36-szoros magyar bajnok férfi labdarúgócsapatunk november 27-én, csütörtökön, magyar idő szerint 18.45-kor a Fenerbahce otthonában lép pályára az UEFA Európa Liga főtábláján. A török együttessel 54 évvel ezelőtt megmérkőztünk az UEFA Kupa első fordulójában. Az első találkozón idegenben, 1-1-re végeztünk, a visszavágót pedig 3-1-re megnyertük, így 4-2-es összesítéssel jutottunk tovább. Az akkori főszereplők közül Mucha József és Kű Lajos elevenítette fel emlékeit a párharcról.

Kű Lajos

Legendás korábbi támadónk Törökországban kezdte a gólgyártást az 1971/72-es UEFA Kupa-sorozatban, ahol minden ellenfelünknek bevette a hálóját.

– Hogyan emlékszik vissza a Törökországban szerzett góljára, amivel sikerült egyenlítenie a csapatnak?

Kű Lajos: – Szőke Pista elfutott a jobb szélen, majd élesen középre adott, én pedig csukafejessel bevettem a törökök kapuját. Elképesztő hangulatot teremtettek a hazai szurkolók, olyan volt, mintha a pokolban játszottunk volna. Akkora hangzavar volt a stadionban, hogy alig hallottuk egymás szavát, ordítanunk kellett, hogy kommunikálni tudjunk a másikkal. Játszottam én a Wembley stadionban 100 ezer néző előtt, de ilyen hangorkánt még ott sem tapasztaltam.

– A hangulaton kívül meglepte még valami Törökországban?

KL: – Már a mérkőzés előtt, közvetlenül a reptérre érkezünket követően meghökkentő események történtek. A reptéren három idegenvezető várt minket, hogy segítsenek bennünket útbaigazítani. Azt mondták, érezzük magunkat ragyogóan ebben a három napban, ők is remekül érezték magukat 150 évig nálunk... Rögtön felment bennem a pumpa. Szerencsére góllal sikerült válaszolnom nekik. Az érkezésünk után egyébként bevittek minket a bazárba, ahol többek között bőrkabátokat és aranyat kínáltak eladásra.

– Visszakanyarodva a futballhoz. Hogyan emlékszik a visszavágóra?

KL: – Hála az égnek idehaza megmutattuk, mi vagyunk a jobb csapat, s Branikovits László mesterhármasának köszönhetően 3-1-re győztünk. Nagyon jól ment a játék nekem is abban az UEFA Kupa-sorozatban, a törökök után a görögöknek is gólt lőttem a második fordulóban, amikor a Panioniosz ellen is sikerült továbbjutnunk. Betaláltam a harmadik fordulóban is a német Braunschweig ellen, majd eredményes voltam a bosnyák Zseljeznicsar és az elődöntőben, az angol Wolverhampton ellen is. Jó szívvel emlékezem vissza arra az együttesre, remek csapatunk volt.

– Mit vár a mostani mérkőzéstől?

KL: – Azt várom, hogy legalább egy döntetlent elérjünk. Miért is kapnánk ki? Négy meccsen szereztünk tíz pontot, azt remélem, hogy folytatjuk a jó európai sorozatunkat!

Mucha József

Klublegendánk, aki szintén pályára lépett 1971-ben a Fenerbahce ellen, nehéz időszakon van túl. Életveszélyben volt, a jobb szeme világát sajnos elveszítette egy bakteriális fertőzés miatt.

– A legfontosabb kérdés: hogy érzi magát?

Mucha József: – Köszönöm szépen, a szememet leszámítva jól. Az eredményeim rendben vannak. Aggasztó időszak van mögöttem, szerencsére túl vagyok rajta.

– Tudja már követni a mérkőzéseinket?

MJ: – Igen, a Nyíregyháza elleni bajnoki találkozóra már ki tudtam menni. Sajnos nem volt benne sok örömöm.

– Bízunk benne, hogy csütörtökön sikerül javítanunk az UEFA Európa Ligában. Mit vár a Fenerbahce elleni mérkőzéstől?

MJ: – A Fenerben világklasszisok játszanak. Ez persze nem azt jelenti, hogy feltett kezekkel kell kimennünk a pályára. A csapatunk ért már el meglepetés eredményt neves együttesek ellen is. Nagyon bízom benne, hogy tudjuk folytatni azt az utat, amelyet elkezdtünk az Európa Ligában!

– Milyen emlékei vannak az 54 évvel ezelőtti isztambuli mérkőzésről?

MJ: – Éppen a múlt héten idéztem fel a törökországi emlékeinket az ismerőseim körében. Jobb csapatunk volt, s bár idegenben csak döntetlent értünk el, odahaza sikerült győznünk, és továbbjutottunk. Akkoriban jártam először Törökországban. Örök élmény marad, amikor a bazárban jártunk, az egyik oldalon voltak a bőrárusok, a másikon pedig aranyat kínáltak. Akkoriban épült Isztambulban az Európa híd, és a környékén, egy mesterséges szigeten volt a Fener klubháza. Még közös fotót is készítettek rólunk, így megmaradt ez az emlék.

Pécskai István