Az FTC gazdag történelméből rengeteg örömteli és emlékezetes napra emlékezhetünk vissza. Nagy győzelmekből, feledhetetlen, generációk számára meghatározó élményt jelentő mérkőzésekből nincs hiány, ugyanakkor természetesen a fájó vereségekből és keserű kudarcokból is kijutott az évtizedek során.

Bár nem egy konkrét sporteseményhez köthető, mégis meghatározó dátum a Ferencvárosi Torna Club történetében 2006. július 25. Húsz éve ezen a napon – annak is a végén, késő este – jelentették be, hogy az akkoriban Kisteleki István elnök vezette Magyar Labdarúgó-szövetség újonnan felállított, akkor még ismeretlen tagokból álló fellebbviteli licencadó bizottsága végleg, visszavonhatatlanul elutasította az FTC férfi labdarúgócsapatának NB I-es licenckérelmét. Ez magyarra lefordítva annyit jelentett, hogy a pályán az élvonalbeli szereplés jogát (azelőtt 107 éven át mindig) kivívó együttest kizárták a másodosztályba. Utóbb bírósági döntés született arról, hogy mindez jogtalanul történt, a tényállás azonban nem változott, a Fradi a csőd szélére sodródva három évig sínylődött az NB II-ben.

– Az akkori döntés célja egyértelmű volt, meg akarták törni, össze akarták roppantani a Ferencvárost. Kizárhattak minket az élvonalból, de megtörni sosem tudták a klubot. Nem sikerült ez akkor sem, amikor az ‘50-es években elvették címerünket és klubunk színeit, és nem sikerült 2006-ban sem! De van egy rossz hírem azoknak, akik hasonló ármánykodáson törnék a fejüket, a Ferencvárost a jövőben sem fogják soha, de soha megtörni! – jelentette ki a kizárás évfordulóján a Ferencvárosi Torna Club elnöke, Kubatov Gábor.

Az alábbi cikkben az NB II Keleti csoportjáig vezető út állomásait mutatjuk be, megszólaltatva főszereplőket, akik segítenek megérteni a korszak küzdelmeit, történéseit.

GAZDASÁGI NEHÉZSÉGEK ÉS MEGVÁLTOZTATOTT DÖNTÉSEK VEZETTEK A VÉGSŐ ÍTÉLETIG

A 2004-ben még bajnok és kupagyőztes, majd UEFA Kupa-csoportkörös Ferencváros klubházának falán egyre mélyebb (a kilencvenes évek közepétől kezdődő problémákra visszavezethető) repedések jelentek meg 2005-ben, ennek eredményeként a korábbi sikercsapat elkezdett szétszéledni. A széteső gárda képét festő Ferencváros a 2004/2005-ös szezonban ugyan még versenyben volt a bajnoki címért és döntőt játszhatott a Magyar Kupában is, de címvédőként mindkét fronton be kellett érnie az ezüstéremmel, a 2005/2006-os szezont pedig már radikálisan megváltozott kerettel kezdte meg. A korábbi meghatározó futballisták közül a csapatkapitány és vezér, Lipcsei Péter, valamint Szűcs Lajos, Balog Zoltán vagy éppen Rósa Dénes maradt, mellettük több újonc, valamint az utánpótláscsapatból idejekorán, kényszerűségből felemelt fiatal alkotta a keretet. A Fradi a hetedik bajnokiján nyert először, és még az ősszel edzőt váltott, László Csaba helyét Gellei Imre vette át. Az edzőcsere idején a Fradi a 16 csapatos bajnokság 12. helyén állt.

A Fradi futballistái 2005 decemberében, Tatabányán

A Gellei Imre vezette stábbal ugyan megindult felfelé a tabellán a csapat (amely a 6. pozícióban fejezte be a bajnokságot), a fentebb említett repedéseket ugyanakkor nemhogy nem sikerült elfedni, 2006 tavaszára teljesen elfogyott a klub pénze. Ennek egyik jele volt az is, amikor a közönségkedvenc kapus, Szűcs Lajos váratlanul Pápára igazolt. A labdarúgók és az edzők nem mindig jutottak hozzá időben a fizetésükhöz, de olyan is előfordult, hogy az idegenbeli utazáshoz szükséges autóbusz bérlése is fejtörést okozott.

Manapság már nehéz elképzelni, hogy bármelyik profi klub ehhez hasonló napi gondokkal küzdjön, a kétezres évek első fele azonban a züllés, a kilátástalanság ideje volt az eredménytelenség mellett az infrastruktúráját tekintve is jelentősen lemaradni látszó magyar futballban. Csak egy példa: éppen a Fradi diszkvalifikálásának napjaiban mondott le a közvetítési jogról az addig azt birtokló RTL Klub, mondván, hogy számára ráfizetéses az eladhatatlan NB I közvetítése. A Fradi esete egyáltalán nem volt egyedi: a klubok többsége állandó financiális gondokkal küszködött, megesett, hogy egy csapatot a szezon közepén zártak ki. Nem okozott hát különösebb meglepetést a sportágat követő közvéleménynek, amikor 2006. május 10-én kiderült, hogy négy klub (Honvéd, REAC, Sopron, FTC) sem kapta meg első körben a következő NB I-es évadra szóló nevezés feltételéül szolgáló klublicencet. A Fradi esetében ez az elsőfokú döntés azért sem volt szokatlan, akkor már évek hasonló előzményekkel zajlott a nevezés.

A kért hiánypótlások beadása után a licenc fellebbviteli bizottság május 31-én mindenkinek megadta a licencet, ám két klub számára (Honvéd, FTC) kikötésekkel. A Fradi esetében a feltétel az volt, hogy a klub a gazdasági helyzetéről, a befektetői tárgyalásairól jelentéseket szolgáltat a bizottságnak.

Nem egészen három hét elteltével, 2006. június 19-én jött az újabb fordulat: az MLSZ versenybizottsága hat klub (Honvéd, Sopron, Fehérvár, Újpest, Diósgyőr, FTC) NB I-es nevezését a reorganizációs hitelre hivatkozva elutasította. Jellemző volt a zűrzavaros állapotokra, hogy napokkal korábban még arról szóltak a hírek, hogy a Magyar Hivatásos Labdarúgóliga átvállalja az érintettektől a mintegy 3.1 milliárd forintos tartozást. Az MLSZ július elején nyomatékosította, hogy az NB I-es indulás feltétele az adósság rendezése (ezt eddigre a soproniak megtették), majd július 10-én bejelentette, hogy az érintettek nevezését elfogadta – az FTC esetében ismét csak feltételekkel. Ennek megfelelően két nappal később a Ferencváros képviselője is részt vett az NB I 2006/2007-es bajnoki évének sorsolásán.

Miközben már javában zajlott a felkészülés, a háttérben ismét sötét fellegek gyülekeztek az Üllői úti stadion fölött. Alig két héttel az idénykezdés előtt, 2006. július 15-én az MLSZ másodfokon két klub, a Vác és az FTC licenckérelmét is elutasította. Mindezek után július 19-én a szövetség elnöksége a licencadó testületek addigi döntéseit hatályon kívül helyezte, egyúttal egy új, másodfokúnak nevezett bizottságot jelölt ki.

A magyar sportban betöltött szerepe, népszerűsége miatt ekkor már mindennapi téma volt a Ferencváros kilátástalannak tűnő helyzete, ennek megfelelően a sportnapilap is kiemelt figyelmet fordított a történéseknek. Előfordult, hogy az akkortájt a jelenlegi sportállamtitkár, Kálnoki-Kiss Attila főszerkesztésével készült újság a címlapján közölte, hogy van NB I a Ferencváros nélkül, de gyakoriak voltak a „Szakadék szélén a Fradi”, a „Csak a bizonytalanság biztos” és hasonló, a fradisták számára igencsak riasztó szalagcímek. A Nemzeti Sport egyébként az egyik írásában találóan úgy fogalmazott, hogy tragikomédia, ami a licencek körül kialakult az MLSZ háza táján.

Az NB I-es indulásról szóló, többször is belengetett, majd elhalasztott döntés 2006 júliusában már nyomasztó árnyként lebegett a Ferencváros fölött, végül 2006. július 25-én, a bajnoki rajt hetében megszületett a döntés: a fellebbviteli bizottság határozata értelmében az újonc – félprofi labdarúgókat alkalmazó, köztudottan szűkre szabott lehetőségekkel rendelkező – Vác megkapta a licenszet, az FTC viszont nem. A Fradit története során először a második ligába száműzték, helyét az élvonalban a 2005/2006-os bajnokság végén kiesett Vasas vette át beugróként.

NEM BORULT LÁNGOKBA BUDAPEST

A felfokozott hangulatban a szurkolók is türelmetlenül várták az MLSZ döntését, a kialakult helyzetben pedig csalódottságuknak az Üllői úti FTC-székház és a népligeti metróaluljáró falain elhelyezett üzenetekkel adtak hangot a kizárást megelőző napokban. A „Vezetőség, takarodj!" még a szalonképesebb üzenetek közé tartozott, a „Ha a Fradinak vége, nektek is" ennél már konkrétabb mondanivaló volt.

Húsz évvel ezelőtti életkép a népligeti aluljáróból

A falfirkákkal ellentétben a tömeg „élőben" kevésbé volt harcias. A kizárás napján a Nemzeti Sportban azt írták, hogy a zöld-fehér hívek már egy nappal korábban, hétfőn tüntetést szerveztek a klubház elé arra az esetre, ha a klub esetleg nem kapja meg a licencet, döntés azonban nem született, és így az a körülbelül harminc fiatal, aki 17 és 18 óra között a népligeti metrókijárat előtt gyülekezett, csendben és balhé nélkül távozott. A készültség sem arról árulkodott, hogy hídfoglalásra, városblokádra készült a rendőrség, amely mindössze két járőrt küldött az FTC székháza elé.

Másnap, azaz 2006. július 25-én, a kizárás napján sem csaptak fel a lángok Budapesten, miután késő este bejelentették a Ferencváros visszasorolását, a stadion előtt összegyűlt tömeg csalódottan, de tudomásul vette a szomorú hírt. Ezekben a napokban az FTC Múzeum jelenlegi igazgatója, Tobak Csaba is ott volt a Fradiért aggódók között, így a folytatásban az ő visszaemlékezése következik.

– Mindenekelőtt visszakanyarodnék a május 10-től elindult folyamatra: először nem kaptuk meg a licencet, másodfokon igen, de hiánypótlással, aztán jött a fegyelmi bizottság, amely kizárta a Fradit, majd a másodfok, amikor azt mondták, valamilyen hibát követtek el, és visszavonták a kizárást. Ekkor lépett közbe az MLSZ, feloszlatta a fegyelmi bizottságot, helyette egy újat nevezett ki. Kicsit olyan volt ennek az egésznek az íze, hogy mindenképpen bűnösnek akarták kihozni a Fradit – kezdte visszaemlékezését a múzeumvezető. – Lógott a levegőben a kizárás, és abszolút azt lehetett érezni, hogy a Fradival példát akarnak statuálni. Folyamatosan anyagi problémákkal küzdött a klub, de az egész magyar futball ingoványos terület volt, mindenhol anyagi gondok, csődközeli állapot volt, nem úgy nézett ki a magyar futball, mint manapság. Olyan volt, mint amikor az igény és a vágy találkozik egymással. Egy jelentősen meggyengült magyar futballközegben volt egy baloldali kormányzás és egy Fradival nem szimpatizáló MLSZ, ők ketten pedig fogást találtak, mert fogást akartak találni a Ferencvároson.

A drukkerek július 26-án, a kizárás másnapján is ott voltak a régi Üllői úti stadion előtt, nagyobb létszámban, mint egy nappal előbb, korabeli híradások szerint nagyjából ezren. A média minden korábbinál kiemeltebb figyelmet szentelt a Fradi haláltusájának, mindeközben július 27-től a Nemzeti Sport már összetört Fradi-címerrel illusztrálta a cikkeit. Kisteleki István MLSZ-elnök a sportlapban lenyilatkozta, hogy egyszerűen nem születhetett más döntés, a kialakult helyzetért pedig csakis az FTC a felelős.

A Nemzeti Sport címlapja 2006. július 27-én

– Amikor májusban, elsőre nem adták meg a licencet, senki nem vette komolyan, hiszen a korábbi években többször megtörtént hasonló. Amikor először jött a hír, hogy nem indulhat a Fradi, már lehetett hallani olyan hangokat, hogy ezt most nagyon komolyan gondolják, és végig is fogják vinni az illetékesek. Amikor közeledett a bajnoki rajt ideje, és még mindig nem született döntés, a szurkolók, baráti közösségek között egyre többször terjedt a hír, hogy menjünk ki a stadionhoz, szinte minden nap volt valami az Üllői úton. Ezeket nem tüntetéseknek, inkább csendes demonstrációknak nevezném. Hasonló játszódott le a kizárás éjszakáján is. Nem volt durva, sőt, békés, de feszült volt a hangulat. Később, már az NB II nyitónapján is volt egy nagy szurkolói megmozdulás a stadionnál, emlékszem, mások mellett Springer Miklós bácsi és Lipcsei Péter is beszédet mondott egy IFA platóján. Ami nekem meglepő volt, hogy bár óriási harag volt a vezetőkkel és az MLSZ-szel szemben, az nem volt kérdés, hogy az NB II-ben is kiállunk majd a csapat mellett – emlékezett vissza Tobak Csaba.

DERÜLT ÉGBŐL VILLÁMCSAPÁS VOLT A KIZÁRÁS

A csapat tehát hiába készült fel, és állt készen az élvonalbeli bajnokság rajtjára, napokkal az első meccs előtt visszasorolták, és csupán augusztus 12-én, a másodosztályban, a Jászapáti elleni hazai találkozóval kezdhette meg a futballszezont.

– Az első meccsen Laczkó Zsolt góljával nyertünk 1-0-ra, és akkor még úgy nézett ki, hogy visszakerülünk egy év alatt, ám rettentő sok probléma volt – kezdte visszaemlékezését a Fradi akkori vezetőedzője, a csapat felkészülését 2005-től 2007-ig felelő Gellei Imre. – Előfordult, hogy nyolc hónapig nem kaptunk fizetést, a fiatal gyerekeket segélyprogramokkal igyekezetünk támogatni. Egykori barátom, a volt badacsonytördemici polgármester, Vollmuth Péter segítségével segélyakciót is indítottunk a megsegítésükre. Megemlíteném Peller József Oscar-díjas galambászt is, aki többször is az otthonában látta vendégül ebédre a csapatot, a fiatalokat rendszeresen támogatta étkezéssel, valamint László atyát, aki több esetben is buszt biztosított nekünk. Mások mellett ők is jelen voltak a mindennapjainkban, és hozzájárultak ahhoz, hogy talpon tudjunk maradni.

Gellei Imre a Fradi vezetőedzője maradt a kizárás után is

A 2001 és 2003 között a magyar válogatott szövetségi kapitányaként is tevékenykedő edző 2005 novemberében vette át a Fradit. Mint elmondta, Albert Flóriánt, Rákosi Gyulát és Szűcs Lajost is felkereste, amikor ajánlatot kapott Furulyás János klubelnöktől, és ők győzték meg, hogy „kívülállóként”, a klubhoz nem kötődő szakemberként is szükség van a munkájára. Gellei Imre tehát még egy éve sem volt Fradi-edző, amikor kizárták a csapatot, amellyel 2006 nyarán a nyugtalanító hírek ellenére is úgy készült, hogy az NB I-ben folytatódik a szereplés.

– Derült égből a villámcsapás volt számunkra, amikor a bajnokság megkezdésének hetében kizártak bennünket. Az a helyzet, hogy mi, a csapat tagjai nem igazán foglalkoztunk ezzel az eshetőséggel, mert el nem tudtuk képzelni, hogy a Ferencvárost kizárják. A céljaink megvoltak, és bár a lehetőségeink fogytak, egészen a bejelentésig úgy készültünk, hogy az NB I-ben fogunk szerepelni. A kizárás után megszűnt a játékosok szerződése, 8-10 labdarúgó is elhagyta a klubot. Megértettem a helyzetüket, abban a pillanatban érezte az ember, hogy ezek a játékosok joggal lépnek tovább, és építik máshol a karrierjüket. Én szerettem volna helyi erőkkel megerősíteni a stábot, így került mellém ifjabb Albert Flórián és Simon Balla István is, akikkel vállvetve támogattuk egymást a nehézségek idején – folytatta Gellei Imre, aki az első NB II-es szezon végén, áprilisban távozott az FTC-től. – Egyszer kaptunk ki az NB II-ben, több döntetlenünk is volt, mégis úgy gondolom, hogy emelt fővel jöttem el. Én akkor úgy éreztem, hogy eddig bírja az ember lelkileg, mentálisan azt a helyzetet, amit nem tudtunk úgy feldolgozni, ahogy szerettük volna. A Ferencváros azóta nemhogy visszajutott, komoly magasságokba, a helyére is került, ennek rettentően örülök.

A szurkolók értékelték, hogy Gellei Imre a bajban is kitartott a Fradi mellett

Labdarúgócsapatunk emblematikus alakja, Lipcsei Péter volt a csapatkapitány a kizárás idején. A nehézségek közepette is vezérként viselkedett.

– Én is a hírekből tudtam meg 2006. július 25-én, hogy kizárták a csapatot. Emlékszem, aznap este a csapattársakkal folyamatosan egymást hívogattuk. Nem tudatosult bennem azonnal, hogy az NB II-ben fogunk futballozni. Szerintem nem is tudtam aludni azon az éjszakán, mert folyamatosan csörögtek a telefonok, mindenki arról érdeklődött, hogy tényleg igaz-e a hír, és ha igen, akkor most mi lesz… Másnap, amikor mentünk edzésre, még akkor sem volt bennünk az, hogy visszaküldtek minket az NB II-be, el kellett telnie pár napnak, mire megbarátkoztunk a gondolattal. Nem gondoltuk volna, hogy lesz egy olyan pillanat a Fradi történelmében, hogy a futballcsapatot kizárják – idézte fel a történteket Lipcsei Péter. – A felkészülés heteiben végig hittünk abban, hogy NB I-esek maradunk, mi úgy készültünk, hogy az élvonalban szerepelhetünk. Utólag kiderült, hogy mellettünk nyugodtan ki lehetett volna még négy-öt másik csapatot is zárni anyagi problémák miatt.

Lipcsei Péter a másodosztályban is hűségesen szolgálta a Ferencvárost

A Ferencváros mezében mindent figyelembe véve összesen 653 mérkőzésen szerepelt Lipcsei sorsa azokban az időkben különösen érdekes téma volt. A korabeli sajtó több csapat érdeklődéséről is beszámolt vele kapcsolatban, a kapitány azonban a kizárás ellenére is kitartott, és egészen 2010-es visszavonulásáig a Fradit szolgálta.

– Soha nem fordult meg a fejemben, hogy eligazoljak. Voltak megkeresések, de nem is foglalkoztam ezekkel. Én azt gondoltam, hogy a kapitánynak kell elhagynia utolsóként a süllyedő hajót, illetve az is igaz, hogy végig bíztam abban, hogy minden meg fog oldódni – tette hozzá.

HIVATALOSAN IS JOGELLENES VOLT AZ MLSZ DÖNTÉSE

A hónapokon át húzódó, kizárással végződött ügy természetesen nem ért véget 2006. július 25-ének éjjelén vagy a másnapi szurkolói megmozdulással. A Ferencvárosi Torna Club szinte azonnal bejelentette, hogy a bírósághoz és az Európai Labdarúgó-szövetséghez fordul jogorvoslatért.

– Az FTC nem ért egyet a bizottság által hozott döntéssel. Az MLSZ illetékes bizottsága májusban másodfokú (!) ítéletében adta meg a Ferencvárosnak az élvonalban való induláshoz szükséges licencet. Az azt követően meghozott határozatok jogellenesek. Mindezek miatt a Ferencváros a Bírósághoz és az UEFA-hoz fordul – indokolt akkor a 100%Fradi című hetilapnak dr. Petró László, a klub akkori ügyvédje.

A Fővárosi Bíróság szeptember 5-én első fokon, nem jogerősen megsemmisítette az MLSZ elnökségének határozatát, és a fellebbviteli licencadó testület döntését a Ferencvárossal kapcsolatban, ugyanakkor a bíróság elutasította a Ferencváros azon igényét, hogy a másodfokú határozat megszületéséig helyezze vissza a labdarúgócsapatot az első osztályú bajnokságba. Az MLSZ fellebbezett, a következő tárgyalásra december 7-én került sor. Eddigre már nem a kizárás idején is hivatalban lévő Ináncsy Miklós volt az FTC elnöke, szeptember végén ugyanis távozott.

A klubelnök valójában már július 27-én lemondott posztjáról, azonban akkor az elnökségi tagok – egy tartózkodás mellett – nem fogadták el a klub első emberének döntését, miután megállapították, hogy a kialakult helyzetért nem a képünkön balra látható Ináncsy Miklóst terheli felelősség.

A kizárás évfordulója miatt kerestük a korábbi elnököt, aki rövid telefonbeszélgetésünk során felidézte, hogy a kizárás estéjén az FTC székházban értesült a Fradit a másodosztályba taszító döntésről. Emlékei szerint regnálása alatt „normálisan ment az élet” a Ferencvárosnál, lemondásának okaként a klub vezetői közötti összefogás hiányát nevezte meg.

A kis kitérő után térjünk vissza 2006 decemberébe! Karácsony előtt a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen kimondta, hogy jogellenes volt a licencet megadó bizottság feloszlatása és az ezt követő eljárás, amelynek eredményeként a Fradi elesett az NB I-es indulástól. A következő évben ezt a döntést helybenhagyta a Legfelsőbb Bíróság is, így véglegessé vált, hogy az MLSZ eljárása jogellenes volt. Ezzel együtt a bíróság azt is kimondta, hogy a zajló bajnokságot már nem lehet visszafordítani, ezért a Ferencvárost utólag nem tudták visszahelyezni a Borsodi Ligába.

MÁIG VELÜNK ÉLŐ TÖRTÉNELEM

A Fradi-család példátlan összefogásról tett tanúbizonyságot az NB II Keleti csoportjának első, 2006. augusztus 12-én lejátszott, Jászapáti elleni bajnoki mérkőzése előtt, és a következő időszakban is: eleinte az NB I-ben megszokott nézőszámhoz képest jóval többen jártak meccsekre, a nyitányon például telt ház volt, bérletet pedig már aznap sem lehetett kapni – mind elkelt, sokan ilyen formában is szerették volna támogatni az anyagi nehézségekkel küzdő, ezért a további kizárásokkal fenyegetett klubot. Korabeli hírek szerint vásárolt egy szezonbérletet Magyarország korábbi, és később még négy cikluson át regnáló miniszterelnöke, Orbán Viktor is, így kifejezve szolidaritását a Ferencvárossal. A köztudottan futballrajongó politikus a régi Fradi-stadion lelátóján nézte a jászapátiak elleni meccset is.

A Ferencváros győzelemmel debütált a másodosztályban

A Ferencváros történelme első NB II-es bajnokiján a Jászapátit kínkeservesen, Laczkó Zsolt 83. minutumban szerzett találatlával győzte le 1-0-ra, a folytatásban azonban a várakozásoknak megfelelően magabiztos, többgólos sikerekkel pipálta ki az ellenfeleket. Később eltűnt az osztálykülönbség, és bár a nehézségek idején visszatért korábbi élvonalbeli gólkirály, Tököli Attila 19 góllal segítette a Fradit, a szezon végéig 30 forduló alatt 11 döntetlen is becsúszott, sőt, egyszer, a Kecskeméttől ki is kapott a csapat. Mint fentebb már említettük, a tréner, Gellei Imre a szezon hajrájában távozott, a továbbra is pénzügyi válságban lévő futballcsapat pedig végül négy ponttal lemaradt a csoport egyetlen feljutó helyét, ezzel együtt a bajnoki címet is megszerző Nyíregyháza Spartacus mögött. És ez még csak az első pofon volt…

Amire kevesen számítottak: az FTC nem tudott visszajutni elsőre az NB I-be

A második NB II-es szezonjában a Keleti csoport harmadik helyén zárt a Fradi (továbbra is csak a bajnok juthatott fel), harmadik nekifutásra viszont magabiztos fölénnyel megnyerte a másodosztályú pontversenyt. Mindeközben Az FTC Pártoló Egyesülete (FTC PE) pert indított az MLSZ ellen, mert az nem volt hajlandó kiadni annak a licencadó bizottságnak a névsorát, amelynek tagjai még 2006-ban a kizárásról döntöttek. A Fővárosi Bíróság az elsőfokú ítéletében úgy döntött, hogy az MLSZ köteles kiadni a kért adatokat, mert a bizottság tagjainak névsora közérdekből nyilvános adatnak számít, az ítéletet azonban a hazai szövetség megfellebbezte. Az ügy végére 2008. november 6-án került pont: akkor az FTC PE másodfokon is megnyerte az MLSZ elleni perét, így az MLSZ-nek színt kellett vallani, kiderült ki volt a hét, jogszerűtlenül ítélő ítész. Bárányos László, Horváth József, Dr. Laczkó János, Dr. Pálfay Szilárd, Dr. Pere József, Riklik Anett és Szendrő Dénes.

A jogtalan kizárás után végül három évvel, 2009 tavaszán jutott vissza az első osztályba a liga rekordbajnoka, a Ferencváros. A futballcsapat azóta többször is teljesítette a 2006-ban sokat hallott, ehelyütt csupán részletében közölt szurkolói dalt („…meglátjátok, visszatérünk, és a Fradi bajnok lesz!”), hiszen 2016-ban, 2019-ben, 2020-ban, 2021-ben, 2022-ben, 2023-ban, 2024-ben és 2025-ben is megnyerte az NB I-es bajnokságot. Emellett 2019 óta folyamatosan valamelyik európai kupasorozat főtábláján képviseli Magyarországot, ötször nyert Magyar Kupát, illetve két-két ízben elhódította az azóta megszűnt magyar Ligakupát és Szuperkupát. A klub gazdasági helyzete a jelenleg is hivatalban lévő klubvezetés 2011-es színre lépését követően konszolidálódott, de általánosságban elmondható, hogy a magyar futball helyzete, megítélése is rengeteget javult a 2010 utáni években, amikor Magyarországon új stadionok épültek, a klubok helyzete pedig stabilizálódott. Ebben az érában a válogatott is kijutott három Európa-bajnokságra.

A Ferencváros a jelenkor sikerei közepette sem felejtette el a húsz évvel ezelőtti kizárás okozta nehézségeket. A kitartó szurkolótábor a visszajutást követő első, Zalaegerszeg elleni, 2009. augusztus 1-jén lejátszott (nem mellesleg 4-1-re megnyert) bajnoki előtt a következő molinót feszítette ki a régi Üllői úti stadion kapu mögötti szektorai elé: „Megjártuk a poklot, és magunkkal is hoztuk!” Nos, ez a jelmondat azóta ott szerepel a 2014-ben átadott Groupama Aréna játékoskijárójában, illetve a Fradi legújabb, 2026 júliusában bemutatott idegenbeli mezének belső szegélyén is helyet kapott. Örök mementóként utalva arra a húsz évvel ezelőtti napra, amely az FTC történetének egyik legsötétebbje.

Hatos Szabolcs