Cadu idén nyáron csatlakozott 36-szoros bajnok férfi labdarúgócsapatunkhoz, éppen attól a Viktoria Plzentől, amely az UEFA Európa Liga előző kiírásában kiejtette a mieinket a legjobb 16 közé jutásért vívott rájátszásban. A sors hamar megadta a visszavágás esélyét, hiszen az UEL 2025-2026-os idényének főtábláján az első meccset épp a plzeniek ellen vívjuk. 

- Eltelt pár hónap, amióta itt vagy velünk. Mennyire érzed már otthonosan magad Magyarországon?

- Teljesen, Plzenhez képest Budapest egy hatalmas város, korábban Brazíliában is nagyvárosban éltem, így nem okozott gondot újra megszokni a nagyvárosi létet, sőt, imádom a magyar fővárost, az egész családommal nagyon szuperül érezzük itt magunkat. Félreértés ne essék, Plzenben is mindenünk megvolt, de az egy sokkal kisebb város volt. A Fradinál azonnal éreztem, hogy remek helyre érkeztem, mindenki melegen fogadott. Ugyan nem vagyok itt hosszú ideje, az öltözőben már most sok remek barátságot kialakítottam.

- Kivel jössz ki a legjobban az öltözőben?

- Erre nem mondhatok mást, mert megsértődik, Júlio Romaót mondom, ő itt valóban a cimborám.

- Picit még visszatérve Plzenbe, milyen volt az életed Csehországban?

- Minden remek volt, az emberek ott is nagyon barátságosak voltak, a klubban a stábtól kezdve az elnökig mindenki nagyon nagy tisztelettel fordult felém, nagyon mély emberi kapcsolatokat alakítottam ki.

- Ha már itt tartunk, Plzen híres a söréről is. 

- Ez így igaz, és bár én nem vagyok egy nagy sörös, de persze megkóstoltam többet is, és valóban jó ízük volt. Plzen a maga módján egy remek kis város, de Budapest azért teljesen más szint.

- Mennyire tudtad a nyelvet megismerni?

- A cseh nyelvet viszonylag jól értem, a magyarral viszont meggyűlik a bajom, nagyon nehéz, de tanulgatom. A csapatban Jefferson Alex dos Santos és Leandro de Almeida tanítgat engem, de ez még kevés.

- Ami viszont nem kevés, azaz emléked az FTC elleni párharcról.

- Na, az a két meccs nagyon élénken él bennem. Tudtuk, hogy kemény párharc lesz, hiszen a Fradi egy Európában magasan jegyzett csapat, nagy tisztelettel álltunk hozzá, de 50-50 százalék esélyt adtunk a továbbjutásra.

- Ami az első meccsen a cseheknek némileg elúszni látszott…

- Igen, a budapesti mérkőzést elvesztettük 1-0-ra, emlékszem, hogy milyen brutális volt a hangulat a stadionban. A Fradinak több nagy helyzete is volt, de megúsztuk egy egygólos vereséggel.

- Hogyan tudtátok megfordítani a párharcot Plzenben? Min változtattatok?

- Rengeteget tanultunk a budapesti meccsből, alaposan meg kellett változtatnunk a hozzáállásunkat, el kellett hinni, hogy képesek vagyunk továbbjutni. Talán ez volt a legfontosabb, hogy minden egyes játékos elhiggye magáról, hogy képesek vagyunk erre. A kulcs az volt, hogy már az első félidőben sikerült a magunk javára fordítani a párharcot, aztán pedig a lendület végig ment az egész meccsen, és továbbjutottunk.

- Mit éreztetek, miután lefújták a meccset?

- Fantasztikus volt a hangulat a pályán és az öltözőben egyaránt. Azt éreztük, hogy elvégeztük a munkát és teljesítettük a küldetésünket. 

- Most a másik oldalon vagy itt, velünk, és jön a Viktoria Plzen…

- Nekem mondod? A sorsolás óta ez a meccs jár a fejemben, otthon a feleségemmel is gyakran beszélünk erről, hogy milyen jó lesz újra látni a régi barátokat, és ellenük megmérkőzni. Sok remek barátom van a Plzennél, akikkel sokat beszélünk erről a meccsről, természetesen már megy a vérszívás, a poénkodás, hogy mit művelnek majd velem a pályán, de én állok elébe. Úgy gondolom, hogy a Fradi a meccs favoritja, le tudjuk győzni őket. A szakmai stábnak igyekszek minden információt átadni, ismerem a csehek gondolkodásmódját, tudom, mit akarnak játszani, és hogy mik lehetnek a gyenge pontjaik. Mindent megteszek, hogy készen álljunk a mérkőzésre.