Dragóner Attila három különböző időszakban is erősítette a Ferencvárosi Torna Clubot, megbízható védekezésével, fejes góljaival és csupaszív játékával belopta magát szurkolóink szívébe, aktív pályafutása után pedig utánpótlásunkban, valamint a Soroksárnál is dolgozott. A 28-szoros válogatott védő tavaly ünnepelte 50. születésnapját, aminek kapcsán videóinterjút is készítettünk vele, most pedig többek között a családjáról, csapatunk eddigi idényéről, és a válogatott vb-selejtezőiről is kérdeztük.

- November 15-én ünnepelte a születésnapját, hogyan telt?

Dragóner Attila: - A tavalyi volt a kerek 50, akkor nagyobb ünnepséget csaptunk, most szűkebb családi körben ünnepeltünk. Amikor időnk engedi, mindig elutazunk egy pár napra, ezúttal is ezt tettük, egy kisebb családi kiruccanás kereteiben telt a születésnapom.

- Ha már család, hogy vannak a gyerekek, mit tud elárulni róluk?

D.A.: - A kisebbik fiam, Áron már az ötödik légiósévét tapossa, Olaszországban futballozott az Empoli utánpótlásában, és két éve a szlovén Lendvát erősíti, ahol rendszeres játéklehetőséget kap. Az előző szezon végén sajnos kiestek a másodosztályba, de élő szerződése van, és ő is maradni szeretett volna, most pedig vezetik a tabellát, jó helyen van, és az U21-es válogatottban is szerepel. A nagyobbik fiam, Filip átesett egy makacsabb vállsérülésen, megfordult az NB I-ben és az NB II-ben is, nem tudott annyit játszani, amennyit szeretett volna, ezért meghozta azt a döntést, hogy alacsonyabb osztályba igazol, de folyamatosan pályára is lép Nagykanizsán, ahol ráadásul vezeti a házi góllövőlistát. Mindketten jól vannak, és ez a legfontosabb.

- Beszéljünk egy kicsit a mostani munkájáról, hogy érzi magát szakértőként? Mit gondol arról, hogy a Ferencváros saját csatornája révén látja el tartalmakkal a szurkolókat?

D.A.: - Amikor elkezdtem a tévénél dolgozni, nem gondoltam, hogy ennyire megszeretem majd. Immár két és fél éve ezt csinálom, és az azóta eltelt idő alatt a pálya mellől élhettem át a Fradi nemzetközi szerepléseit és a válogatott sikereit. Voltam a tavalyi Európa-bajnokságon, ami szintén hatalmas élmény volt. Azt is ki szeretném emelni, hogy egy nagyon támogató közegről van szó, ahol én is folyamatosan fejlődhetek, és nem okoskodva, sokkal inkább tanulva hozhatom közelebb az öltöző világát és a taktikai elemeket a szurkolókhoz. Ami a Fradit illeti, élen járnak a műfajban, figyelemmel kísérem a munkásságukat, rendkívül pozitív hatással vannak ezzel is a hazai futballéletre, és a szurkolóikat is naprakész, változatosabbnál változatosabb műsorokkal tartják lázban. Én is jártam már a stúdióban, ami abszolút egyedülálló, és természetesen vendégként is igyekszem minél többször eljönni.

- Voltak megkeresései, nem hiányzik a futball szakmai része?

D.A.: - A visszavonulásom után nagyon közel maradtam a tűzhöz, a Fradi utánpótlásában hat évig voltam edző, azt követően pedig Soroksáron dolgoztam, tehát tulajdonképpen a Ferencváros berkein belül maradtam, később pedig jött a zalaegerszegi megkeresés, aminek nagyon örültem, hiszen az NB I-ben is kipróbálhattam magam az új szerepkörben. Amellett, hogy beletanultam az új feladatokba, azt hiszem, hogy sikeresek is voltunk, kialakítottunk egy erős, magyar fiatalokból álló magot, és mondhatom, hogy klubtörténelmet írtunk, hiszen a Magyar Kupát ezekben az években nyerte meg a ZTE. Tatabányán is jól éreztem magam, kivívtuk a feljutást, és az azt követő szezon is jól indult, de ott volt egy váltás, sajnos így alakult. Azóta kerestek több helyről is, de én olyan feladatot nem tudok elvállalni, ami nem áll közel a szívemhez, én a focit szerelemből csinálom, ha nem tudok így hozzáállni, akkor nem tudom önmagam adni.

- A válogatott közel áll a vb-pótselejtezőhöz, mit vár az írek elleni sorsdöntő találkozótól és az esetleges folytatástól?

D.A.: - Úgy gondolom, hogy a válogatott ott tart, ahol a sorsolás után terveztük. Természetesen akkor is a továbbjutás volt a cél, aminek már akkor is elengedhetetlen feltétele volt az örmények elleni két győzelem, ezt kipipáltuk. Portugália kiemelkedik a csoportból, az idegenbeli pontszerzés bravúreredmény volt, az írek ellen a kiállításig jobbak voltunk, és a Puskás Arénában is mi vagyunk az esélyesek. Összességében erősebb csapatunk van, mindig előre kidolgozott és megtervezett taktikával, egységesen futballozunk, és olyan játékosaink vannak, akik egy-egy egyéni villanás révén el tudják dönteni a mérkőzést. Én személy szerint a döntetlennel is megelégszem, meglátjuk, hogy alakul.

- Ha már említette a kiemelkedő játékosokat, az FTC is szép számban képviselteti magát a nemzeti tizenegyben. Mit gondol az ő szerepükről?

D.A.: - A selejtezősorozat kezdetekor hat Fradi-játékost hívott be Marco Rossi, amire nagyon régóta nem volt példa. Varga Barnabás teljesítményét nem kell részleteznem, róla csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, nem túl gyakori, hogy egy csatár ilyen extra fejjátékot hoz. Dibusz Dénes igazi csapatkapitány, Tóth Alex is egyre inkább kezd berobbani, a kis zsivány mosolyával abszolút uralja a középpályát. Gruber Zsombor játékában mindig benne van a veszély, azt a pluszt jelenti, aminek köszönhetően meccsek dőlhetnek el, mindig várható tőle egy kulcspassz, egy gólpassz vagy éppen egy gól. Ötvös Bence most egy kicsit nehezebb periódusban van, ami teljesen érthető, hiszen komoly szintlépésen van túl, még meg kell szoknia a folyamatos terhelést és ezt a fajta fizikalitást, de tudom, hogy újra jó formába fog lendülni. Szalai Gábor pedig egy komplex védő, aki sok fontos fejesgólt szerez, és ha így folytatja, a válogatottnak is stabil tagja lehet.

- A válogatott szünet után pedig folytatódik a klubidény, többek között az Európa Liga, ahol a Ferencváros történetének eddigi legjobb rajtját tudhatja maga mögött. Minek köszönhető a sikeres szereplés?

D. A.: - Véleményem szerint nagyon sok tényezőből tevődik össze a recept, kezdve a vezetőség munkájával, akik mindig nagyon türelmesen és körültekintően járnak el. Kubatov Gábor, Nyíri Zoltán, Orosz Pál és Hajnal Tamás állandóan higgadtak tudnak maradni, és mindig a legjobb döntéseket hozzák meg. Ez például a játékospolitikára is vonatkozik, ahol némi változtatásokkal kiváló képességű magyarokat sikerült igazolni, akik aztán be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket. Emellett szeretnék kiemelni minden egyes alkalmazottat is, hiszen az ő munkájuk is kell ahhoz, hogy a klub lépésről lépésre, folyamatosan fejlődni tudjon. Robbie Keane személyében pedig egy olyan vezetőedzőt sikerült találni, aki nagyon jó kapcsolatot ápol a játékosokkal és a szurkolókkal is, és úgy forgatja a csapatot, hogy mindenkit tűzben tartson.

- Mit gondol a pályán mutatott játék képéről, és a sokszor emlegetett bajnokság-nemzetközi kupaporond ellentétről?

D.A.: - A mutatott játék nyilván változatos, de én azt hangsúlyoznám, hogy csapat minden helyzetre tud reagálni. Van, amikor végig dominálunk és irányítunk, de ha kell, fordítani is tudunk. Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen jeleként azt említeném, hogy 2019-ben, amikor többször is összekerültünk a Ludogoreccel, még egyértelműen ők voltak az esélyesek és a követendő példa, de mára már megváltoztak a szerepek. Le a kalappal a fiúk előtt, tényleg elképesztő az UEL-teljesítmény, de féltávnál vagyunk, először jussunk tovább, utána álmodhatunk tovább. A bajnokság miatt pedig nem kell aggódni, az ősz mindig sűrű, rengeteg munkával, türelemmel kell dolgozni tovább, és meglesz az eredménye.

Dénes Kristóf