Adnan Kovacevic 2020-as leigazolása után a Celtic ellen 2-1-re megnyert fantasztikus BL-selejtezővel tette le a névjegyét férfi labdarúgócsapatunkban, ám a bosnyák játékos ferencvárosi pályafutását egy súlyos sérülés végül alapjaiban szabta át. A jelenleg Lengyelországban légióskodó játékos ennek ellenére a mai napig nagy örömmel beszél a nálunk eltöltött éveiről, amelyek alatt háromszor nyert bajnokságot, egyszer pedig a Magyar Kupát is a magasba emelhette, csapatunkkal megjárta a Bajnokok Ligája csoportkörét, valamint később az Európa Liga csoportkörét is, és tagja volt a 2023-ban UEL-nyolcaddöntős együttesünknek.

- Amikor megkerestelek az interjúkéréssel, azt mondtad, hogy most is bármit megtennél a Fradiért. Még mindig ennyire fontos neked a klub?

- A Fradi még mindig különleges helyet foglal el az életemben, és a futballkarrieremben. Továbbra is követem a klubot, és remélem, hogy idén újabb bajnoki címet nyernek a srácok és a kupát is elhódítják.

- Láttam az Instagram-oldaladon, hogy a felső sorban, a rögzített tartalmak között még mindig a Fradi-képek szerepelnek.

- Nagyon jó visszagondolni azokra a pillanatokra, amiket a képek visszaadnak, csodás időszak volt ez a karrieremben, még szép, hogy rögzítve vannak!

- 2020 nyarán éppen mostani állomáshelyedről, Lengyelországból jöttél hozzánk, ráadásul a Korona Kielce csapatkapitányként. Mennyire volt nehéz feladni az ottani státuszodat?

- Ez egy pillanatig sem volt nagy probléma a számomra, mert tudtam, hogy egy nagyon erős csapathoz érkezem, nagy ambíciókkal és egy nagyszerű edzővel. A céljaink is egyeztek a klubbal: bejutni a Bajnokok Ligája csoportkörébe, és bajnoki címeket nyerni.

- Mit tapasztaltál, amikor megérkeztél a Fradihoz?

- Ami azonnal beugrik, hogy mennyire profik voltak a körülmények és a klub vezetősége. Ahogy fogadtak az első napomon, attól rögvest sokkal nyugodtabbá váltam, ez sokat segített a gyors beilleszkedésben.

- Nagyon jól indult a magyarországi karriered, elég csak a Celtic elleni kiemelkedő teljesítményedre gondolni.

- Fogalmazzunk úgy, hogy a kezdés volt a legerősebb számomra, magam is úgy érzem, hogy jó teljesítményt nyújtottam azon a meccsen. Ez egy nagy lépés volt, hogy történelmet írjunk és hosszú idő után magyar csapatként bejussunk a legrangosabb európai kupasorozat csoportkörébe. Mi valóban történelmet írtunk.

- De aztán, ahogy emlékezhetünk rá, megsérültél. Mennyire hátráltatott ez?

- Így igaz, az egy nagyon súlyos sérülés volt, aminek következtében több, mint fél évet ki kellett hagynom. A sors furcsa játéka, hogy épp egy másik roppant fontos európai selejtezőre tértem vissza, a Slavia Praha ellen, amikor kivívtuk a BL-rájátszást és vele a biztos Európa Liga-csoportkört.

- Kijelenthetjük, hogy ha nincs ez a sérülés, akkor a csapatnak is egy jóval meghatározóbb embere lehettél volna?

- A sportban nyilván nincsen ha, de valószínűleg így van. Ez a sérülés nagyon megakasztotta a beilleszkedésemet a csapatba, enélkül teljesen másképp alakulhatott volna a történetem a Fradiban, de ennek ellenére elégedett vagyok a magyarországi karrieremmel, rengeteg pozitív élmény ért.

- Akkoriban elég erős keretünk volt, mennyire volt nehéz bekerülni a csapatba?

- Valóban nagyon jó keretünk volt, minden poszton volt két nagyszerű játékos, ugyanakkor élvezetes volt ez a verseny a csapatba kerülésért, hiszen ennek is köszönhetően kiváló eredményeket értünk el.

- Sok sikert értél el a csapattal, melyik számodra a legfontosabb, és miért?

- Én mindent elértem a Fradival, amit csak lehetett. A három bajnoki címtől kezdve a Bajnokok Ligája csoportkörében való szereplésig, ahol olyan fantasztikus csapatok ellen játszhattam, mint a Barcelona és a Juventus. A Magyar Kupa-döntő és az azt követő ünneplés is csodálatos volt, ahogy a két Európa Liga-csoportkörös szereplés is. Büszkeséget érzek, ha visszagondolok a Fradiban töltött éveimre.

- Több edző irányítása alatt is dolgoztál itt, a Fradiban. Milyen volt velük dolgozni?

- Mindegyiküknek megvoltak a maguk sajátos tulajdonságai. Azt mondhatom, hogy sokat tanultam Szerhij Rebrovtól, akivel a legnagyobb sikereket értük el, és szerintem ő volt az egyik legfontosabb láncszeme ezeknek a sikereknek. Később jött Peter Stöger, akinek jó kapcsolata volt a csapattal, megvolt a saját csapatvezetési stílusa, vele szintén jó eredményeket értünk el, hiszen az Európa Ligában játszottunk. Utána a csapatot Sztanyiszlav Csercseszov vette át, aki tudta, hogyan kell egyensúlyt tartani a csapatban, és aki jól tudta, hogyan kell irányítani a társaságot. Ő azért is fontos volt számomra, mert mentálisan is jól kezelt, sok önbizalmat adott. Vele sikerült a duplázás, bajnokok lettünk és kupagyőztesek, ráadásul elsők lettünk az Európa Liga-csoportunkban. Nem szabad megfeledkeznem Máté Csabáról sem, aki mindig ott volt a csapat mellett, hogyha be kellett ugrania és vinnie kellett a csapatot, amikor szükség volt rá.

- Ezek után kérlek, nevezd meg a legjobb Fradi-csapattársadat!

- A honfitársam, Eldar Civic volt a legjobb barátom a csapatban akkoriban, de jó volt a kapcsolatom mindenkivel az öltözőben. Nagyszerű srácok voltak, elég, ha a kapitányt, Dibusz Dénest említem, de ott volt Somália, Botka Endre, Muhamed Besic és persze Tokmac Nguen, aki számomra a legjobb játékos volt, akivel a Fradiban játszottam. Tudom még folytatni a sort, hiszen Franck Boli, Olekszandr Zubkov, Vécsei Bálint és Miha Blazic is elképesztő játékos volt. Remélem, senki nem haragszik meg, ha bárkit is kihagyok. Mindannyian jó csapattársak és jó játékosok voltak.

- Mennyire volt jó Budapesten élni? Voltál már itt azóta?

- Budapest egyszerűen csodálatos, imádtam ott élni. A fiam ott született, éppen ezért mindig vissza fogok látogatni Budapestre, és már többször is jártam ott a holtszezonok során. Remélem, hamarosan el tudok menni megnézni egy meccset a Groupama Arénában, hiányzik a csodás légköre.

- Milyen újra Lengyelországban játszani?

- Szeretem Lengyelországot, nagy ambíciókkal igazoltam a Rakowba, de végül nem olyan lett, mint amire számítottam. De ez a futball, ilyen az élet. Így jöttem a Legnicához a másodosztályba, hogy újraépítsem a karrieremet, és szerintem ez egy helyes döntés volt. Hamar csapatkapitány lettem, sok bizalmat kapok a szakvezetéstől és a társaktól.

- Milyen célokért küzdesz a csapattal?

- Küzdünk az Ekstraklasába való feljutásért, és még mindig jó esélyeink vannak a rájátszásra. Meglátjuk, mi történik. Jelenleg a negyedik, rájátszást érő helyen állunk, nem lesz egyszerű dolgunk, de a céljaink egyértelműek.

Szalagyi Áron