Kriston Attila 1998 és 2004 között erősítette játékosként a Ferencvárosi Torna Clubot, amelynek színeiben két-két bajnoki címet és Magyar Kupát, valamint egy Szuperkupát nyert. Csupaszív játéka miatt nagyon szerették őt a szurkolók, akikkel a mai napig remek kapcsolatot ápol. 2011 óta tehetségkutatóként dolgozik a Fradiban – az 50. születésnapja apropóján beszélgettünk vele.

– Isten éltessen sokáig! Milyen volt a születésnapod?

Kriston Attila: – Köszönöm szépen! Görögországban nyaraltam a családommal. Meseszép helyen jártunk, így aztán tényleg emlékezetesre sikerült az ötvenedik szülinapom. Hihetetlen egyébként kimondani, hogy betöltöttem az ötvenet.

– Hogy telnek számodra a mindennapok?

KA: – 2011 óta dolgozom tehetségkutatóként a Ferencvárosi Torna Clubnál. Emellett van egy kis egyesületem, és egy családi éttermet üzemeltetünk Martonvásárban. Az elsődleges persze a Fradinál végzett munkám. Minden nap találok új kihívást. Nagyon szeretem ezt a szerepkört, hiszen remek csapatban dolgozhatok. Az a feladatunk, hogy a tehetséges fiatalokat megtaláljuk, és a Fradihoz csábítsuk őket. Az a célunk, hogy olyan játékosokra bukkanjunk, mint Tóth Alex, akire nagyon büszkék lehetünk. Szerencsére az elmúlt években több, általunk felfedezett fiatal is bemutatkozhatott a Soroksár felnőtt csapatában, illetve a korosztályos válogatottakban.

– Mit jelent számodra a Ferencváros?

KA: – Rengeteg mindent! Ezer szállal kötődöm a klubhoz. 1998 és 2004 között futballoztam a Fradiban, a hat év alatt számtalan felejthetetlen élményt szereztem. Amikor ott vagyok a Népligetben, az egy csoda számomra. A Fradi tényleg egy nagy család, mindenki segíti a másikat.

– Milyen a kapcsolatod a szurkolókkal?

KA: – Felejthetetlen élmény számomra, hogy a nevemet skandálták a drukkereink, amikor jól ment a játék. Elképesztő hangulatban futballozhattunk a régi Üllői úti stadionban, a közösen elért bajnoki címeket és a Magyar Kupa-sikereket pedig együtt ünnepelhettük. Szerencsére a jó kapcsolat megmaradt a szurkolókkal, jólesik, hogy manapság is sokan megismernek. Jó érzés, amikor közösen visszaemlékezünk a korábbi nagy sikerekre.

– Tartod a kapcsolatot a régi csapattársaiddal?

KA: – Igen, szoktam velük beszélni és találkozni is. Persze, nem napi szinten, de amikor összefutunk, akkor mindig jól érezzük magunkat. Jó barátságok szövődtek a játékospályafutásom során. Úgy gondolom, ez alapvetően jellemző egyébként a labdarúgásra, ez a gyönyörű sport összehozza az embereket.

– Mit vársz a felnőtt csapatunk következő idényétől?

KA: – Nem is lehet más a cél, mint mindent megnyerni! Fantasztikus idényeken van túl a Fradi első csapata, sorozatban nyerjük a bajnoki címeket, s a nemzetközi porondon is emlékezetes mérkőzéseket játszunk. Az előző szezonból a Nice és az AZ Alkmaar elleni hazai találkozóra is jó szívvel emlékezhetünk vissza. Nagyon szurkolok a csapatnak, hogy bejusson a Bajnokok Ligájába, és ott is sikeresen szerepeljen.

Pécskai István