Januártól nemcsak egy új esztendő, hanem új évtized is kezdődik, ezért tízrészes sorozattal pillantunk vissza a Ferencvárosi Torna Club elmúlt 10 évére. Cikksorozatunk mai részében 2012-re tekintünk vissza, amikor egy viharos mérkőzésen vertük meg vendégként a Videotont.

A ma MOL Fehérvár FC néven szereplő székesfehérvári futballcsapat ellen eddig lejátszott 99 bajnoki mérkőzésünk örökmérlege nagy Fradi-fölényt mutat: 45 alkalommal mi győztünk, 28-szor döntetlent játszottunk, s csupán 26-szor szenvedtünk vereséget. A kétezres évek második évtizedének elejére mégis kialakult egy igencsak hosszú nyeretlen szériánk, 2005 márciusa és 2012 októbere között ugyanis hét szűk esztendőn keresztül képtelenek voltunk nyerni a fehérváriak ellen (igaz, 2006 és 2009 között nem találkozott a két csapat).

Végül 2012. október 7-én tört meg a negatív sorozat, hiszen 2-1-re nyertünk Székesfehérváron. De milyen mérkőzésen!

Ellenfelünk akkortájt évről évre a bajnoki címért küzdött, 2012 őszén bejutott az Európa Liga csoportkörébe is, ahol a vasárnapi rangadó előtti csütörtökön 3-0-ra győzte le a portugál Sportingot. A 2012/2013-as kiírás 10. fordulója előtt a Videoton ötödik volt a tabellán, a Ferencváros hetedik, de a Vidi volt a favorit. Így állt fel akkor a Ricardo Moniz által felkészített Fradi: Jova - Alempijevic, Besic, Klein, Sváb - Gyömbér, Józsi - Somalia, Ionescu (Cukic 51.), Jenner (Orosz M. 66.) – Böde (Otten 93.).

A meglepően melegben startoló mérkőzés számunkra remekül kezdődött, Józsi György büntetőgóljával ugyanis már a 6. percben megszereztük a vezetést (0-1). Később egy újabb Józsi-lövés után ismét járt volna egy tizenegyes, ám a játékvezető továbbot intett. Félidőre megőriztük az egygólos fórt.

A térfélcserét követően mindkét fél előtt adódott egy-egy nagy gólszerzési lehetőség, ám a fehérváriak részéről Nikola Mitrovic, a Fradiból Józsi György sem talált be. Később Somalia vezette a Videoton kapusára a labdát, az állás mégsem változott. A 68. percben sajnos igen: egy ártalmatlannak tűnő szituációban védőnk, Martin Klein szabálytalankodott a büntetőterületen belül, a megítélt tizenegyesből pedig Nikolics Nemanja révén egyenlített a vendéglátó (1-1).

Csapatunk nem esett letargiába, hat perc múlva javítottunk: Somáliától indult az akciónk, majd Böde Dániel lőtt, a megpattanó labda pedig a Videoton kapusát becsapva a kapu közepébe vágódott. Újra vezettünk (1-2)!

A gól után azonnal megduplázhattuk volna az előnyt, de Józsi György kihagyta ziccerét. A következő helyzet már nem valamelyik kapu előtt alakult ki, hiszen az addigi kellemes időjárást hirtelen ítéletidő váltotta, ritkán tapasztalható vihar alakult ki heves esőzéssel megspékelve. A játékvezető az öltözőbe parancsolta a játékosokat, mivel a pálya játékra alkalmatlan volt, a lelátó népe is menekült, amerre látott – leszámítva az egyik kapu mögötti szakaszt megtöltő Fradi-tábort, amely a kényszerszünet ideje alatt is végig énekelt, tombolt.

A vihar végül elvonult, a hajrában pedig sikerült megőrizni az előnyünket – három ponttal távoztunk Székesfehérvárról, nem mellesleg 2004 augusztusa után ismét legyőztük a Videotont.

Viharos volt a Fradi-győzelem – írta másnap a sportnapilap. Aki ott volt a fehérvári stadionban, azóta sem feledte.