A manapság az NB III-ban szereplő tartalékcsapat, az FTC II edzői stábjában dolgozó Ebedli Zoltán vitathatatlanul a Ferencvárosi Torna Club történetének egyik meghatározó alakja. A korábbi középpályás klubunk saját nevelésű labdarúgójaként 1973-ban debütált felnőtt együttesünkben, amelynek színeiben pályára lépett az 1975-ös KEK-döntőben, bajnok lett 1976-ban és 1981-ben, valamint részese volt három Magyar Kupa-győzelemnek (1974, 1976, 1978) is. A nemzeti tizenegyben 1976 és 1983 között 12 alkalommal, a Fradiban pedig 1986-ig összesen 516 mérkőzésen lépett pályára. Végigjátszotta az emlékezetes, 1976. május 15-én, azaz kereken 50 éve lejátszott, 8-3-as újpesti sikerrel végződött derbit is a Népstadionban. Ezt máig a kor kiemelkedő mérkőzéseként tartják számon. Most ennek apropóján beszélgettünk.

– Több mint 500 mérkőzésen lépett pályára a Ferencváros színeiben. Számon tartja a nevezetes mérkőzések évfordulóit?

– A legemlékezetesebbeket igen. Ilyen például az 5-0-s Fradi–Dózsa 1982-ből, az első meccsem a stadionban 1973-ban, a Videoton ellen, amikor 3-0-ra nyertünk vagy éppen a legelső válogatott mérkőzésem a Népstadionban.

– Mi jut eszébe, ha azt mondom, hogy ma van 50 éve, hogy lejátszották a 8-3-as újpesti sikerrel végződött Fradi–Újpestet?

– Van, akinek szép emlék az a mérkőzés... Mondjuk utólag nekünk is az, mert hiába kaptunk ki 8-3-ra, abban az évben megnyertük a bajnokságot. Ennyi kárpótlás azért ért minket. Az az igazság, hogy az Újpest aznap jobban játszott, főleg szegény Fazekas Laci miatt emlékezetes a találkozó, aki öt gólt rúgott.

Imádta a Népstadionban rendezett rangadókat

– A helyszín a mai Puskás Aréna elődje, a régi Népstadion volt. Szeretett ott játszani?

– Imádtam. Mi sokáig ott játszottuk a bajnoki meccseket, amikor építették az Üllői úti pályát. Szerettem, hogy a szobrok között közvetlen volt a kapcsolat a nézőkkel.

Ebedli Zoltán egy 1976-os mérkőzés közben, az Üllői úti stadion gyepén

– A korabeli sajtó 45-50 ezerre becsülte az 1976-os, 8-3-as újpesti győzelemmel végződő mérkőzésre kilátogató szurkolók számát, pedig az előző, szeptemberi találkozón még 75 ezren voltak. Ha visszagondol, mivel magyarázható, hogy nem volt telt ház?

– Én sokkal többre, 65-70 ezerre emlékszem. Nem tudnám megmondani, hogy miért nem volt telt ház. Lehet, hogy azért, mert eldőlni látszott a bajnoki cím sorsa? Pedig egy Dózsa–Fradi sosem arról volt híres, hogy azzal vonzotta a nézőket, hogy bármilyen trófeáért ment a mérkőzés, sokkal inkább a presztizse miatt mentek ki a szurkolók a stadionba.

– A maihoz képest milyen volt azokban az időkben a derbik hangulata?

– Általában a kettős rangadók részeként találkoztunk, mindig a Fradi játszotta a második mérkőzést, addigra legtöbbször tuti volt a telt ház. Ha visszagondolok, nagy különbség, hogy nem volt ennyire drasztikus a két klub közötti ellentét. Balhé az mindig volt, de olyan azért nem fordult elő, mint ami legutóbb, az újpestiek részéről a Szusza Ferenc Stadionban történt.

– A Népsport a meccs előtt azt írta, hogy a Fradi veszített a lendületéből, hiányzott a frissesség, de az újpestiek játéka sem a régi. Ön miként emlékszik vissza az 1976. május 15-én lejátszott rangadó előtti erőviszonyokra?

– Hogy az Újpest játéka se lett volna a régi, arra utólag csattanós választ adott a mérkőzés. Azért aki nyolc gólt rúg a Fradinak… Mi készültünk, ahogy a rangadókra szoktunk, és bár a bajnoki versenyben jól álltunk, nyerni szerettünk volna. Egy ideig tartottuk magunkat, aztán a második félidőben Törő (Törőcsik András – a szerk.) is megrázta magát, Fazék (Fazekas László) is tovább folytatta a gólgyártást, mi pedig – mondjuk így, csúnyán – beletörődtünk a sorsunkba.

Ebedli Zoltán máig jól emlékszik az 50 évvel ezelőtt történtekre

A riválisok közösen vezettek le

– Három-háromig tartotta a lépést a Fradi, utána viszont az Újpest rúgta a gólokat. Mi történt?

– Egyszerűen jobban játszott, sajnos... Még a második félidő elején, 10-15 percig volt két-három lehetőségünk Szabó Feri révén, de ezek kimaradtak, mi pedig valahogy belealudtunk a meccsbe. Fazékék megrázták magukat, és gurítottak még egy ötöst.

– Hogyan kezelte a csapat a nagyarányú vereséget?

– Nagyon jól kezeltük. Amikor vége lett a meccsnek, elmentünk a Thököly Vendéglőbe, az egész csapat, legalábbis azok, akik belevalóbbak voltak, de jöttek az Újpestből is öten-hatan, Törőék, Kiss Sanyiék. Közösen elmúlattuk a mérkőzés jó és rossz emlékeit.

– Akkoriban ez megszokott dolog volt, hogy az ellenfelek a meccs után összeültek?

– Igen-igen. Amikor véget ért a kettős rangadó második mérkőzése a stadionban, általában átmentünk a Hotel Stadionba – ez ma is megvan még, csak már modernebb változatban. Ott, aki felment a felső emeletre, nem találkozhatott mással, csak a labdarúgókkal, a résztvevő négy csapat játékosaival. Gyakran jártunk közösen vendéglőbe is a rangadók után. Tudom, ma már nem így mennek a dolgok, sok a külföldi, megváltozott minden.

Ebedli napjainkban az FTC II edzői stábjának tagja

– A párharc hőse az ötgólos Fazekas László volt, aki a múlt héten, május 6-án hunyt el. Mennyire érintette meg a korábbi pályatárs elvesztése?

– Nagyon megérintett, nem mondom, noha az az igazság, hogy – csúnya szóval élve – az ember azért előbb-utóbb azért számíthat erre. Ő egy olyan betegségben szenvedett, amiben egy játékostársamnak a felesége is, meg a sógora, aki két éve ugyanebben a betegségben halt meg. A Fazék még nagyon jól húzta az orvosi kezelésnek köszönhetően, legalább 15-20 éve biztos, hogy küzdött azzal a betegséggel, ami végül elragadta.

A Fradi érdeme a jelenkor sikersorozata

– A 8-3 után három évvel, 1979-ben a Ferencváros nyert 7-1-re a Népstadionban, ott büntetőből ön is betalált. Azokban az években mennyire fűtötte a visszavágás vágya a csapatot? A 7-1 feloldozást jelentett a 8-3 után?

– Olyan kapcsolatban voltunk az Újpesttel – de bármelyik pesti csapatot is mondhatnám – hogy mi nem bosszúból játszottunk. Egy Fradi–Újpest az mindig a presztizsről szól, nem azzal a szándékkal mentünk ki a pályára a 7-1 előtt sem, hogy legyalázzuk az ellenfelet. Egyszerűen csak így hozta a sors. Új edzőnk volt Friedmanszky Zoltán személyében, de új játékosok is jöttek, és 1979-ben mi tudtunk nagy különbséggel nyerni.

– A jelenben sokkal egyoldalúbbak a derbik, az Újpest 2015 óta nem tudta legyőzni a Ferencvárost. Mit gondol erről?

Ez a Fradinak az érdeme, a klubvezetés, a játékosok, az edzők dicsérete. Meg nem mondom, hogy mi történt Újpesten. Azért voltak ott jó játékosok, akik később edzők lettek, említhetném Véber Gyurit, Urbán Flórit, nem tudom, hogy az Újpestnél miért nem veszik igénybe az ő szolgálataikat.

Volt futballistánk szerint a Fradit dicséri a modernkori derbiken mutatott dominancia

– A Fizz Liga utolsó fordulója előtt egypontos hátrányban van a Fradi az ETO FC mögött. Hogy látja most a bajnoki esélyeket?

Ez kettőn áll. A Zalaegerszeget megverjük, ebben ezer százalékig biztos vagyok, tehát ha így lesz, minden a Kisvárda–Győr meccsen múlik, de ezzel aligha mondok újat. Ha az ellenfelet nézzük, szerintem nem sok sanszunk van megnyerni az újabb bajnoki címet. Az ETO az NB I egyik, ha nem a legjobb csapata, kiváló edzővel, jó stábbal, és nagyon jó fiatal játékosokkal. A Győrnek most több válogatott játékosa van, mint a Fradinak. Persze, az ember mindig optimista, de én nehezen tudom elképzelni, hogy ne tartsa meg az előnyét az ETO.

Hatos Szabolcs