- Kedvező előjelekkel vártuk a bajnoki döntőnek is beillő Vidi-meccset, hiszen a tavaly tavaszi hazai mérkőzéseinken mindaddig gólt sem kaptunk. Miként emlékszel erre az időszakra?

- Arra már nem is emlékeztem, hogy hazai pályán kapott gól nélkül álltunk a Vidi elleni mérkőzést megelőzően, arra viszont igen, hogy magabiztosan gyűjtöttük a pontokat tavaly tavasszal. A rangadót már egy viszonylag nagy, nyolcpontos előnnyel várhattuk. A Vidi-meccs előtti fordulóban Mezőkövesden sikerült megfordítanunk a mérkőzést és 2-1-re nyernünk, ezzel nagy lépést tettünk a bajnoki cím felé, úgy várhattuk a Vidit, hogy győzelem esetén négy fordulóval a vége előtt szinte eldönthetjük a bajnoki cím kérdését. Ennek szellemében készültünk a mérkőzésre.

- A 2018/2019-es idény korábbi szakaszában négyszer játszottunk a Vidivel, ám legyőzni egyszer sem sikerült. Emiatt mennyire fűtött titeket a bizonyítási vágy?

- Ez természetesen mindenki számára extra motivációt jelentett, hiszen annak ellenére, hogy magabiztosan vezettük a bajnokságot, a szezon korábbi szakaszában egyszer sem sikerült legyőzni a Vidit, ráadásul friss emlék volt a kupanegyeddöntő kudarca is. Az előző egymás elleni párharcok mind-mind pluszban felpiszkálták a csapatot, főleg, hogy voltak picit durvább mérkőzések is. Mindenki nagyon koncentráltan és maximális motivációval várta a tavaly áprilisi bajnokit, szerintem ez látszott is a pályán.

- A végeredmény sima sikert tükröz - belülről is ilyen volt a meccs?

- Toki (Tokmac Nguen) góljával már a mérkőzés elején sikerült megszereznünk a vezetést, bár ezt még ki tudták egyenlíteni az első játékrészben, a második félidő elején Ihor Haratin szöglet utáni góljával ismét vezettünk. Ekkor már emberelőnyben játszottunk, Lanza (Davide Lanzafame) két góljával pedig gyakorlatilag bebiztosítottuk a győzelmet. Szerintem nem férhetett kétség ahhoz, hogy mi győzünk. A lelkünknek is jót tett, hogy végre valahára sikerült megverni a Vidit, ráadásul a legfontosabb meccsen, amely az aranyéremről is döntött.