Marcel Heister 2018 és 2021 között erősítette férfi labdarúgócsapatunk keretét. A német-horvát kettős állampolgárságú balhátvéd, aki jelenleg a horvát NK Istra 1961 csapatát erősíti, rendkívül nagy sikereket ért el klubunkkal a hazai és a nemzetközi porondon egyaránt. Háromszor ünnepelhetett magyar bajnoki címet, emellett szerepelt az UEFA Európa Liga és az UEFA Bajnokok Ligája főtábláján zöld-fehér színekben. Karrierje csúcsának tartja a ferencvárosi időszakot.

– Hogyan emlékszel vissza a Fradinál eltöltött éveidre?

Marcel Heister: – Pályafutásom legszebb éveit töltöttem el a Fradinál. Rengeteg felejthetetlen emléket és élményt vihettem magammal az Üllői útról, amiért örökké hálás leszek a klubnak.

–  Mondhatjuk, hogy a Bajnokok Ligája-csoportkörös szereplés kiemelkedik ezek közül. 25 év után jutott be csapatunk ismét a BL-be. Ebben te is fontos szerepet játszottál. Milyen volt többek között Cristiano Ronaldo és Lionel Messi ellen pályára lépni 2020-ban?

MH: – Természetesen mindannyiunk álma volt, hogy bejussunk a Bajnokok Ligájába. A Fradi nagy klub, amelynek az a célja, hogy címeket nyerjen. Az, hogy végül a Bajnokok Ligájában kötöttünk ki, természetesen elképesztő érzés volt. Elég szerencsésnek mondhatom magam, hogy játszhattam Messi és Ronaldo ellen. Szavakkal leírhatatlan!

– Van olyan történet a Fradiban töltött időszakodból, amit a szurkolók még nem hallottak, de fontos emlék marad számodra?

MH: – Be kell vallanom, előzetesen teljesen más képem volt Magyarországról, mivel korábban soha nem jártam ott. A Budapesten eltöltött évek után nyilvánvalóan megváltozott a véleményem. Szeretem ezt az országot, mert minden szervezett, és látom, hogy a magyarok jogosan büszkék a hazájukra, még a sporton kívül is. Mindig nézem a Fradi meccseit, amikor csak tehetem. A futballpályafutásom legszebb időszakát a Ferencvárosnál töltöttem.

– Mit tanultál ebből az időszakból?

MH: – A Magyarországon töltött időszakom után súlyos sérülést szenvedtem, és több mint egy évig nem tudtam játszani. Abba akartam hagyni a focit, mert azt hittem, hogy nem fogok meggyógyulni. Ez csak azt mutatta meg, milyen gyorsan haladnak a dolgok ebben a szakmában, és hogy minden pillanatot ki kell élvezni, és mindig a földön kell maradni. Sergei Rebrov mindig azt mondta, hogy nagyon nehéz a csúcsra jutni, de nagyon könnyű leesni onnan. Szerencsére a kezeléseknek köszönhetően újra formába lendültem, és folytathattam a játékot.

– Hogy érzed magad most Horvátországban?

MH: – Horvátországot tekintem otthonomnak. Itt él a családom. Az egész életemet itt építettem fel. Nem is lehetnék boldogabb. A sérülésem után újra élvezni akartam a futballt, de az is fontos volt, hogy a családommal lehessek, ezért döntöttem úgy, hogy Horvátországban játszom.

– Miben különbözik a horvát bajnokság a magyartól, és mit tartasz hasonlónak?

MH: – A szint nagyjából ugyanaz, mint Horvátországban. Magyarországon jobb a futballinfrastruktúra, mert sok klubnak nagyszerű stadionja van, és úgy érzem, hogy a magyar bajnokság egy kicsit szervezettebb.

– Milyen célokat tűztél ki magad elé a közeli jövőre?

MH: – A lehető legsikeresebb legyek a klubommal, és egészséges maradjak. Ez a legfontosabb számomra.

– Vannak terveid a játékos-pályafutásod utáni évekre?

MH: – Amióta elkezdtem profi szinten futballozni, a feleségemmel mindig is azon gondolkodtunk, hogyan tudunk a jövőben majd úgy élni, ha a labdarúgás már nem lesz része a mindennapjainknak. Az életünkben hozott jó döntéseknek köszönhetően szerencsére úgy alakíthatjuk majd a jövőnket, ahogy elterveztük. A karrierem után teljes munkaidős apa szeretnék lenni, sok időt szeretnék a családomnak szentelni.

– Tartod még a kapcsolatot a volt fradista csapattársakkal?

MH: – Igen, még mindig tartom a kapcsolatot néhány játékossal, mert sok nagy sikert értünk el együtt, és ezt nem lehet csak úgy elfelejteni.

– Ha visszagondolsz a Groupama Arénában átélt hangulatra, mi jut eszedbe?

MH: – Az atmoszféra mindig lenyűgöző volt, főleg, amikor Európában játszottunk, vagy az Újpest elleni rangadókon. Mindig azon tűnődtem, egyáltalán hogy tudnak ilyen szenzációs koreográfiát készíteni a szurkolók. A mai napig nézem a képeket és a videókat ezekről a meccsekről.

– Mit üzennél most a Fradi-tábornak?

MH: – Szeretném megköszönni nekik a három évig tartó támogatást. Ez volt karrierem legjobb és legsikeresebb három esztendeje. Mindig büszke leszek arra, hogy egy lehettem közülük.

Pécskai István