Mint arról beszámoltunk, az FTC rövidpályás gyorskorcsolyázója, Krueger John-Henry (a kis képeken a 30-as sisakban) szerezte a magyar válogatott egyetlen érmét a lengyelországi Gdanskban megrendezett Európa-bajnokságon. Versenyzőnk 1000 méteren állhatott fel a dobogó második fokára. Sportolónkkal remek eredményéről, az érme jelentőségéről és az Eb hangulatáról beszélgettünk a hazaindulás előtt.

- Szívből gratulálok az ezüstérmedhez. Két nappal a siker után is kavarognak még benned az érzések?

- Köszönöm szépen! Nagyon boldog voltam a döntőben elért eredményem után. Voltak jó és rossz futamaim a hétvégén, de folyamatosan motiváltam magam és az volt a legfontosabb, hogy minden verseny után pozitívan tekintsek előre.

- Visszanézted azóta a döntőt?

- Még nem sikerült, mert a hétfő a hazautazásról szólt, így még várnom kell a hosszabb és szakmailag is alaposabb elemzéssel.

- Ez volt az első egyéni érmed Európa-bajnokságon. Mit jelent számodra ez az eredmény?

- Az biztos, hogy ez az érem kiemelt helyen lesz kiállítva otthon és azt szeretném, hogy bárhol járok a világban, ez itt legyen Magyarországon. Nagyon sokat köszönhetek az edzőimnek, a csapattársaimnak és a szövetségnek is, hiszen nélkülük mindez nem sikerült volna.

- Milyen volt az Eb hangulata? Gondolok itt például a vírus miatti intézkedésekre és a nézők nélküli lelátókra.

- Sajnálatos volt, hogy ezúttal a mindig lelkes és fanatikus szurkolók most nem buzdítottak minket a lelátókról. Ugyanakkor megértettük a helyzetet és tisztában voltunk azzal, hogy most mindennél fontosabb az egészség és a biztonság. Már annak nagyon örültünk, hogy újra versenyezhettünk.

- Ez az ezüstérem talán a legtökéletesebb visszaigazolása annak, honnan tértél vissza a sérülésed után.

- Én is így gondolom. Az elmúlt három évben kevés versenyen vettem részt, főleg a sérülések miatt. Közben láttam, hogy a többi gyorskorcsolyázó mennyit fejlődött és bosszantott, hogy lemaradok. Ezek után nyugodtan mondhatom, hogy ez az Európa-bajnokság most nagy önbizalmat adott nekem a folytatásra és kész vagyok, hogy újra versenyezzem.

Molnár Péter

(Fotók: Pawel Skraba)