Adnan Kovacevic 2020-as leigazolása után a Celtic ellen 2-1-re megnyert fantasztikus BL-selejtezővel tette le a névjegyét férfi labdarúgócsapatunkban, ám a bosnyák játékos ferencvárosi pályafutását egy súlyos sérülés végül alapjaiban szabta át. A jelenleg Lengyelországban légióskodó játékos ennek ellenére a mai napig nagy örömmel beszél a nálunk eltöltött éveiről, amelyek alatt háromszor nyert bajnokságot, egyszer pedig a Magyar Kupát is a magasba emelhette, csapatunkkal megjárta a Bajnokok Ligája csoportkörét, valamint később az Európa Liga csoportkörét is, és tagja volt a 2023-ban UEL-nyolcaddöntős együttesünknek.

- Amikor megkerestelek az interjúkéréssel, azt mondtad, hogy most is bármit megtennél a Fradiért. Még mindig ennyire fontos neked a klub?

- A Fradi még mindig különleges helyet foglal el az életemben, és a futballkarrieremben. Továbbra is követem a klubot, és remélem, hogy idén újabb bajnoki címet nyernek a srácok és a kupát is elhódítják.

- Láttam az Instagram-oldaladon, hogy a felső sorban, a rögzített tartalmak között még mindig a Fradi-képek szerepelnek.

- Nagyon jó visszagondolni azokra a pillanatokra, amiket a képek visszaadnak, csodás időszak volt ez a karrieremben, még szép, hogy rögzítve vannak!

- 2020 nyarán éppen mostani állomáshelyedről, Lengyelországból jöttél hozzánk, ráadásul a Korona Kielce csapatkapitányként. Mennyire volt nehéz feladni az ottani státuszodat?

- Ez egy pillanatig sem volt nagy probléma a számomra, mert tudtam, hogy egy nagyon erős csapathoz érkezem, nagy ambíciókkal és egy nagyszerű edzővel. A céljaink is egyeztek a klubbal: bejutni a Bajnokok Ligája csoportkörébe, és bajnoki címeket nyerni.

- Mit tapasztaltál, amikor megérkeztél a Fradihoz?

- Ami azonnal beugrik, hogy mennyire profik voltak a körülmények és a klub vezetősége. Ahogy fogadtak az első napomon, attól rögvest sokkal nyugodtabbá váltam, ez sokat segített a gyors beilleszkedésben.

- Nagyon jól indult a magyarországi karriered, elég csak a Celtic elleni kiemelkedő teljesítményedre gondolni.

- Fogalmazzunk úgy, hogy a kezdés volt a legerősebb számomra, magam is úgy érzem, hogy jó teljesítményt nyújtottam azon a meccsen. Ez egy nagy lépés volt, hogy történelmet írjunk és hosszú idő után magyar csapatként bejussunk a legrangosabb európai kupasorozat csoportkörébe. Mi valóban történelmet írtunk.

Tanári játék a Celtic ellen.

- De aztán, ahogy emlékezhetünk rá, megsérültél. Mennyire hátráltatott ez?

- Így igaz, az egy nagyon súlyos sérülés volt, aminek következtében több, mint fél évet ki kellett hagynom. A sors furcsa játéka, hogy épp egy másik roppant fontos európai selejtezőre tértem vissza, a Slavia Praha ellen, amikor kivívtuk a BL-rájátszást és vele a biztos Európa Liga-csoportkört.

- Kijelenthetjük, hogy ha nincs ez a sérülés, akkor a csapatnak is egy jóval meghatározóbb embere lehettél volna?

- A sportban nyilván nincsen ha, de valószínűleg így van. Ez a sérülés nagyon megakasztotta a beilleszkedésemet a csapatba, enélkül teljesen másképp alakulhatott volna a történetem a Fradiban, de ennek ellenére elégedett vagyok a magyarországi karrieremmel, rengeteg pozitív élmény ért.

- Akkoriban elég erős keretünk volt, mennyire volt nehéz bekerülni a csapatba?

- Valóban nagyon jó keretünk volt, minden poszton volt két nagyszerű játékos, ugyanakkor élvezetes volt ez a verseny a csapatba kerülésért, hiszen ennek is köszönhetően kiváló eredményeket értünk el.

- Sok sikert értél el a csapattal, melyik számodra a legfontosabb, és miért?

- Én mindent elértem a Fradival, amit csak lehetett. A három bajnoki címtől kezdve a Bajnokok Ligája csoportkörében való szereplésig, ahol olyan fantasztikus csapatok ellen játszhattam, mint a Barcelona és a Juventus. A Magyar Kupa-döntő és az azt követő ünneplés is csodálatos volt, ahogy a két Európa Liga-csoportkörös szereplés is. Büszkeséget érzek, ha visszagondolok a Fradiban töltött éveimre.

Harc a labdáért a Barcelona ellen.

- Több edző irányítása alatt is dolgoztál itt, a Fradiban. Milyen volt velük dolgozni?

- Mindegyiküknek megvoltak a maguk sajátos tulajdonságai. Azt mondhatom, hogy sokat tanultam Szerhij Rebrovtól, akivel a legnagyobb sikereket értük el, és szerintem ő volt az egyik legfontosabb láncszeme ezeknek a sikereknek. Később jött Peter Stöger, akinek jó kapcsolata volt a csapattal, megvolt a saját csapatvezetési stílusa, vele szintén jó eredményeket értünk el, hiszen az Európa Ligában játszottunk. Utána a csapatot Sztanyiszlav Csercseszov vette át, aki tudta, hogyan kell egyensúlyt tartani a csapatban, és aki jól tudta, hogyan kell irányítani a társaságot. Ő azért is fontos volt számomra, mert mentálisan is jól kezelt, sok önbizalmat adott. Vele sikerült a duplázás, bajnokok lettünk és kupagyőztesek, ráadásul elsők lettünk az Európa Liga-csoportunkban. Nem szabad megfeledkeznem Máté Csabáról sem, aki mindig ott volt a csapat mellett, hogyha be kellett ugrania és vinnie kellett a csapatot, amikor szükség volt rá.

- Ezek után kérlek, nevezd meg a legjobb Fradi-csapattársadat!

- A honfitársam, Eldar Civic volt a legjobb barátom a csapatban akkoriban, de jó volt a kapcsolatom mindenkivel az öltözőben. Nagyszerű srácok voltak, elég, ha a kapitányt, Dibusz Dénest említem, de ott volt Somália, Botka Endre, Muhamed Besic és persze Tokmac Nguen, aki számomra a legjobb játékos volt, akivel a Fradiban játszottam. Tudom még folytatni a sort, hiszen Franck Boli, Olekszandr Zubkov, Vécsei Bálint és Miha Blazic is elképesztő játékos volt. Remélem, senki nem haragszik meg, ha bárkit is kihagyok. Mindannyian jó csapattársak és jó játékosok voltak.

Honfitársak egymás között.

- Mennyire volt jó Budapesten élni? Voltál már itt azóta?

- Budapest egyszerűen csodálatos, imádtam ott élni. A fiam ott született, éppen ezért mindig vissza fogok látogatni Budapestre, és már többször is jártam ott a holtszezonok során. Remélem, hamarosan el tudok menni megnézni egy meccset a Groupama Arénában, hiányzik a csodás légköre.

- Milyen újra Lengyelországban játszani?

- Szeretem Lengyelországot, nagy ambíciókkal igazoltam a Rakowba, de végül nem olyan lett, mint amire számítottam. De ez a futball, ilyen az élet. Így jöttem a Legnicához a másodosztályba, hogy újraépítsem a karrieremet, és szerintem ez egy helyes döntés volt. Hamar csapatkapitány lettem, sok bizalmat kapok a szakvezetéstől és a társaktól.

- Milyen célokért küzdesz a csapattal?

- Küzdünk az Ekstraklasába való feljutásért, és még mindig jó esélyeink vannak a rájátszásra. Meglátjuk, mi történik. Jelenleg a negyedik, rájátszást érő helyen állunk, nem lesz egyszerű dolgunk, de a céljaink egyértelműek.

Szalagyi Áron