Három év, négy bajnoki aranyérem, egy Magyar Kupa-győzelem, egy BL- és két Európa Liga-csoportkör után 2023 márciusában távozott együttesünktől a szurkolók egyik nagy kedvence, az Újpest réme, Franck Boli, aki azóta megfordult az amerikai labdarúgó-élvonalban, MLS-ben szereplő Portlandnél, jelenleg pedig a mexikói első osztályban, a San Luis együttesénél játszik.

- Rég volt már, hogy utoljára beszéltünk és interjút készíthettünk veled, így rögtön adódik a kérdés: hogy érzed magad, milyen az élet Mexikóban?

- Igen, valóban nem most volt az utolsó alkalom, hogy interjút adtam a FradiMédiának, de visszaemlékezve olyan, mintha csak tegnap történt volna, sok szép emléket megéltünk együtt – kezdte Franck Boli. – Köszönöm a kérdéseteket, nagyon jól vagyok, jól érzem magam, élvezem a mexikói életet. Nagyon szép ország, szeretem felfedezni és megismerni az ehhez hasonló különleges helyeket a világban. Természetesen jóval másabb, mint amihez Európában hozzászoktam, de a szépsége mindenért kárpótol.

- Igen, több mint két éve már annak az utolsó interjúnak. Emlékszel még arra, illetve az utolsó napokra?

- Nagyon gyorsan megy az idő, hihetetlen, hogy mindennek már ennyi ideje. Rengeteg meccs után beszéltünk, szerencsére sok fontos gólt szereztem, de talán a 6-0-s Újpest-derbi lehetett az utolsó interjú. Az utolsó napok? Emlékszem, nagyon nehéz döntés volt, hosszú és kiváló éveket töltöttem el Budapesten és a Fradiban. Sok dolgot megéltünk együtt a csapattal, a szurkolókkal, közösen sikerült történelmet írnunk. Ilyen évek és élmények után érthető, hogy nem volt egyszerű a váltás. Voltunk az Európa Ligában, játszhattunk a Bajnokok Ligájában, ezek olyan dolgok, amelyek örökre ott maradnak az ember szívében. Minden percét élveztem a Ferencvárosban töltött időszaknak, a körülmények professzionálisak voltak: az edzőpályák, az edzőközpont, a stadion és a meccseken lévő atmoszféra. A csapat és a klub mellett a főváros, Budapest is hihetetlenül gyorsan magával ragadott. Nem tudom, mikor lesz rá lehetőségem legközelebb, de amikor Európában leszek, biztos vagyok benne, hogy Budapest is ott lesz a listán, ahova újra el akarok menni.

- Ahogy említetted, sok-sok megannyi élményt megélhettünk együtt. Van kedvenced, amit ki tudnál emelni?

- Nehéz egy, de akár tíz emlékezetes pillanatot is kiemelni, mind-mind különleges valami miatt, mindegyiknek megvan a maga varázsa és története. Nyilván a legszebb emlékek között lesz, amikor kétgólos hátrányból álltunk fel a Dinamo Kijev ellen a Bajnokok Ligájában, azon a találkozón ráadásul gólt is szereztem. Aztán ott van a Slovan idegenbeli kiütése, a derbi-győzelmek egytől egyig olyan pillanatai a pályafutásomnak, amelyekre évek múltán is emlékezni fogok. Számomra a legkülönlegesebbek között van a Juventus elleni mérkőzés, a hazain gólt is lőttem, Torinóban pedig csak percekre, talán másodpercekre voltunk a pontszerzéstől. És ott van még a Suduva elleni találkozó is. Itt jutottunk be először az Európa Liga csoportkörébe 25 év után. Ez volt az első évem a Fradiban, ráadásul ezen a meccsen fontos gólt is szereztem, ezzel is segítve a társakat, a klubot. Nagyon jó visszaemlékezni.

- Ez volt az első csoportkörötök, de egy évvel később ezt sikerült megfejelni egy Bajnokok Ligájával, ráadásul nem is kis csapatok ellen.

- Talán a legtöbb labdarúgó nevében is mondhatom, hogy egy álom a Bajnokok Ligájában játszani, és nekem is ez volt az álmom. Gyerekként mindenki arról álmodozik, hogy egy ilyen sorozatban szerepelhessen. Ez volt az egyik oka annak, hogy a Ferencvároshoz igazoltam. Bajnoki címre törő csapat, évről évre megvan az esély, hogy ott legyen valamelyik európai sorozat főtábláján. Emlékszem arra a napra, amikor leültem tárgyalni a vezetőséggel, azt mondták, hogy közösen elérhetjük ezeket a célokat. Tudjuk, hogy ez valóban így is lett: az Európa Ligában és a Bajnokok Ligájában is pályára léphettem, ezzel pedig nem is csak egy álmom vált valóra. Ezeket az emlékeket és mérföldköveket mind-mind a Ferencvárosnak köszönhetem.

- Van valaki, akivel még tartod a kapcsolatot az akkori csapatból?

- Persze, ez természetes. Nem tudunk minden nap beszélni, hiszen mindannyian más-más helyen játszunk, sokszor az időeltoltódás is bele tud szólni, de amikor csak van rá alkalmunk, írunk a másiknak, hívjuk egymást. A legtöbbször Tokival (Tokmac Nguen). Időről időre sikerül összehozni, hogy tudjunk beszélni. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk, nem csoda, hiszen ő volt az egyik fő oka annak, hogy a Fradiba igazoltam, ráadásul rengeteg sikert éltünk meg együtt, ez pedig összekovácsolt minket.

- Folyamatosan emlegetjük ezeket a felejthetetlen pillanatokat, ezeket a mérkőzéseket és eredményeket. Ha ezeket félre tudjuk tenni, mi az, amire mindig emlékezni fogsz a Fradival kapcsolatban?

- Ez nagyon könnyű: a szurkolókra. Nem is tudom, hogyan tudnám a legjobban kifejezni, hogy mennyit jelentett a támogatásuk az ott töltött évek alatt. Az biztos, hogy különleges kapcsolata volt minden egyes játékosnak a fradistákkal, nem csak nekem. Ahogy mindenkinek, úgy nekem is voltak olyan pillanataim, amikor nem ment a legjobban a játék, és mégis hihetetlen szeretetet kaptam tőlük. Először nem is értettem, hogy miért. Én csak tettem a dolgom, küzdöttem minden egyes meccsen minden labdáért. Örökké hálás leszek nekik mindenért, és sosem fogom őket elfelejteni.

- Te is átéltél két Európa Liga- és egy Bajnokok Ligája-csoportkört, azóta pedig további remek eredményeket tudunk felmutatni. Követed a csapat jelenlegi teljesítményét?

- Természetesen. Az időeltolódás ugyan nem mindig kedvez nekem, de amikor csak tehetem, leülök és megnézem a csapat meccseit. Folyamatosan követem, hogy mi a helyzet, nézem az eredményeket, a bajnokságot, az Európa Ligát, még a social médiát is, talán utóbbit a legkönnyebb, így napra kész lehetek a legtöbb történéssel. Idén is követtem a meccseket, főleg az Európa Ligában, ott a Tottenham elleni tetszett a legjobban, még akkor is, ha vereség lett a vége. Egy Premier League-ben szereplő top klubbal szemben is meg tudta mutatni a klub, hogy mire képes, azon a meccsen nagyon összeállt minden, kár, hogy a vége nem az lett, amit érdemeltek volna a srácok. Boldog vagyok, hogy ilyen magasra jutott a csapat, hogy egy ilyen kaliberű ellenféllel szemben is maximálisan megállta a helyét.

- Ahogy említettük, a Fradi után voltál az USA-ban, most pedig Mexikóban vagy, így van összehasonlítási alapod a bajnokságok erősségéről.

- Azt azért sejteni és tudni is lehet, hogy rengeteg különbség van az amerikai, a mexikói és a magyar bajnokság között. Mexikóban nagyobb a versenyfutás, mint az USA-ban és Magyarországon, nem csak csapatok között, de még a csapaton belül is hatalmas harcok vannak egy-egy pozíció megszerzéséért. Itt egyetlen kapott vagy lőtt gólnak is olyan jelentősége van, hogy teljesen felboríthatja a dolgokat. Az amerikai egy hatalmas liga, már az ország kiterjedése miatt is, hiszen két konferenciára vannak osztva a csapatok, ráadásul nagyon jó játékosokkal, akik Európából igazoltak ide, elég csak ha azt nézzük, hogy Messi is itt játszik már. Ez sokat tud segíteni azoknak a fiataloknak, akik még karrierjük elején vannak. Látják, hogy ezek a szupersztárok mit és hogyan csinálnak, merre mozognak egy támadásnál, hogyan védekeznek. Magyarországot azért is nagyon nehéz megítélnem, mert az ország legjobb csapatában játszottam, amely évről évre nyerte az újabb és újabb bajnoki címeket, ráadásul 2022-ben dupláztunk is. Pont én lőttem két gólt a kupadöntőben – ez is egy fantasztikus élmény volt, pláne ennyi ember előtt. Természetesen mindenki minket akart megverni, rengetegszer megnehezítették a dolgunkat, de ahogy mondtam, a szurkolók mindig kisegítettek minket minden helyzetből.

- Ha már szurkolók, milyen volt a pályán, mérkőzés közben megélni azt, hogy a lelátóról is árad felétek az energia?

- Imádtam a Groupama Aréna atmoszféráját. A bajnokságban, az Európa Ligában és a Bajnokok Ligájában is elképesztő volt, ami abban a stadionban történt. „Őrültek” a szurkolók, a szó lehető legjobb értelmében. Imádtam, hogy mennyire magukkal tudott ragadni minket a szurkolásuk és a folyamatos buzdításuk. Remélem, ha látogatóba megyek, akkor ugyanúgy el fog varázsolni a stadion hangulata, mint amikor még ott játszottam, bár efelől semmi kétségem.

Őri Patrik