezte, így kettős győzelemmel lett a kupa a Fradié, teljessé téve az igazán sikeres szezont.

A legendássá vált Bajnokok Ligája szereplés

Az 1995/96-os szezonban az UEFA már negyedik alkalommal írta ki az egykori BEK helyébe lépő Bajnokok Ligája sorozatot. Ekkoriban még tényleg csak az európai országok bajnokcsapatai, illetve a címvédő indulhattak. Az első állomás a csoportkör, ahol a csapatok négy négyes csoportban körmérkőzéssel döntötték el a továbbjutás kérdését, azaz ide bejutás eleve hat mérkőzést garantált. Az addigi magyar bajnokok sorra elbuktak a csoportkörbe jutás selejtezőjében, ahol a magyar labdarúgásnál magasabban jegyzett országok bajnokaival kellett mérkőzniük. Így volt ez 1995-ben is, az FTC ellenfele a belga bajnok Anderlecht lett. A brüsszeli első mérkőzés eredményére egész Európa felkapta a fejét:

A visszavágó előtt Budapesten kitört a jegyláz, mindenki élőben akart részese lenni az akkor már várható csodának, ami be is következett, az 1:1-es döntetlen a csoportkörbe jutást jelentette. Abba a csoportkörbe, ahol az Üllői útra hozta a Fradi a BL akkori címvédőjét az Ajaxot, a BEK rekordgyőztesét a Real Madridot és a svájci bajnok Grasshoppers együttesét. A sorozatot Zürichben kezdte a Fradi:

Igen, az a fantasztikus Fradi-szív, ezúttal egész Európa megismerhette. Hajdú Attila kivédett 11-ese, Lisztes Krisztián első BL-gólja, majd Vincze Ottó hihetetlen duplázása eufóriába kergette túlzás nélkül az egész országot. Az Ajax ellen is jól ment, de csak mintegy 60 percig, ott elfogyott a „szufla”:

Madridban sem volt kérdés az eredmény, a bátran játszó Fradi egy nagy verésbe szaladt bele, 1:6 lett a vége. A budapesti mérkőzésen azonban megint megvillantotta oroszlánkörmeit a csapat, ahogy a sportlap írta egy pontot szerzett Európától:

A sorozatot a Grasshoppers ellen egy hazai 3:3 majd Amsterdamban egy vereség zárta, 0:4, azonban ez a menetelés így is a Fradi történetének a nagy lapjai közé való. Novák Dezső ezekkel a szavakkal értékelt a szurkolókhoz szólva: „Éreztük az Önök szeretetét és az, hogy egy szívdobbanással a csapat mellett álltak. Varázslatos hangulatú mérkőzések voltak, amelyek bebizonyították a ferencvárosi tábor egységét és klubszeretetét. Büszke vagyok a csapatomra, de legalább ilyen büszke vagyok a ferencvárosi szurkolótáborra, amely megható módon az Ajax elleni vereség után is tombolva ünnepelte fiait. Önök az Üllői úti stadionban olyan hangulatot varázsoltak, amely a világon egyedülálló.”

Megint egy nagy tavasz

Az 1995-ös ősz, a BL-menetelés sokat kivett a csapatból, az őszi szezon végén, igaz egy mérkőzéssel kevesebbet játszva, a bajnokságban nyolc pont hátránnyal állt a BVSC mögött. Ám a bajnokság vége előtt három fordulóval már a Fradinál volt az öt pontos előny, amikor a Népstadionban jött a BVSC elleni mérkőzés, amelyen a győzelem az újabb bajnoki címet jelentette. 

 

A váratlan visszaesés évei

Amennyire a kilencvenes évek elindultak, sőt folytatódtak az évtized közepén, annyira volt váratlan és hirtelen a törés, ami végül bekövetkezett. A csapat nem jutott be az 1996/97 évi BL sorozatba, ezzel pedig elmaradt az a tőkeinjekció, ami egy évvel korábban anyagilag is oly sokat segített. A klub gazdálkodása pedig messze nem állt azon a szinten, amely hosszú távon is képes lett volna fenntartani egy magas színvonalon működő futballcsapatot. Az eredmények elmaradtak, edzők (köztük Varga Zoltán, aztán újból Nyilasi Tibor) jöttek és mentek. A bajnokságban a dobogós helyezések ugyan megmaradtak, ám a publikum többre, újabb nagycsapatra, újabb európai élményekre vágyott, amelyektől azonban egy időre messzire került a klub.

Labdarúgóink a világversenyeken

Az 1990-es években egyetlen olyan válogatott szintű sorozat volt, amely lázba hozta a hazai szurkolókat, ez pedig az 1996-os olimpiai selejtező volt, amelynek végén az olimpiai válogatott 24 év után kijutott Atlantába az olimpiára. A selejtezőkben szóhoz jutott Hrutka János, Lisztes Krisztián és Zavadszky Gábor, utóbbi kettő az olimpián is játszott, ahol azonban sok sikerélményben nem volt részük, a magyar válogatott mindhárom csoportmeccsén kikapott.

Az 1990-es évek mérlege 

Az 1990 és 1999 között megrendezett tíz magyar bajnokságban újra a régi hírnevéhez méltóan szerepelt az FTC, egyaránt háromszor lett első, második és harmadik, egyszer pedig a negyedik helyen végzett. A Magyar Kupát négyszer a Szuperkupát háromszor nyerte meg. 1995 őszén a magyar csapatok közül elsőként bejutott a legrangosabb európai kupasorozat, a BL csoportkörébe, azaz Európa legjobb 16 csapata közé, ahol csoportjában az Ajax és a Real Madrid mögött a harmadik helyet érte el.

 

2. Csapatsportágak

Nyitány bajnoki címmel és kupagyőzelemmel

Vízilabdában káprázatosan indultak a kilencvenes évek, hiszen az 1989/90-es szezonban hosszú idő, egészen pontosan 25 év után tudott duplázni a Ferencváros, azaz a bajnoki cím mellé a kupát is megnyerte. A bajnokságban ismét az élen végeztek az alapszakaszban, majd az elődöntőben a Tungsramot, a döntőben a Vasast győzték le oda-vissza. A kupában az Újpesti Dózsa volt a döntőbeli áldozat, ebben a szezonban a vetélytársak nem bírtak a Fradival versenyre kelni.

Még egy érdekesség, ez volt az első alkalom, hogy az FTC csapata a nevében is viselte a szponzora nevét. Az első ilyen „megtiszteltetés” a Törley pezsgőgyárnak jutott, a jegyzőkönyvekben mindenütt az FTC-Törley név szerepel. Egy biztos, a sikerek évében volt mivel koccintani idehaza. Azért kell kiemelni, hogy idehaza, mert a BEK szereplés 1990-ben kudarccal végződött, az FTC-Törley nem élte túl az első selejtezőkört.

Az 1991-es évnek régi-új edzővel vágott neki a csapat. Dr. Szívós István az év elején a Ferencvárosi Torna Club ügyvezető elnöke lett, így lemondott a pólócsapat irányításáról, utódja egyik elődje Dr. Mayer Mihály lett. Sajnos, ez az edzői periódusa nem járt olyan sikerekkel, mint az első, a bajnokságban egy negyedik helyezést, „kupaspecialistaként” a Magyar Kupában pedig egy elvesztett kupadöntőt tudott felmutatni. A következő szezonban a bajnokságban eljutott ugyancsak a negyedik helyig, a kupában azonban korábban elvérzett. Két ilyen szezon úton át is adta a helyét Kásás Zoltánnak. Ő sem tudott csodát tenni, a lejtmenet folytatódott, 1992/93-ban egy hatodik, egy év múlva egy negyedik bajnoki helyezéssel, miközben a kupában nem jutott el a csapat a végküzdelmekig. Érdemes a szponzorneveken is elidőzni. A Törley 1993-ig tartott ki, ekkor egy évig nem volt névszponzor, majd 1994/95-ben a Vitasport próbálta vitalizálni a szakosztályt, FTC-Vitasport néven. Az eredmények azonban nem úgy jöttek, ahogy a múlt alapján a fradisták elvárták, 1994/95-ben például újra egy ötödik hely sikerült. Hogy mégis tovább foglalkozunk ezzel az évvel, ezzel a csapattal, annak egyetlen oka van, mint már annyiszor, a nemzetközi szereplés. Az FTC-Vitasport az 1994/95-ös idényben a három évvel korábban indított új európai kupaküzdelemben, a LEN-Kupában indult és a végén bejutott a döntőbe, amit azonban elvesztett, a második helyen végzett. Egy esztendő múltán, 1995/96-ban valami megint elindult, amit egy bajnoki bronzérem jelzett, immáron Wiesner Tamás irányításával. Egy év múlva 1996/97-ben a bajnokságban megint új edzővel, Godova Gáborral ismételt a csapat, újra harmadik lett, ekkor azonban sikerült a kupában nyerni, ami mutatta, ez a csapat is képes az élre kerülni. Újra megpróbálkozott ezzel a nemzetközi mezőnyben is, hiszen 1996/97-ben újra, sorrendben harmadszor a LEN-Kupában indult, ahol újra a második helyen végzett.

Az újabb hazai kupagyőzelem 1997/98-ban újra a már háromszor megnyert KEK-ben való indulás jogát jelentette, amely „szokás szerint” fényesen sikerült, hiszen a sorozat végén a csapatkapitány Péter Imre emelhette magasra a KEK serleget, immáron negyedszer a Fradi történelmében. A Szuperkupáról csak azért nem írhatunk, mert azt – sajnos – ezekben az években szüneteltették.


Péter Imre és a KEK serleg

A 90-es évek második felétől a magyar válogatott újra elkezdte a fényesebbnél fényesebb eredményeket szállítani, amelynek – mondhatjuk, természetesen – fradista pólósok is részesei voltak. Az 1996-os atlantai olimpián Tóth László volt a tagja a végül negyedik helyen végzett magyar válogatottnak, az 1997-es és 1999-es Európa-bajnoki győzelmeknek Steinmetz Barnabás, Fodor Rajmund, Kósz Zoltán, Székely Bulcsú, Kiss Gergely és Kiss Csaba volt tevékeny részese.

   
  Steinmetz Barna      Fodor Rajmund         Kiss Gergely

Újabb aranykor a jégen

A kilencvenes években kezdődött el a hazai jégkorongélet átrendeződése. Sorban épültek vidéken is a jégpályák, alakultak a csapatok. Ráadásul a piacgazdaság a hokiba is behozta a légiósvilágot. Ebben a helyzetben a Fradi nem sok jóra számíthatott, hiszen neki akkor sem volt saját pályája, akkor sem voltak kiemelkedő anyagi lehetőségei. A szív, a legendás Fradi-szív, illetve a korábbi évek kimagasló utánpótlásnevelése azonban még így is egy ideig a topon tartotta a Fradit, 1991 és 1995 között zsinórban ötször végzett az első helyen. Edzői ekkoriban Vlagyimir Repnjev, Basa János és Arkagyij Andrejev  voltak. Megsüvegelendő teljesítmény volt ez, hiszen ezen évek alatt is folyamatosak voltak az anyagi gondok, volt olyan is, hogy a sajtó a szakosztály megszűnéséről cikkezett.  Az meg szinte természetes volt, hogy az anyagilag jobban eleresztett vidéki fellegvárak évről évre megkörnyékezték a Fradi játékosait. Farkas András 1995-ben azt nyilatkozta az ilyen csábítgatásokról, hogy ő az alapelvén nem változtat, mondván: „az FTC-ben ne a pénzért játsszanak a jégkorongozók. Május elsejéig mindenkivel szerződést kötnek, aki a tavalyi feltételekkel vállalja a munkát.”  A következő bajnokságban nem is lett bajnok, csupán második a csapat.

Az öt bajnoki címet hozó szezon közül háromban, 1990/91-ben, 1991/92-ben és 1994/95-ben a duplázás is sikerült, azaz a Magyar Kupát is elhódította az FTC.

Aztán egy esztendő múlva újra bajnokcsapatot ünnepelhettek a szurkolók, hosszú ideig az utolsót.

Az 1996/97-es bajnokcsapat tagjai: Ancsin László, Csizmin Evgen, Csunicsov Pavel, Dobos Tamás, Dragomir György, Farkas Norbert, Hajdú Levente, Hegyi Zoltán, Horváth Csaba, Hudák Gábor, Iszakov Alekszej, Juhász Zsolt, Kangyal Balázs, Kaszala János, Kiss Tibor, Kocsis Nándor, Majoross Gergely, Mészáros Miklós, Nagy Zoltán, Pindák László, Salamon Jenő, Sándor Szilárd, Sofron Attila, Sommer Stefan, Stas Milan, Svasznek Bence, Szuper Levente

Bajnoki mesterötös kézilabdában is

A jégkorongozók nagy bajnoki szériáját a női kézilabdázók is megcsinálták, pedig a nyolcvanas évek végén nem sok jel mutatott erre. A korábbi évekhez viszonyított eredménytelenség láttán a vezetők 1990-ben visszahívták Elek Gyulát, aki további két évig vezette a csapatot. Bár a múlthoz mérhető eredmények ebben a két esztendőben sem születtek, elkezdődött egy olyan fiatalítási folyamat, amely a saját utánpótlásra építve már eredményekkel kecsegtetett. Az 1992/93-as szezonban új edző állt a csapat élére, régi fradista, aki egykoron sokat játszott a férficsapatban, Németh András. Eddig ez a belépő teljesen olyan volt, mint egykoron Elek Gyuláé. Szerencsére a folytatás is olyan lett. Németh András már az első szezonjában ezüstérmes lett a csapattal és azonnal megnyerte a Magyar Kupát, a kupadöntőben a bajnok Vasast legyőzve. Ebben az időben csapatunk Herz-FTC néven szerepelt, a nevében is utalva a támogató húsipari üzemre. A 16 esztendő után újra kupagyőztes csapat névsora: Fiedler Adrienne, Kókainé Molnár Erzsébet, Tóth Beatrix, Kökény Beatrix, Pádár Ildikó., Kertész Klára, Fiedler Erika, Szarka Éva, Kovács Veronika, Krammer Mária, Kulcsár Gyöngyi, Takács Gabriella, Donkó Edina, Vavrik Hajnalka.

Egy évvel később, 23 hosszú év után már jött a bajnoki arany is, ez a csapat érte el:

Farkas Andrea, Farkas Ágnes, Fiedler Adrienne, Fiedler Erika, Kertész Klára, Kókainé Molnár Erzsébet, Kökény Beatrix, Krammer Mária, Kulcsár Gyöngyi, Lőwy Dóra, Menyhárt Rita, Olasz Mária, Őze Beáta, Pádár Ildikó, Pádár Margit, Szarka Éva, Takács Gabriella, Tóth Beatrix, Vavrik Hajnalka.

Ez a csapat nemcsak a bajnokságban vitézkedett, megvédve címét megnyerte a Magyar Kupát is, sőt nemzetközi színtéren is belökte az ajtót, hiszen a KEK-ben egészen a döntőig menetelt, ott azonban sajnos kikapott. A csapatkép mellett, az eredményeiket felsorolva tabló is készült a lányokról:

Látható egy névváltozás, Herz-FTC-ből Spectrum FTC lett, de a lényeg, a csapat az együtt maradt és fényes eredményeket ért el. Fényes eredményeket, mert ha már az élre jutottak, éveken át le sem jöttek onnan. A következő három év bajnokságát is megnyerték. Az 1994/95-öst ráadásul nem is akárhogyan, hanem 100%-os teljesítménnyel. 30 meccs, 30 győzelem! Emellett, mintha mi sem lett volna természetesebb, ugyanezen években dupláztak is, azaz a Magyar Kupát is sorozatban nyerték. Ezekben az években egyértelmű volt a ferencvárosi lányok hazai hegemóniája, teljesen egyértelmű lett, hogy megérkezett a második aranygeneráció.

1994-95: Becz Mariann, Farkas Andrea, Farkas Ágnes, Fiedler Adrienne, Fiedler Erika, Hoffmann Olga, Kertész Klára, Kókainé Molnár Erzsébet, Kökény Beatrix, Krammer Mária, Kulcsár Gyöngyi, Pádár Ildikó, Siti Eszter, Szarka Éva, Takács Gabriella, Tóth Beatrix.

1995-96: Becz Mariann, Brigovácz Nikolett, Hoffmann Olga, Horváth Lenke, Farkas Andrea, Farkas Ágnes, Fiedler Erika, Kerner Krisztina, Kertész Klára, Kökény Beatrix, Krammer Mária, Kulcsár Gyöngyi, Lőwy Dóra, Pádár Ildikó, Siti Eszter, Szarka Éva, Takács Gabriella, Tóth Beatrix, Vavrik Hajnalka. A csapat hivatalos neve FTC-Polgári Bank volt.

1996-97: Becz Mariann, Brigovácz Nikolett, Farkas Andrea, Fiedler Erika, Győrffyné Horváth Ildikó, Hoffmann Olga, Kántor Anikó, Kertész Klára, Kovásznai Andrea, Kökény Beatrix, Lőwy Dóra, Papp Nikolett, Pádár Ildikó, Pásztor Zsófia, Siti Eszter, Szarka Éva, Takács Gabriella, Tóth Beatrix, Vavrik Hajnalka, Veszeli Judit. Visszatért a „húsos” kor, újra a Herz volt a névadó szponzor.

Természetes, hogy a hazai elsőszámú csapat a nemzetközi mezőnyben is képviselte Magyarországot. Az is természetes, hogy bajnokként ezt a Bajnokok Ligájában tette. Az első ilyen fellépésre az 1994/95-ös kiírásban került sor. A Fradi az előcsatározások során, egyből a csoportkörbe jutásért játszott, amit sikerrel vett. A csoportkörben azonban vége lett a menetelésnek, csupán harmadik lett a csapat. Egy esztendővel később, az 1995/96-os kiírásban már másodikak lettek a legjobb nyolc között a csoportkörben, mivel akkor nem volt elődöntő, ez volt a végállomás. Harmadik nekifutásra, 1996/97-ben változott a kiírás, már a 16 között csoportmeccsek voltak, ahol a továbbjutók negyeddöntők, elődöntők után jutottak a döntőbe. Az FTC simán túljutott a csoportkörön, sőt a negyeddöntőn is, az elődöntőben kapott ki a dán Viborg csapatától. A következő évben a csoportkörből sem sikerült továbbjutni, mégis akadt egy kuriózum, minden idők egyik legnagyobb különbségű továbbjutását produkálta a csapat a ciprusi bajnok ellen, 69:7 majd 82:9 volt az eredmény, azaz összesítésben 151:16. Az 1997/98-as szezon nemcsak a nemzetközi kupában nem sikerült, idehaza is letaszították a trónjáról a Fradit, csak harmadik lett a bajnokságban. A javítás egy év múlva sikerült, de a visszatérés nem, mert akkor másodikak lettek. Ebben a szezonban a nemzetközi megmérettetés a második számú európai kupában, a KEK-ben érte a csapatot, a 16 között a norvég Larvik volt a végállomás.

A magyar női kézilabda válogatott 1995-ben ezüstérmes lett a világbajnokságon, a csapat meghatározó tagjai voltak, Farkas Andrea, Farkas Ágnes, Kökény Beatrix, Pádár Ildikó és Tóth Beatrix. Lényegében ugyanők (Farkas Ágnes helyett Kántor Anikó) egy év múlva olimpiai bronzérmet is ünnepelhettek a csapattal.  Ugyancsak bronzérmes lett az 1998-as EB válogatott, amelynek ferencvárosi játékosai Kántor Anikó, Kökény Beatrix, Pádár Ildikó, Siti Eszter és Takács Gabriella voltak.

Egy újjáalakított szakosztály nagy sikerei

Láttuk korábban, a kosárlabdával már az 1930-as, 40-es években foglalkoztak az FTC-ben, akkor is elsősorban a férfiak. Voltak női játékosok is, akik az alsóbb osztályokban szerepelhettek amíg létezett a szakosztály. A helyzet úgy hozta, hogy 1995-ben megszűnt Magyarország egyik vezető női kosárlabda csapata, a Tungsram SC. Az FTC vezetői úgy döntöttek, átveszik a szakosztályt. Az új csapat zöld-fehérben is gyorsan felért a hazai szakma csúcsára, első évében megnyerte a Magyar Kupát, a következő szezonban pedig megnyerte a magyar bajnokság első osztályú küzdelmeit, amit sajnos a későbbiekben nem tudott megismételni, ám ezzel a két győzelmükkel is beírták a nevüket a klub történelemkönyvébe.

A kupagyőztes csapat (fent)

3. Egyéni sportágak

Tornában különböző korszakok következtek

Érdekes módon alakult a tornaszakosztály eredménysora a 90-es években. Megfigyelhető, hogy az egyes élversenyzők nevéhez köthető korszakok alakultak ki. Az első ilyen nevesíthető korszak az, amiben az erdélyi születésű, onnan áttelepült Schupkégel Károly jeleskedett, aki 1993-ban öt bajnoki címet nyert, négyet egyéniben, egyet csapatban. Igen, csapatban, hiszen 14 évvel az addigi utolsó csapatbajnoki cím után újra elsők lettek az FTC férfi tornászai. A csapat tagja volt még Mravecz Béla (egyéniben 1992-ben nyújtó mesterfokú bajnok), Altorjai Sándor, Bódi Attila, Bogdán Csaba, Hajdú Miklós, Hüse Zsolt, Janis Pál, Nagy Péter és Rajnai Sándor. A következő évet „kihagyták” a fiúk, de lehet csak azért, hogy ezzel emeljék az 1994-ben és 1995-ben ugrásban országos bajnoki címeket szerző hölgy, Dragóner Ildikó sikerének a fényét. Dragóner Ildikónak nem véletlenül ismerős a vezetékneve, ő a labdarúgó csapatunkban később ugyancsak többszörös bajnokká váló Dragóner Attilának a nővére. Sajnos ez az 1995-ös bajnoki cím mind a mai napig a ferencvárosi női tornászok utolsó felnőtt első osztályú bajnoki címe.

1995-ben a férfiak részéről újra Mravecz Béla jelezte, hogy él és működik a férfi szakág, aki a lóugrás szerbajnokságát nyerte meg. Egy esztendő múltán pedig feltűnt egy újabb üstökös a Fradi torna egén, aki hazai viszonylatban csak Magyar Zoltánhoz mérhetően termelte a bajnoki címeket. Ezt az ifjú tehetséget Gál Róbertnek hívták, aki 1996-ban ugrásban lett először Magyarország mesterfokú bajnoka. Először, de messze nem utoljára, 2004-ben igazolt el a Fradiból, addig azonban összesen nyert 32 egyéni bajnoki címet. Érdemes nála is felsorolni, mit és hol nyert. Egyéni összetettben egyszeres mesterfokú és kétszeres országos bajnok, talajon háromszoros országos, négyszeres mesterfokú és ötszörös szerbajnok, ugrásban hat-hatszoros mesterfokú és országos, négyszeres szerbajnok, lólengésben egyszeres mesterfokú bajnok. Összesen 12 mesterfokú, 11 országos és 9 szerbajnoki cím, csupán eggyel marad el Magyar Zoltán egyéni címeinek számától. Az összesített bajnoki címek számában viszont megelőzi, mert az a tornászcsapat, amelynek Gál Róbert a vezére volt ebben a korszakban négy csapatbajnoki címet nyert, így áll meg Gál Róbert bajnoki címmutatója a 36-os rekordmagasságban.


Gál Róbert

Apropó, csapatbajnoki címek. Azok száma szerencsére alaposan gyarapodott. 1999-ben a szövetség újított, bevezette a szuperbajnokságot. Ez egy olyan rendszerű csapatbajnokság volt, ahol a felnőtteken kívül az utánpótlás legjobbjai is egy csapatban versenyeztek a legjobbakkal, az összesített szuper eredmény számított. Az első ilyen szuperbajnokságot 1999-ben az FTC nyerte meg

Már nem csak az ugrók jeleskednek

A sportakrobatikában eddig csak az akrobatikus ugrásban tudott bajnokságokat nyerni a Fradi, elsősorban szertornászainak köszönhetően. Az ezekben az években élversenyző Dragóner Ildikó itt is nyert két országos bajnoki címet, egyet 1990-ben, egyet pedig 1992-ben.

Az 1992-es év arról is nevezetes a szakág életében, hogy 1992. január 7-én megalakult a tornászoktól független, kifejezetten sportakrobatikával foglalkozó akrobatikus torna szakosztály. Ennek lett a vezetője a sportág egyik nagy egyénisége Aradiné Deák Katalin, aki korábban az Építők színeiben többszörös országos bajnok volt hármasban, sőt az 1984-es szófiai világbajnokságon ugyanebben a számban bronzérmet szerzett. Tanítványai gyorsan tanultak, már az első évben, 1992-ben országos bajnoki címet szerzett az FTC-nek a Lőrincz Orsolya, Nagy Melinda, Rákos Tímea összeállítású női hármas. 1997-ben a Ferenczi Brigitta, Renneczéder Ágnes női páros nyert országos bajnokságot. A prímet azért még az akrobatikus ugrók vitték, akik közül meg kell említeni a kétszeres bajnok Kiss Virág és Tölgyesi Anikó nevét, valamint az első bajnoki címét ugyancsak ugrásban, 1998-ban nyerő Bertha Zsoltét, aki később a sportág elismert edzője, szövetségi kapitánya lett.

A nagy generáció még hozza az eredményeket

A nyolcvanas években sikert sikerre halmozó birkózók lendülete egészen 1994-ig kitartott. A hazai szőnyegeken Bíró László további 6, Komáromi Tibor 4, Sike András 3, Nagy János 2 elsőséget szerzett, vezérletükkel pedig 1991-ben a vegyes csapatbajnokságot nyerte meg az FTC, amelyben a nevéből adódóan egy csapatban szerepeltek a kötött- és szabadfogású birkózók. Édesapja után, aki az ötvenes években volt bajnoka a klubnak egy másik világklasszis is a Fradiba igazolt rövid időre és 1992-ben ő is nyert egy bajnokságot, Növényi Norbert. Rajtuk kívül bajnoki címe van még a 90-es évek elejéről Ubrankovics Csabának, neki kettő is, valamint Kiss Sándornak, Márkus Rudolfnak és Szarka Imrének.

A hazai eredmények mellett, azokkal együtt a klasszisok a nemzetközi szőnyegeken is hozták a dobogós eredményeket. Sike András (kötöttfogás) VB bronzérem (1991), EB ezüstérem (1990). Komáromi Tibor (kötöttfogás) háromszoros EB bronzérmes (1990, 1991, 1992). Nagy János (szabadfogás) EB ezüstérem (1993).

Király után jött a királynő

1990-ben Csányi Béla negyven évesen, huszonegy ferencvárosi év után egy kiváló németországi ajánlatot kapott, amit elfogadott és annyi, de annyi fergeteges sikerév után eligazolt az FTC-ből. Egy legenda távozott a klubtól, ám ettől az eredmények nem maradtak el. Igaz, ezeket már nem a férfiak, hanem újra a nők szállították. Nem maradt a klub bajnoki cím nélkül 1990-ben sem, Szenczi Judit és Szilassy Erika megnyerte a női párost. A női csapat pedig megvédte a címét, újra első lett az Európa Kupában.

Állnak balról: Hankó Zsuzsa, Wittmann Viktória, Maróti Gyula edző, Fehér Andrea, Czéró Ildikó. Guggolnak: Szilassy Erika, Vecseri Erika, Danka Mónika, Szenczi Judit.

1991-ben a női párosban megvédte bajnoki címét a Szenczi Judit, Szilassy Erika páros, mellettük Czéró Ildikó lett bajnok női napi egyéniben. A női csapat pedig óriási sikert elérve, sorrendben harmadszor nyerte meg az Európa Kupát.

1992 újra csapatbajnoki aranyat hozott. Az Európa Kupában remeklő hölgyek kilenc év után idehaza is nyerni tudtak (Demeter Melinda, Fehér Andrea, Szilassy Erika, Szenczi Judit, Wittmann Viktória, Tóthné Danka Mónika, Sallainé Hankó Zsuzsa, Vecseri Erika). Emellett a női páros bajnoki címe is a klubban maradt, ezúttal Vecseri Erika és Fehér Andrea nyert. A női csapat újra a legjobbak között indult, amit már nem BEK-nek, hanem Világkupának neveztek és itt szerzett ezüstérmet.1993-ban az országos bajnokságon Demeter Melinda triplázott, nyert a női egyéni összetettben, a napi egyéniben és Fehér Andreával párban a női párosban is.

1994-től az újabb nagy eredmények garanciája az lett, hogy klubunk egy legendát igazolt, ebben az évben kezdte el a ferencvárosi pályafutását a már világbajnoki címmel is rendelkező többszörös magyar bajnok Kovácsné Grampsch Ágota. Az új királynő bemutatkozásul megnyerte a Fradinak 1994-ben a női egyénit és Szenczi Judittal párban a női párost is. Azonban egy legenda nem csak azért legenda, mert itthon nyer. Kovácsné Gramsch Ágota, ahogy korábban Csányi Béla is, mindezt nemzetközi szinten is tudta, így 1994-ben női egyéniben megnyerte a világbajnoki címet.

Kovácsné Grampsch Ágota

1995 idehaza az előző évihez hasonló címeket hozott. Kovácsné Grampsch Ágota nyert női egyéniben és párosban, ezúttal Danka Mónikával az oldalán. Rajtuk kívül azonban Csányi Béla távozása óta először férfi bajnoki cím is született, Hergéth Zoltán megnyerte a férfi napi egyéni számot, ám ami ennél is fontosabb, a férfi csapat 14 év után újra bajnoki címet nyert.


Állnak balról: Szabó Sándor, Mocsinka Árpád, Faragó Gábor szakosztályvezető, Botházy Ferenc játékos-edző, Rákos József. Guggolnak: Molnár Csaba, Klakk János, Hergéth Zoltán, Szabó György. Nemzetközi színtéren a női csapat újra az Európa Kupában indult és újra megnyerte azt.

1996-ban a férfi csapat ismételt, újra bajnok lett (Klakk János, Hergéth Zoltán, Szabó Sándor, Szabó György, Molnár Csaba, Rákos József) csakúgy, mint Kovácsné Grampsch Ágota, aki a női egyéni összetetten kívül a napi egyéni számot is megnyerte. Ugyanő a világbajnokságon is remekelt, hiszen az országos bajnoki számaiban ott is világbajnok lett, sőt Vecseri Erikával párban a női párosban sem talált legyőzőre, így triplázott a világbajnokságon. Vecseri Erika korábban a csapatunk tagja volt (később is az lett), ám ebben az évben éppen külföldön játszott, így az ő világbajnoki címe „nem az FTC-nek könyvelendő”. A női csapat az Európa Kupában megvédte a címét, története során már ötödször nyerte el a trófeát.

1997 megint a nagy győzelmek éve volt, ám ezzel semmi újat nem mondtunk, hiszen ez a szakosztály, ahogy látjuk évről évre világszínvonalú eredményeket hozott. Az országos bajnokságon ezúttal Juhász Gabriella vitte a prímet, ő nyerte meg a női egyéni összetettet és a napi egyénit és ugyancsak ő volt az öt esztendő után újra csapatbajnoki címet szerző női csapat egyik éljátékosa, a többiek pedig: Szenczi Judit, Kovácsné Grampsch Ágota, Tóthné Danka Mónika, Szilassy Erika, Varga Gabriella, Fehér Andrea. Ám ennek a csapatnak nem csak ez volt a nagy dobása. Sokkal inkább az, hogy ebben az évben megnyerték a BEK utódjának számító Világkupát.

1998-ban a Varga Gabriella, Vecseri Erika, Tóthné Danka Mónika, Szilassy Erika, Fehér Andrea, Kovácsné Grampsch Ágota, Szenczi Judit összetételű női csapat ismételt, megvédte csapatbajnoki címét. Látható, hogy Vecseri Erika újra a csapat tagja és ha már az, no meg címvédő is a világbajnokságon Kovácsné Grampsch Ágotával, akkor immáron semmi akadálya nem volt annak, hogy színfradista párként védjék meg címüket a világbajnokságon. Kovácsné Grampsch Ágota ezzel már az ötödik fradistaként szerzett világbajnoki címét zsebelte be, amely a nők között egyedülálló teljesítmény az FTC történetében.

1999-ben húsz év után először fordult elő a csapatbajnoki dupla, mind a férfiak (Mocsinka Árpád, Rákos József, Szabó György, Botházy Péter, Németh Csongor, Balogh Mátyás, Nagy Gáspár, Botházy Ferenc), mind pedig a nők (Varga Gabriella, Szenczi Judit, Wittmann Viktória, Csongrádi Gyöngyi, Juhász Gabriella, Fehér Andrea, Fegyveres Petra, Vecseri Erika) bajnokságot nyertek. Mellettük Juhász Gabriella a női párosban lett bajnok a székesfehérvári Herczegné Vajda Gabriellával párban.

Szó volt már a hölgyek világbajnoki címeiről, amik mellett dobogós helyek is gyűltek szép számmal. Kovácsné Grampsch Ágota az öt VB elsőség mellett nyert három ezüstöt is, mindhármat csapatban, ahol 94-ben rajta kívül fradista tagja volt a csapatnak Vecseri Erika, 98-ban pedig Vecseri Erika, Danka Mónika és Juhász Gabriella is.

A számok nem hazudnak

62, 70, 128. Érdekes számsor, vajon mit jelent? Az FTC kerékpáros szakosztályának a fejlődését mutatják a számok az évtizedenként megnyert bajnoki címeket illetően. A hetvenes években 62, a nyolcvanas években 70, a kilencvenes években pedig 128 felnőtt magyar bajnoki cím. Bődületesen nagy szám ez a 128, éves átlagban gyakorlatilag 13 elsőséget jelent. A kilencvenes években eljutott oda a szakosztály, hogy gyakorlatilag egymaga jelentette a magyar kerékpáros sportot. Ide juttatta a Schillerwein István által elkezdett, Takács Gyula, majd Hóbor Lajos és Illés Bálint által folytatott szisztematikus munka. Meg kellettek hozzá a nagy egyéniségek, mint Pais Péter, aki a kilencvenes években ráerősített a tíz évvel korábban elkezdett nyerősorozatára vagy éppen Árvai Attila, Hegyes János, Somogyi Miklós, Eisenkrammer Károly, a hölgyek közül Seregély Márta, Szalay Emese, Király Erika, akik mind-mind méltó társai voltak Pais Péternek. A nyerőszéria legfőbb terepe a Millennáris betonteknője, azaz a pálya volt. Volt olyan év, hogy az összes férfi bajnokság a ferencvárosi kerekesekhez került. Édes volt az élet, amit átvitt értelemben a nevében is hordott a szakosztály, mert ebben az időben a Stollwerck-FTC nevet viselték, csokoládégyártó főszponzoruk után. A pálya volt a legfőbb terep, ám az országúton sem lehet azt mondani, hogy sokkal kevesebb babér termett volna. Nyertek a versenyzők időfutam- és kritériumversenyt, nyertek hosszútávon, egyéniben és csapatban, nyertek síkon és nyertek hegyen, sőt Seregély Márta révén a terepversenyeken is. Seregély Márta valódi univerzális versenyző volt, van bajnoki címe a pályán, országúti időfutam versenyen, van egyéniben, van párosban, van csapatban, van mountain bike-ban és van down-hill szakágban is.

Seregély Márta

Nagy aranyhalmozó volt Árvai Attila (hosszú FTC-ben töltött pályafutása alatt 38 bajnoki cím), akit a hegyek királyaként is emlegettek, köszönhetően annak, hogy gazdag pályafutása alatt nyolc hegyi bajnoki címet nyert. Univerzalitását mutatja, hogy emellett ugyancsak több bajnoki címe van a pályán sprint-csapatban és a kerékpársport szinte minden ágában.

Árvai Attila

Hegyes János volt a villámember, aki bajnoki címei (a Fradiban töltött évei alatt 28) javát a pályán a legrövidebb számokban, 200 és 1000 m-es állórajtos időfutam, sprint csapat nyerte, szinte azt lehet mondani, ha nem Pais Péter nyert, akkor ő, szikrázóan nagy csatákat vívtak ők ketten, hogy aztán csapatban már együtt harcoljanak a klub sikereiért.

Hegyes János

A már említetteken kívül illendő felsorolni a többieket is, akik ebben a szédületes korban a Ferencvárosi Torna Club versenyzői voltak és győzelmeikkel mind-mind hozzájárultak a szakosztály fantasztikus sikereihez. Fábián Imre, Valter Tibor, Havarik Tamás, Molnár Tamás, Bodrogi László (ugyanarról a Bodrogi Lászlóról beszélünk, aki a profik között is nagy karriert futott be), Szabó András, Schmeisel Szabolcs, Víg Aurél, Németh Szabolcs és Arany Gábor, a hölgyek közül pedig Szabó Hajnalka, Csuha Szilvia és Filutásné Halasi Katalin.

Véget ért egy regény

Szokták mondani, véget ér egy fejezet. A kajak-kenu ferencvárosi jelenlétére azonban nem lehet a fejezet szót használni, az sokkal inkább egy regény, amelynek a lapjait 1954-ben kezdték írni, 1957-től pedig bajnoki címekkel is teleírni. Ennek a regénynek az utolsó lapjaira Gyulay Katalin 1990-ben egy K1 5000 méteren megnyert bajnoki címmel iratkozott fel, ám a legutolsó lapok Zala György nevéhez köthetők, aki 1990 és 1992 között egyeduralkodó volt idehaza a kenu egyes 1000 m-es számban. A barcelonai olimpián is képviselhette hazánkat, ahol végül ő lett az egyetlen ferencvárosi pontszerző a C1 1000 méteren elért harmadik helyével. Zala György volt tehát az utolsó mohikán, a szebb napokat, nagy sikereket elért szakosztály az egyesület akkori vezetőinek döntése értelmében megszűnt. A döntés akkoriban is indulatokat kavart, sokan nem értették. Eredmény tehát volt, az olimpiai sportágak közül tán több is, mint a többiben és mégis, az addig megszerzett 104 magyar bajnoki cím ide, 104 magyar bajnoki cím oda, a szakosztályt a vízbe fojtották.


Zala György

Néhány eredménytelen év után újra sikerek az uszodában

Úszásban az egyre erősebb szakmai munkának köszönhetően folyamatosan jött az utánpótlás. Lakos Gyöngyvér 1993-ban, mindössze 17 évesen robbant be a magyar úszás élvonalába, amikor megnyerte a 100 m gyorsúszást. Egy év múlva ismételt, de ekkor már nyert 50 gyorson is, sőt a 4x100-as gyorsváltót is győzelemre vitte, ahol Pataky Katalin, Petrás Nikolett és Székely Ildikó voltak a társai. Pataky Katalin mindemellett mellen sem tétlenkedett, hiszen övé lett a 100 méter bajnoki címe is. Aztán Lakoshoz hasonlóan egy év múlva, 1995-ben már ő is duplázott, ekkor már a 100 mellett a 200 mell is a felségterülete lett.

Lakos Gyöngyvér

Tudjuk, operettben is megénekelték, a lányok, a lányok angyalok, a Fradi úszásában is azok voltak, olyannyira, hogy 1986-tól tíz éven keresztül csak ők szereztek bajnoki címet. Hol voltak a fiúk? Voltak és jöttek ők is. Mit jöttek, 1996-tól kezdődően tíz éven keresztül megkerülhetetlen tényezői voltak a hazai úszósportnak. A csapat erősségét mutatja, hogy 1996-ban egyből a 4x100 m gyorsváltó megnyerésével köszönt be Gáspár Zsolt, Kalaus Valter, Kovács Vilmos és Szűcs Tamás. A következő években aztán csatlakozott hozzájuk Szilágyi Zoltán, Szabados Béla, Simon Jácint. Ekkoriban ők uralták a gyorsúszó számokat 50 métertől egészen 1500 méterig úgy egyéniben, mint a váltókban. Gáspár Zsolt a pillangóra is sikerrel szakosodott, hiszen 50-től 200-ig ezekben a számokban is begyűjtött néhány bajnoki címet. Az össztermése a régi nagyokat idézi, hiszen 1996-tól 2004-ig 12 egyéni és 13 váltóaranyat úszott össze az országos bajnokságokon, azaz lett 25-szörös bajnoka az FTC-nek.


Gáspár Zsolt

A jól végzett munka ismét meghozta gyümölcsét

Az atlétika történetét ismertetve a nyolcvanas években ott fejeztük be, hogy az akkori eredménytelenség okán újra az utánpótlás nevelésére összpontosítottak. Ennek a munkának a termése érett be a kilencvenes évek elejére, aminek hatására elindult egy egészen a napjainkig tartó újabb sikerkorszak, amelynek legfőbb letéteményesei az egyéniben 6-szoros magyar bajnok Zsigmond Kinga, a 10-szeres magyar bajnok Szabó Nikolett és az egyszeres magyar bajnok Preisinger Ágnes, valamennyien gerelyhajításban. Ezek után nem meglepő, hogy 1992-2003 között megszakítás nélkül 12-szer magyar bajnok lett az FTC női gerelycsapata. A 12 bajnoki címből Antal Katalin 10, Gránicz Andrea 9, Preisinger Ágnes 8, Szabó Nikolett 5, Zsigmond Kinga 4, Bárány Bernadett és Kocsis Orsolya 2, Guti Réka, Kovács Eszter, Nagy Xénia, Szabó Eszter, Szécsényi Hajnalka, Széphegyi Kitti és Zselenyánszky Olga 1 alkalommal vette ki a részét.

   
  Zsigmond Kinga      Szabó Nikolett            Preisinger Ágnes

A férfiak között Ordina Tibor nyert országos bajnokságot 1997-ben és 1999-ben megnyerte a távol- és a hármasugrást is, míg 1998-ban „csak” távolugrásban szerzett bajnoki címet.

Ordina Tibor

Fradisták az olimpián

A kilencvenes években két olimpiát rendeztek, 1992-ben Barcelonában és 1996-ban Atlantában. A barcelonai játékokon 9 fradista sportoló indult, akik közül az egyetlen helyezést a kenus Zala György érte el, aki a kenu egyes 1000 méter után állhatott fel a dobogó legalsó fokára. Hiába volt öttagú a birkózó különítmény (Sike András, Komáromi Tibor, Növényi Norbert, Kiss Sándor és Nagy János), ezen az olimpián nem értek el pontot érő helyezést, ahogy kerékpárban Eisenkrammer Károly és Somogyi Miklós, valamint férfi tornában Schupkégel Károly sem.

Az Egyesült Államokba, Atlantába ugyancsak 9 ferencvárosi utazott, közülük bronzéremmel jöhetett haza az öt kézilabdás hölgy, Farkas Andrea, Kántor Anikó, Kökény Beatrix, Pádár Ildikó és Tóth Beatrix, Negyedik lett a vízilabda csapat tagjaként Tóth László, míg az úszó Lakos Gyöngyvér és a labdarúgó csapat tagjaként Lisztes Krisztián és Zavadszky Gábor helyezetlen maradt.

Összegzés

Az 1990-es években is voltak nemzetközi sikereink, dobogós helyezéseink az olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon. Ezek mellett addig nem látott számban, ötben nyertek az FTC csapatai magyar bajnokságokat, kerékpárban pedig rekordszámú magyar bajnoki címet értek el a sportolók. A magyar bajnokságokban összesen 13 sportágban született fradista elsőség, labdarúgás, vízilabda, jégkorong, kézilabda, kosárlabda, atlétika, birkózás, kajak-kenu, kerékpár, teke, úszás, torna és akrobatikus torna.

close
Facebook Youtube Instagram TikTok Viber Linkedin
close
Fradi most
Fradi most