Hosszú utat járt be Botka Endre, mire csütörtökön szerződést hosszabbított az FTC-vel. A Fradit 2017 januárja óta erősítő védő az elmúlt két évben negatív spirálba került: nem találta meg a közös hangot korábbi vezetőedzőnkkel, ennek eredményeként fél évet kölcsönben, Kecskeméten töltött, és bár ezt követően visszatért, megsérült, 2026 tavaszán pedig már csupán a harmadosztályban szereplő FTC II edzéseit látogatta. A Ferencváros színeiben mindeddig 290 mérkőzésen pályára lépett hátvéd számára úgy tűnt, nincs visszaút, az új tréner, Borbély Balázs érkezésével azonban megnyílt a lehetőség a folytatásra.

– Nem a csütörtöki volt az első szerződéshosszabbításod a Fradinál, mégis talán az egyik legkülönlegesebb, legérzelmesebb. Egyetértesz?

– Igen, teljesen. Az utóbbi időkben azért megcsapott annak a szele, hogy lezárulhat a pályafutásom a Fradinál, ott volt a gondolataim között ez a verzió is. Amikor jött a lehetőség, hogy hosszabbíthatunk, az tényleg egy érzelmes pillanat volt. Nagyon sokat járt mostanában ez a fejemben, hiszen nem kevesebb, mint kilenc és fél évről beszélünk. Ha a szűk családomra gondolok, az is itt, a Ferencvárosnál töltött éveim alatt alakult ki, megnősültem, gyermekem született. Itt lettem felnőtt férfi, itt értem meg. Elég, ha csak abba gondolok bele, hogy azokkal az emberekkel, akikkel nap mint nap találkozom, mióta ismerjük egymást, és most úgy tűnt, hogy mindennek vége lehet…  Ez egy kicsit megcsapott.

– Őszintén: néhány héttel ezelőtt, mondjuk amikor lezárult az előző szezon, láttál esélyt arra, hogy megtörténhet az aláírás?

– Akkor nem. Ez igazából csakis egyféleképpen valósulhatott meg, ezért is örültem, amikor Borbély Balázst kinevezték, és szinte egyből tudtam vele beszélni. Nekem eddig ez hiányzott igazán, hogy egy kicsit jobban emberszámba vegyenek. A vezetőedzővel már az első beszélgetés is nagyon pozitív volt, utána teljesen másképpen álltam bele a munkába.

Botka Endre szerződéshosszabbítása csütörtökön vált hivatalossá

„A klub mindvégig mellettem állt”

– Ezzel a hosszabbítással egy körülbelül kétéves nehéz időszak ért véget az életedben. Mi történt veled a 2024-es Európa-bajnokság óta, mióta látványos lejtmenetbe kapcsolt a Fradi-pályafutásod?

– Ami csak lehetett, rosszul sikerült, belekerültem egy nagyon negatív spirálba. Ez az egész a legutóbbi Európa-bajnokság után kezdődött. Miután visszatértem az Eb-ről, azt hittem, hogy jó pozícióban vagyok, az új szakmai stáb számít rám, ám mégsem így lett. Elismerem, akkor lehet, hogy kicsit túl vehemensen reagáltam a megváltozott helyzetre, mindenesetre utána, 2025 telén el kellett mennem kölcsönbe Kecskemétre, mert az a fél év annyira kinyírt a Ferencvárosnál, hogy muszáj volt váltanom. Azzal az edzővel nem tudtam tovább együtt dolgozni, én pedig nem vagyok az a játékos, aki csapaton belül bomlaszt vagy balhézik. Kecskeméten jó félévem volt, újra játékba lendültem, vissza is térhettem a Fradihoz, tavaly nyáron viszont újra megsérültem, meg is műtöttek.

– A helyzeted az elmúlt egy évben tovább romlott, hiszen a kecskeméti kölcsönjátékodat követően, a 2025/2026-os idényben teljesen eltűntél a Fradiból. Bár tavaly nyáron még játszottál néhány bajnokin, ahogy mondtad, megsérültél, tavasszal pedig már nem tértél vissza az első csapathoz, csak néha, az NB III-ban szerepeltél. Hogy kerültél a tartalékcsapatba?

– Ez egy saját döntés volt. Nem láttam azt, hogy az NB I-es csapatnál úgy vissza tudnék térni, hogy az a klub és az én számomra is jó legyen. Azt éreztem, hogy mindenképpen játszanom kell valahol, meg folyamatosan edzeni, hogy egyáltalán számításba lehessen venni akár az alapozásnál vagy bármikor. Az, hogy az NB III-ba kerültem, inkább a jövőbe tekintő döntés volt.

– Milyen hozzáállást tapasztaltál ekkor a klub részéről?

– Teljesen partnerek voltak ebben, a klub mindvégig mellettem állt, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Nem egy mindennapi dolog szerintem, hogy egy játékos visszakéri magát a tartalékcsapatba, de én ezt láttam akkor a legjobb megoldásnak. Lehet, hogy a vezetőség részéről az elején nem értették, hogy ezt miért teszem, de teljes mértékben partnerek voltak, és szerintem ők is látták, hogy ez a helyes út.

Botka Endre tudatosan lépett vissza a tartalékcsapatba 2026 tavaszán

– Korábban mindig azt mondtad, hogy töprengő típus vagy, aki hajlamos hosszan emészteni magát, ha negatív időszakot él át. Hogy viselted a 2024-től mostanáig tartó időszakot?

– Nagyon nehéz volt, főként az a része, hogy sokszor nem értettem, hogy miért történik ez. Mindig próbáltam keresni az okokat, hogy miért jutottunk el oda, ami történt, és igazából nem nagyon találtam a megoldást. Közben kicsit már én is elkezdtem nehezebben viselni az olyan eseteket, amikor visszajöttek a problémák. Az elmúlt félévben sokat dolgoztam, dolgoztunk azon, hogy jobban tudjam kezelni a hasonló helyzeteket, és igazából mondhatom azt, hogy hónapok óta arra készülünk, hogy rendben legyen a visszatérés.

– Továbbra is mentáltrénerrel dolgozol, ugye? Az ő segítségére utaltál?

– Így van.

– A magánéleted mennyire sínylette meg ezt az időszakot? Mennyire toleráns veled szemben ilyenkor a családod?

– Igazából ők támogattak az egészben. Próbáltam nem hazahozni a gondokat, ez is emésztett fel a legjobban. Én nem szeretem kiadni magamból az érzéseket még otthon sem, és ez az, ami felőrölt. Ezért is volt jó ez a kis pihenő, amikor a tartalékoknál voltam, akkor egy kicsit külső szemmel tudtam nézni a dolgokat, ez pedig segített, hogy máshogy értékeljem őket.

– Főként az elmúlt két évben kaptál rá a horgászatra, ami szinte a semmiből jelent meg az életedben. Ez is egyfajta vigasz volt számodra a nehézségek közepette?

– Igen. Szerintem egy sportolónak mindig kell egy kis kikapcsolódás – az én esetemben ez korábban a vadászat volt, most a horgászat. Ez az, ami leköt, és teljesen kikapcsol. Az elmúlt egy, másfél évben ez volt az, ahonnan egy kis sikerélményt tudtam nyerni, de most már jó lenne, ha a focipályán folytatódna a történet.

– Azért a jövőben is fogsz még pecázni?

– Persze, hogyne! Nyomnám folyamatosan, de időszűkében vagyok, most nem ez a legfontosabb az életemben.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Fishingbrothers_Botka’s (@fishingbrothers_botka) által megosztott bejegyzés

„Kifejezetten jó állapotban érzem magam”

– Fizikailag milyen állapotban vagy most?

– Kifejezetten jó állapotban érzem magam. Annak ellenére, hogy nem tudtam, mi lesz a jövő, az előző bajnokság vége óta edzettem végig. Ebben a családom is partner volt, úgy mentünk el mindig futni, hogy a feleségem és a fiam is jött velem. Egész jó állapotban vagyok szerintem ahhoz képest, hogy mennyi időt hagytam ki.

– Milyen szereped lehet a jövő Fradijában? Mik az első benyomásaid Borbély Balázzsal kapcsolatban?

– Szerintem teljesen nyitott a dolog. Ha visszatalálok ahhoz az önmagamhoz, aki voltam, illetve újra kijönnek a fő erősségeim és erényeim, akkor azt gondolom, hogy a csapat biztosan számíthat, és számítani is fog rám. Minden erőmet arra fogom fordítani, hogy a lehető legjobb állapotba kerüljek, és hasznos tagja legyek a csapatnak.

A 21-es mez tulajdonosa motiváltan várja a folytatást

– Tudható volt, hogy lejár a szerződésed, a sajtóban pedig külföldi és hazai érdeklődésről is lehetett olvasni veled kapcsolatban. Ezek közül mi volt valós, azaz több, mint átigazolási pletyka?

– Úgy voltam vele, hogy amíg a klubbal le nem tisztázom a helyzetet, nem fogok keresni senkit. Nem szerettem volna, ha bárki bezavar az esetleges tárgyalásokba a Fradival. Múlt hétfőn beszélgettem Borbély Balázzsal és a klubvezetéssel, addig minden, amit a szurkolók is olvashattak, csak pletyka volt a jövőmet illetően.

– Azzal, hogy most hosszabbítottál a Fradival, eldőlt, hogy nem leszel már légiós?

– Igen, ebben biztos vagyok.

– Elképzelhető, hogy ez volt pályafutásod utolsó szerződéshosszabbítása?

– Nem, szerintem lesz még itt.

– Látsz rá esélyt, hogy egyszer a Fradiból vonulj vissza?

– Én mindenképp azt szeretném. Lassan tíz éve itt vagyok, úgy lenne kerek ez az egész.

Soha ne add fel!

– Bár a Honvédban nevelkedtél, ahogy te is fogalmaztál, a Fradiban váltál felnőtté. Ezt végiggondolva különlegesebb a kötődésed a Ferencvároshoz?

– Más. Kispesten a gyerekkoromat töltöttem, a Fradinál pedig a felnőtté válás volt meg, ezt a részét összehasonlítani nem is nagyon lehet. Az azért szerintem sokat elmond rólam, hogy összesen három klubban zajlott a karrierem, ez is azt mutatja, hogy nem vagyok egy nagyon csapongó ember – erre leszek talán a legbüszkébb a végén.

– A kisfiad az idén lesz hétéves, szeptembertől iskolába megy, úszott és focizott is már az FTC-MVM Népligeti Sportközpontban. Mit gondolsz, ő lehet a következő Botka, aki Fradi-mezben sportol?

– Ezt sem zárnám ki. Hogy milyen sportágban, azt még mi sem tudjuk, de persze, ez is benne van. Semmi nincs ráerőltetve, az biztos, de ha ő szeretne egyszer sportolni, akkor nem elképzelhetetlen, hogy a Fradiban fogja tenni.

– Amikor csak időd engedi, közös, gyakran sportos programokon veszel részt a fiaddal, szemlátomást szoros a kötelék köztetek. Mennyire visel meg benneteket, amikor az utazások, edzőtáborok miatt akár hosszabb időre is el kell utaznod?

– Mostanában ilyen nem nagyon volt, a tíznapos edzőtáborok teljesen kibírhatók, és talán egészséges is az, hogy ennyit távol van az ember. Amikor hosszabb időszakról van szó, az már jobban megvisel mindkettőnket, ezt láttam a gyereken is, amikor ilyen volt. Így, hogy picit nagyobb, ő is jobban kezeli már ezt.

– Az ő gyerekkora mennyiben hasonlítható a tiédhez?

– Semmiben. Zéró. Én vele együtt élem újra a gyerekkoromat. Elképesztően jól tudjuk érezni magunkat, jó kis programokat csinálunk. Partner ezekben, jól el tudunk lenni.

– Ha a mai Botka Endre üzenhetne a kiskori énjének, milyen útravalóval látná el?

– Igazából csak annyit, amit én be is tartottam: hogy ne adjam fel. Szerintem ezt nagyon sok mai gyereknek is el tudnám mondani, mert ez a kulcsa az egésznek. Persze, szerencse is kell, de ha a kitartás megvan, a Jóisten azt meg fogja jutalmazni.

A válogatott hátvéd ma is hű mottójához

– Jelenleg nyolcszoros magyar bajnok és 30-szoros válogatott vagy. Milyen karrierről álmodtál gyermekként?

– Amikor dedikáljuk az aláírókártyákat, és megnézem a hátulján az eredményeket felsorolva, azt mindig jóleső érzés elolvasni. Azt gondolom, hogy amit eddig elértem, az azért rendben van. Nem volt kitűzött célom gyerekként, de boldog vagyok, hogy sikerült mindezeket elérnem. A célom, hogy minél több legyen a végére.

– Kevesen tudják, de néhai nagyapád, Sátori Imre is magyar bajnok és válogatott futballista volt. Szerinted mit szólna, ha látná, hogy milyen pályát futottál be?

– Biztosan nagyon-nagyon boldog lenne. Ő még talán az első tévés meccsemet pont láthatta. Szerintem büszke lenne arra, amivé váltam.

– Sokat tanultál tőle?

Igen, tanítgatott, amennyire tudott a kertben. Ő volt az, aki a legjobban értett a családban a focihoz, az ezzel kapcsolatos dolgokat vele tudtam megbeszélni.

– Változik bármi az életedben azzal, hogy az új szerződés aláírása miatt most úgy tűnik, nyugodtabb időszak következik az életedben?

– Igazából nem. Most padlógáz jön, a cél, hogy mielőbb teljes értékű, hasznos tagja legyek a csapatnak. Egyelőre semmi távolba tekintő elvárást nem állítottam fel magammal szemben, most szépen lassan szeretném újra felépíteni magamat.

Hatos Szabolcs