Három labdarúgónk, Varga Barnabás, Dibusz Dénes és Botka Endre szerepel a magyar labdarúgó-válogatott keretében a németországi Európa-bajnokságon. A Fradit azonban 3+1 fő képviseli, Weiler im Allgäuban szokás szerint ott van a csapat mellett az egészségügyi stáb tagjaként Makkai Ádám masszőr, vele beszélgettünk a munkájáról.

- Hogy lett belőled masszőr?
- Sportoltam, amerikaifutballoztam. Ebben a sportágban sok a sérülés, ez nálunk is így volt, ezért dolgozott a csapat mellett egy masszőr. Nyírségi származású vagyok, mikor befejeztem a középiskolát választanom kellett, hogy milyen szakmában tudnám elképzelni magam, s a masszőr lett az. Ezt követően felköltöztem Budapestre. A sporttól nem akartam eltávolodni, és ezzel tudtam legjobban azonosulni.

 - Miből áll a napi munkád a válogatottnál az Európa-bajnokság alatt?
- Reggel 9 és 10 között van egy egészségügyi stáb megbeszélés, dr. Szilas Ádám és Halmai Tamás vezetésével átvesszük, melyik játékosnak milyen panasza van, kivel mi a teendő, illetve az erőnléti edzők által mért adatok alapján felállítjuk a napi tervet. Ha délelőtti edzés van, akkor a tréningre való felkészítést, ha délutáni, akkor kezelések, masszírozások, kötözések jönnek. Ebéd után van mindig csendespihenő. Utána 15 órától este 23 óráig megállás nélkül folytatjuk. Ez egy elég megterhelő munka, nagy tornák, edzőtáborok alatt nem is áll másból a nap, mint munka és pihenés. 

- Meccsnapon miben más a feladatod?
- Reggel, ha van egy-két problémás játékos, őket kezeljük. Majd az egészségügyi stáb dolgait összekészítjük és küldjük a stadionba. A megérkezés után kezdjük azonnal a játékosok felkészítését, masszírozás, bandázsolások, tape-elések. A meccs alatt pedig rádiós összeköttetésben vagyunk az EÜ-stábbal, kommunikálunk, ha épp észreveszünk egy-egy gyanús mozdulatot, sérülésgyanút. 

- Focihoz volt korábban is közöd?
- Az iskola mellett a BLASZ-bajnokságban kezdtem kis csapatoknál dolgozni, volt, hogy öt csapatnál is masszőrködtem egyszerre. Innen indulva jutottam el a Ferencvárosig és a magyar labdarúgó-válogatottig. 

- Milyen a kapcsolatod a válogatott játékosokkal?
- Egy családként kell elképzelni a nemzeti csapatot. Mindenki nagyon tiszteli a másikat, nincsenek súrlódások. Marco Rossi és Szoboszlai Dominik is, mint szövetségi kapitány és csapatkapitány kérik, hogy elsősorban emberekként tekintsünk egymásra, úgy viselkedjünk a másikkal. Ez egy összetartó közösség. Nincsenek széthúzások. 

- Marco Rossival milyen a kapcsolatod?
- Nagyon jó a viszonyom vele is. Közvetlen ember, figyel a stábtagokra. Mindig kikéri a véleményünket, de esténként amúgy is stábértekezlettel zárjuk a napot, ahol megosztjuk egymással az észrevételeinket. Maximálisan partnerként tekint ránk és nagyszerűen vezeti ezt a közösséget.