Lovrencsics Gergő 2016 és 2021 között erősítette a Ferencvárosi Torna Clubot, amelynek színeiben háromszor lett bajnoki aranyérmes, s a Magyar Kupát is elhódította, emellett játszott az UEFA Bajnokok Ligája és az UEFA Európa Liga főtábláján is. Jelenleg saját futballakadémiáját vezeti a horvátországi Splitben.

– Hogy vagy?
Lovrencsics Gergő: – Köszönöm szépen, minden a legnagyobb rendben velem és a családommal is. Néhány napra hazautaztunk Magyarországra. Élvezzük az itthonlétet, amíg lehet, aztán megyünk majd vissza Splitbe.

– Mivel telnek a mindennapjaid?
LG: – Elsősorban az akadémiai teendőkkel, erre fordítom a legtöbb időt. A Hajduk Splitnek nevelünk játékosokat. Egyre csak növekszünk, egy évvel ezelőtt 31 gyerekkel indult az akadémiánk, ma már 58 lurkó rúgja nálunk a labdát. Én tervezem az edzéseket, nevezem a gyerekeket a különböző tornákra, szóval nem unatkozom.

– Milyen visszajelzéseket kaptál a Hajduk Splittől?
LG: – Eddig nagyon pozitívakat. Hatalmas elismerés számunkra, ha egy játékost átvesz tőlünk a Hajduk, szerencsére ez már többször is megtörtént. Mindez jelzi, azt hiszem, hogy jó úton haladunk.

– A gyermekeid örökölték a tehetséged?
LG: – A kisebbik fiam, Tymon focizik, és hála az égnek jól teljesít. Olyannyira, hogy le fogja őt igazolni a Hajduk Split, amelynek az U8-as korosztályában bizonyíthat majd. Természetesen nagyon büszkék vagyunk rá. Az édesapámat kérdeztem róla, és azt mondta, Tymon és köztem kísérteties a hasonlóság. A kisfiam ugyanolyan karakter a pályán, mint én.

– Tehát többek között hasonló a küzdőszelleme, mint neked?
LG: – Abszolút. Nem ismer elveszett labdát, az első perctől a lefújásig zakatol a pályán. Emellett persze a labdával is ügyesen bánik. Jólesett tőle, hogy azt mondta, bár a Hajduk leigazolja őt, szeretne velem együtt edzeni a továbbiakban is.

– Téged láthatunk még a pályán?
LG: – Igen, focizom még, a Hajduk öregfiúk-csapatában játszom. Jól szerepelünk, a futsalélvonalban legutóbb bajnoki címet ünnepelhettünk, és ebben a szezonban is sorra nyerjük a meccseket.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
LG: – Szeretnék élvonalbeli vezetőedző lenni. A C-licencem már megvan, most csinálom az A-t. Lépcsőfokról lépcsőfokra haladok, ugyanúgy igyekszem felépíteni az edzői karrieremet, ahogyan a játékospályafutásomat. Alázattal, szorgalommal és kitartással.

– Mit gondolsz a mai Fradiról?
LG: – Nagyon szurkolok a csapatnak, hogy ismét főtáblás legyen a Bajnokok Ligájában. Óriási az esély, az együttes ott van a playoffban, ezt már meg kell csinálni! Nagyon összetartó, jó csapat alakult ki Robbie Keane kezei alatt.

– Mi a véleményed az együttesben meghatározó szerepet betöltő fiatal játékosainkról, például Tóth Alexről?
LG: – Örülök, hogy a magyar fiatalok lehetőséget kapnak a klubnál, és ezzel élni is tudnak. Alex valóban kiemelkedik közülük. Nemzetközi szinten is megmutathatja tudását. Nagyon profi a hozzáállása. Ha így folytatja, akár topligás játékos is válhat belőle. Szurkolok neki, hogy így legyen.

– Milyen emlékeket őrzöl a Ferencvárosnál eltöltött időszakról?
LG: – Csak szépeket. Mindegyik bajnoki cím és a BL-csoportkörös szereplés is rendkívül kedves emlék számomra. Nagyon egyben voltunk csapatként, Sergei Rebrovval az élén elképesztő egység uralkodott az öltözőben. Örömmel, jó érzésekkel gondolok vissza a Fradinál eltöltött öt évemre.

– Továbbra is a horgászattal kapcsolódsz ki?
LG: – Igen, semmi sem változott ezen a téren! Mentálisan és fizikálisan is a pecázás tud leginkább helyrehozni. Szerencsére Tymonnak is tetszik a horgászat, így a labdarúgáson kívül ez is közös pont bennünk.

Pécskai István