Csank János októberben ünnepelte a 79. születésnapját. Korábban két időszakban, 2000 és 2002 között, valamint a 2007/2008-os idényben irányította férfi labdarúgócsapatunkat. 2001-ben az ő irányításával lettünk bajnokok az NB I-ben. Összesen 594 NB I-es mérkőzésen ült a kispadon a karrierje során. Ezzel a magyar edzők ranglistáján a második helyen áll Garami József mögött. 1996 és 1998 között a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt.

– Hogy érzi magát?

Csank János: – Elvileg nincs semmilyen problémám, legalábbis nem tudok semmiről. El szoktam menni futni és biciklizni, emellett erősítő gyakorlatokat is végzek. Igyekszem magamat formában tartani. Élem a mindennapjaimat Ózdon.

– Vadászni szokott még?

CSJ: – Mostanában nem vadászom annyit, mint régebben. Egyrészt itt a környéken egészségügyi problémák léptek fel a vadállatoknál. Másrészt sajnos elég sok barátom meghalt, akikkel korábban jártam az erdőbe. A vadászat alapvetően egy baráti tevékenység. Az ember leginkább akkor megy vadászni, ha hívják az ismerősei.

– A labdarúgás azért továbbra is része a mindennapjainak?

CSJ: – Persze, vannak meghívások, amelyeknek eleget teszek. Az öregfiúk-válogatotthoz szoktam menni, ezen kívül edzői megbeszéléseken veszek részt. Tarpán gyakran megfordulok, mondhatjuk, hogy ennek a kis településnek a futballsportja hozzám tartozik. Élvonalbeli meccsekre már nem járok, inkább az alsóbb osztályú találkozókat követem a helyszínen. A tévében persze nézem a Fradi és a többi élvonalbeli csapat mérkőzéseit.

– Ha már labdarúgócsapatunkat említette, hogyan értékeli az UEFA Európa Ligában négy meccsen megszerzett tíz pontunkat?

CSJ: – Minden dicséretet megérdemel a Ferencváros! Hála az égnek a múltkori, Ludogorec elleni meccsen is jól játszott a Fradi, joggal bízhatunk a hasonlóan sikeres folyatásban. Hiába következnek nagy nevű csapatok, például a Rangers, a jelenlegi formát tekintve ellenük is lehet folytatni a pontgyűjtést.

– Az Európa Liga-folytatás előtt még azonban a magyar válogatottra fókuszálnak a szurkolók. Mit vár az örmények és az írek elleni világbajnoki selejtezőtől?

CSJ: – Mivel az örmények megverték az íreket, felértékelődött a teljesítményük, úgy érzem, egy kicsit tartunk is tőlük. A képességek alapján ugyanakkor szerintem meg tudjuk verni őket idegenben is. Az írekben csalódtam. Jó néhány játékosuk van, akik az angol élvonalban játszanak, ehhez képest nem láttam tőlük olyan teljesítményt, ami miatt nagyon félnünk kellene tőlük. Ugyanakkor harcos és egyben kiszámíthatatlan csapat is. Mindenesetre bízom benne, hogy megverjük az örményeket, és így már csütörtökön biztossá tehetjük a pótselejtezős részvételünket.

– Ha már a vb-pótselejtezőt említi, szövetségi kapitányként sajnos szomorú emlékei lehetnek 1997-ből, a jugoszlávok elleni párharc miatt, amelyet 12-1-es összesítéssel vesztettünk el...

CSJ: – Igen, sokan a nyakamba varrták azt a párharcot. Nem voltunk szerencsések a sorsolásnál. A lehető legnehezebb ellenfelet kaptuk, a jugoszlávok a rá következő világbajnokságon bizonyították, hogy mennyire jó csapatot alkottak. Bízom benne, ha idén ismét elérjük a vb-pótselejtezőt, ezúttal szerencsésebbek leszünk a sorsolásnál. Nagyon nem mindegy, hogy melyik csapat ellen kell megmérkőznünk a vb-részvételért. Hajrá, magyar válogatott, és persze hajrá, Fradi!

– Korábbi kapusként hogyan vélekedik Dibusz Dénes karrierjéről? Csapatkapitányunk tizenegy éve védi a Fradi kapuját. Rengeteg tett a klubunkért, és persze a nemzeti csapatért is. Nagy szerepe volt benne, hogy a válogatott kijusson a legutóbbi Európa-bajnokságra. Jó eséllyel az örmények és az írek ellen is ő védheti a nemzeti együttes kapuját.

CSJ: – Amikor Zalaegerszegen voltam edző, Dénes Barcson védett az NB II-ben. Akkoriban még nagyon fiatal volt. Mondtam a ZTE tulajdonosának, hogy igazoljuk le ezt a fiatal kapust, mert elképesztően tehetséges! Ekkor tudtam meg, hogy a Pécs játékosa, és csak kölcsönben szerepelt Barcson. Már akkor lehetett látni, hogy kiemelkedő kapus. Rendkívül megbízható futballista, mindig magas szinten véd, kevés potyagólt kap, mindig számíthatunk tőle bravúrokra. Büszke lehet a karrierjére, a Fradi hagyományaihoz méltó kapus.

– A többi válogatott játékosunk közül kinek a teljesítményét emelné ki?

CSJ: – Varga Barnabásét és Tóth Alexét. Sokan méltatják Varga fejjátékát, én is ezt teszem, elképesztően veszélyesen fejel. Csak azt sajnálhatjuk, hogy nagyon későn került az élvonalba, korábban is tudott volna sikereket elérni, és sikerre vezetni csapatokat. Nagyon komoly teljesítményt nyújt hétről hétre. Akárcsak Tóth Alex! Az utóbbi idők talán legnagyobb tehetsége. Amikor először láttam, már akkor megfogott a játéka. Tipikus középpályás, erre a posztra született. Mindent tud, amit egy jó középpályásnak tudnia kell. Védekezésben extra, sokat fut, és veszélyes az ellenfél kapujára, ezt legutóbb, a Kazincbarcikának lőtt góljával is bizonyította. A középpálya minden pozíciójában lehet őt használni. A magyar futball új csillaga. Bízom benne, hogy a fejlődése töretlen marad. Nagyon sok európai topligás klubba beférne.

– Jövőre lesz 25 éve, hogy bajnoki címre vezette a Ferencvárost az élvonalban. Milyen emlékeket őriz arról az időszakról?

CSJ: – Nem kezdtük jól azt a szezont. Még emlékszem, hogy az idény elején, amikor nem ment a játék, a szurkolók himbálták a csapatbuszt, miközben jöttünk volna le az Üllői úti felüljárón. Szerencsére összekaptuk magunkat, és végül meg tudtuk nyerni a bajnokságot.

– A szurkolók pedig ünnepelhettek a csapattal, s már senki sem gondolt az idény eleji formára...

CSJ: – Igen, valóságos fieszta volt, miután visszaértünk az Üllői útra az Újpest ellen idegenben megnyert rangadóról, ami után szinte biztos volt, hogy bajnokok leszünk. 1500 ferencvárosi szurkoló várt minket. Örök élmény marad. Azt szokták mondani, hogy egy edző életében hatalmas büszkeség, ha a Fradit irányíthatja. És ha még bajnokságot is nyer a csapattal, akkor pláne. Természetesen én is nagyon büszke vagyok rá. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nehéz anyagi körülmények között sikerült bajnokságot nyernünk. Volt, hogy fél évig nem kaptunk fizetést. A csapat teljesítményén ezt nem lehetett látni, mindenki a maximumot nyújtotta a pályán.

– Tartja a kapcsolatot a korábbi játékosaival, akikkel együtt lettek bajnokok?

CSJ: – Ha találkozunk, akkor mindig jól elbeszélgetünk egymással. Én nem vagyok az a barátkozós típus, de ha keresnek, vagy megszólítanak, nagyon szívesen beszélgetek velük. Nem volt sok játékos, akivel problémám lett volna karrierem során.

– A 2006-os jogtalan élvonalbeli kizárásunk után a 2007/2008-as idényben is irányította a Fradit. Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra?

CSJ: – Mélyponton voltunk, rendkívül nehéz volt megélni, hogy a Fradit az NB II-be száműzték. Nem volt jó csapatunk, sok légiós alkotta a keretet. Végig csináltam egy évet vezetőedzőként, majd segítettem tanácsokkal az utánam következő angol trénernek. Borzalmas időszak volt, nem méltó a Ferencvároshoz. A mai időszak annál inkább, nagyon örülök a Fradi sikereinek!

Pécskai István