1933. szeptember 19-én született egyesületünk egykori kiváló, legendás sikereket elért labdarúgója, sportvezetője, az FTC örökös bajnoka, Aranydiplomása, Fenyvesi Máté. A korábbi remek balszélső örökre beírta magát a klub történelmébe azzal, hogy a Vásárvárosok Kupájának 1965-ös döntőjében, Torinóban fejesgóljával eldöntötte az 1-0-ra megnyert finálét a Juventus ellen.

Fenyvesi Máté Jánoshalmán született 1933. szeptember 19-én, a Kecskeméti Kinizsin keresztül vezetett az útja a Fradiba, igaz, a Honvéd is csábította. 1953-ban debütált az FTC-ben, amelyet akkor még Budapesti Kinizsinek neveztek.

- Dorogi játékvezető egyik sikeres cselem után odajött hozzám, és gratulált. Nagyon emlékezetes volt az első meccsem… – nyilatkozta Fenyvesi a Vasas Ganzvagon elleni MNK-találkozón való bemutatkozásáról.

Tehetségét kamatoztatva gyorsan beilleszkedett, remek játékának köszönhetően hamarosan pedig már válogatott játékosnak is mondhatta magát. 1954 szeptemberében debütált az Aranycsapatban Románia ellen. Nem volt könnyű helyzetben, ez volt a berni elvesztett világbajnoki döntő után az első találkozója a nemzeti együttesnek. Erőssége volt a vonal mentén felfutás, szép cselek és pontos beadások.

- A kezdetektől fogva mindig úgy léptem pályára, hogy a maximumot kell nyújtanom. Egy kicsit sem szabad lazsálni, mert akkor legközelebb még többet enged meg magának az ember. Tulajdonképpen ez volt az ars poétikám. Rengeteget edzettem Gyetvai Laci bácsival, a Fradi korábbi klasszisával. Máig hálás vagyok, hogy annyit dolgozott velem. Indított kívül, belül, elfutottam, beadtam neki, aztán kezdtük elölről, százszor, ezerszer. Érdemes volt, hiszen a pontos beadásokat nagy hatékonysággal tudták értékesíteni belül a jól fejelő csatárok: Mátrai, Orosz, Mészáros, Kertész, Vilezsál. Igyekeztem úgy fölemelni a labdát, hogy a csatárok jól rá tudjanak bólintani, úgy ugyanis nagyobb erőt lehet beleadni a mozdulatba – mesélte fradis éveiről Fenyvesi.

Első sikere klubunkkal a 1956-os Magyar Népköztársasági-kupa megnyerése volt - a döntőt hivatalosan 1958-ban rendezték meg -, amelyet a hatvanas években négy bajnoki cím követett (1963, 1964, 1967 és 1968), valamint a VVK-diadal. Az égnek álló hegyes frizurája miatt Tüskének becézett labdarúgó 1962 és 1965 között testvérével, Józseffel is együtt játszhatott a Fradiban, amelyből 1969-ben vonult vissza. Klubunk színeiben 552 mérkőzésen 164 gólt ért el. 

- 1955-ben a Honvédnak rúgott bombagólomra emlékszem vissza legszívesebben, ráadásul jobblábas gól volt. A kispestiek aranycsapata már 3-0-ra vezetett, amikor rákapcsoltunk, és sikerült a hihetetlen eredményt elérni: 4-4 volt a 90. percben az állás! Az egyenlítő gól, az a bizonyos bombagól tőlem származott – idézte fel a rangadót Fenyvesi.

A magyar válogatottban – ahol gyakran védekező feladatokat is kapott - 1954 és 1966 között 76 alkalommal lépett pályára, ezeken 8 találatig jutott, s tagja volt az 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmet szerző csapatnak.

- Ha felejthetetlen válogatott mérkőzést kellene említenem, az osztrákok elleni 1-0 lenne, amikor is a döntő fontosságú, továbbjutást jelentő gólt fejeltem, így az én találatommal jutottunk ki az angliai világbajnokságra! Nagy volt a tét, ha csak döntetlen, már nem mi utazunk a vb-re! – emlékezett vissza Fenyvesi az 1965-ös találkozóra.

1968-ban azon a Győr elleni meccsen búcsúzott az aktív játéktól, ahol a Fradi bajnokcsapatként vonult le a pályáról! Az aranyérem sorsát eldöntő gólt szép elfutás végén Fenyvesi beadásából Albert Flórián szerezte. Szélsőnk arra is büszke lehet, hogy 16 éves karrierje során egyszer sem állították ki.

Pályafutása lezárása után állatorvosként dolgozott és politikusként is szerepet vállalt a közéletben. 1999-ben, a százéves jubileum idején visszatért a Ferencvároshoz, mint a klub ügyvezető elnöke. Haláláig az FTC baráti kör tiszteletbeli elnöke is volt.