A Ferencváros élvonalbeli labdarúgó-csapata szombaton 18 órától a Debreceni VSC otthonában játssza le a 2016-17-es szezon első tavaszi bajnoki mérkőzését. Csapatunk jelenleg a tabellát 34 ponttal vezető Videoton-Honvéd-Vasas trió mögött négy ponttal lemaradva, a negyedik helyről várja a folytatást. A cél azonban idén is a végső győzelem, vagyis a történelmi, 30. bajnoki cím megszerzése. Erre pedig minden esélyünk is megvan, annál is inkább, hiszen a Ferencváros hagyományosan remekül hajrázik a bajnokságok tavaszi idényében. Cikksorozatunkban a legendás Fradi-tavasz nyomában járunk, az eddigi 29, bajnoki győzelmet hozó szezonra koncentrálva. Az első részben felidézzük a hőskort, vagyis a második világháború előtti tizenhat bajnoki sikert.

A kezdetek

Első két bajnoki címünk elnyerésekor még nem beszélhetünk Fradi-tavaszról, hiszen ekkoriban, a magyar labdarúgó-bajnokság hajnalán még tavasz-őszi rendszerben zajlott a pontvadászat. Klubunk története első bajnoki címét 1903-ban nyerte meg, méghozzá nagyon magabiztosan, a BTC-től elszenvedett két vereség ellenére is, a többi találkozónkat megnyerve. 1905-ben következett a duplázás, ekkor pedig, ha nem is tavasszal, de már szükség volt a nagy hajrára. Egyetlen szezonbeli bajnoki vereségünket novemberben szenvedtük el, a bajnoki cím mégis az utolsó fordulóban dőlt el a javunkra. A rivális Postás SE ugyanis hiába verte 7-0-ra a Fővárosi TC-t, vesztegetés miatt az MLSZ mindkét csapatot vesztesnek nyilvánította, így végül jobb gólarányával a Fradi lett a bajnok. Ez volt a magyar futball történetének első bundaügye. Érdekesség, hogy ebben a szezonban játszottuk első bajnoki mérkőzésünket a frissen feljutó Újpesttel szemben, a történelmi első bajnoki találkozón Weisz duplájával 2-0-s győzelmet arattunk.

Az első tavaszi hajrá

A Magyar Labdarúgó Szövetség 1906-ban áttért az őszi-tavaszi bajnoki rendszerre, így az év első felében nem voltak bajnoki találkozók. Ősszel hétből hét bajnokit nyertünk, így a tavasszal már két döntetlen és egy vereség is belefért, harmadik bajnoki címünket tehát nem klasszikus tavaszi hajrával nyertük meg. A következő szezonban viszont, bár a bajnoki cím az MTK-hoz került, igazi kupatavaszt produkált a Ferencváros. A század elején kiírt Ezüstlabdát hatodik kiírásából már negyedszer hódítottuk el, a döntőben 7-2-re verve a BAK csapatát. Megnyertük a kor egyik patinás sorozatát, a Corinthian-díjat is, az NSC ellen 5-0-ra megnyert döntővel. Miénk lett a Húsvéti Serleg is, a döntőben április 19-én a nagy rivális MTK-nak egy 6-0-val vágtunk vissza az elvesztett bajnoki címért.

Egy szezonnal később, 1908-09-ben már egy klasszikus Fradi-tavasz hozta meg negyedik bajnoki címünket. Ősszel még a veretlen MAC vezette a bajnokságot, viszont tavasszal pontvesztés nélküli, százszázalékos idényt produkáltunk, ezzel 14 győzelemmel és 2 – őszi – vereséggel megnyertük a bajnokságot. Emellett áprilisban megvédtük címünket a Húsvéti Serleg küzdelmeiben is, és ötödik sikerünkkel véglegesen elnyertük az Ezüstlabdát. Ismét miénk lett a Corinthian-díj is, a Törekvés elleni 3-0-s sikerrel.

Zsinórban öt bajnoki cím

1909-10-ben is szép tavasz köszöntött a zöld-fehérekre. Ősszel még az MTK vezette a bajnokságot, a mieink az első fordulóban a Törekvés Hölgy utcai pályáján rögtön 2-1-es vereséggel kezdtek, amelyet 5 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség követett. A döntetlen az MTK elleni rangadón született a Millenárison, amely a 83. percben 3-2-es vezetésünknél sötétedés miatt félbeszakadt. A hátralévő hét percet az akkori szabályoknak megfelelően két nappal később, a BAK elleni bajnokink előtt játszottuk le, és az MTK egyenlített. A tavaszt viszont százszázalékos teljesítménnyel, nyolc győzelemmel hoztuk, május 8-án a bajnoki címről is döntő rangadón 2-0-ra vertük az MTK-t a Millenárison, Koródy és Schlosser góljaival. Közben a Corinthian-díjat és a Ladányi-díjat is elnyertük.

Egy évvel később a tizedik hivatalos bajnoki kiírásban hatodik aranyérmünket szereztük. Ősszel két vereséget is begyűjtöttünk, a tavaszt viszont újfent hibátlanul zártuk. A február 12-ei, MTK elleni bajnokin avattuk fel új, Üllői úti stadionunkat. Itteni történelmi első gólunkat Schlosser Imre szerezte, a meccset az ő duplájával nyertük meg 2-1-re. A tavasszal ismét a miénk lett a Corinthian-díj is.

Újabb egy szezon elmúltával, 1911-12-ben összességében hetedszer, zsinórban negyedszer lettünk bajnokok. Ebben a szezonban mutatkozott be zöld-fehérben Blum Zoltán. Az őszi idényben egy BTC elleni vereség, és egy MTK elleni gólnélküli döntetlen volt a mérleg. A téli szünetben a csapat elutazott története első külföldi portyájára, amely a kor legeredményesebb futballvállalkozása volt. A csapat dicsőséges győzelmekkel tért haza, négy németországi mérkőzést követően Angliába is ellátogattak, ahol a Woking ellen is sikerült győztesen elhagyni a pályát. A hazatérő csapatot a Keleti pályaudvaron több ezres ünneplő tömeg várta. A tavasszal az MTK Hungária körúti pályaavatóján ugyan kikaptunk 1-0-ra, és becsúszott egy gólnélküli döntetlen is, de a többi meccset megnyertük, így utcahosszal, nyolc pont előnnyel lettünk bajnokok.

1913 tavaszán újra az FTC nevével kezdődött az utolsó forduló utáni bajnoki tabella, zsinórban ötödször. Az őszt kilenc győzelemmel, és egy MTK elleni 2-2-es döntetlennel zártuk, a tavasszal pedig következett újabb kilenc győzelem, és egy magabiztos bajnoki cím.

Győzelem 13 év után

Az FTC következő bajnoki győzelmére 13 évet kellett várni. 1925-26-ban, az amatőr korszak utolsó bajnokságát nyertük meg, újabb remek tavaszi hajrával. Az ősszel nyolc győzelem mellett két döntetlen és egy vereség volt a mérlegünk, a 33 FC elleni hazai pontvesztést a szurkolók sem fogadták jól. A tavasszal viszont ismét beindult a szekér, zsinórban hat győzelem következett, így az MTK elleni döntetlen már az újabb bajnoki elsőséget jelentette. Emellett ismét a Ferencvárosé lett a Húsvéti Serleg is.

Egy évvel később megnyertük az első professzionális bajnokságot is (ettől az évtől egészen 1935-ig csak profi csapatok indulhattak az első osztályban). Az ősszel ezúttal sem voltunk meggyőzőek, öt győzelem mellett három döntetlen és egy vereség volt a mérleg, sőt, a szezon elején az Újpesti serlegért és a Nemzeti Sport serlegért vívott meccseken is alulmaradtunk. A tavasszal viszont zsinórban nyolc bajnoki győzelemmel söpörtük be az újabb, jubileumi tízedik bajnoki címet, ismét elnyertük a Húsvéti Serleget, és remek menetelés végén harmadik alkalommal a Magyar Kupát is. A következő szezonban ismét az FTC zárt az élen, ezúttal már a téli bajnoki szünetben is meggyőző fölénnyel vezettük a tabellát, a teljesítményre pedig tíz tavaszi győzelemmel, és egy Magyar Kupa-sikerrel tettük fel a koronát.

A hibátlan szezon

Az 1931-32-es bajnoki szezon története aranybetűkkel áll a klub krónikáiban. A Blum Zoltán edzette legendás csapat ugyanis pontvesztés nélkül, 22 győzelemmel, 105-18-as gólaránnyal nyerte meg az FTC 12. bajnoki címét. A fantasztikus teljesítmény emlékére álljon itt a bajnokcsapat névsora: Amsel Ignác, Berkessy Elemér, Bukovi Márton, Háda József, Kohut Vilmos, Korányi Lajos, Lázár Gyula, Lyka II. Antal, Papp Lajos László, Sárosi György dr., Szedlacsik Ferenc, Takács I. Géza, Takács II. József, Táncos Mihály, Toldi Géza, Turay József. Edző: Blum Zoltán.

Az újabb bajnoki címre két évet kellett várni, 1933-34-ben viszont újabb szép Fradi-tavasz következett. Hét őszi győzelem után novemberben az Üllői úton a Hungária (az MTK akkoriban ezen a néven versenyzett) egy 1-0-s győzelemmel megállított minket. Sőt, két héttel később a Bocskai is elvitte a pontokat az Üllői útról, így tíz győzelemmel és két vereséggel zártuk az őszt. A tavasszal viszont kilenc győzelem mellett egyetlen újpesti döntetlennel lettünk ismét bajnokok, miénk lett a Húsvéti Serleg is, sőt, a Közép-európai Kupában is jól szerepeltünk, az elődöntőben azonban a Bologna végül a döntetlennel véget ért itthoni meccs után felülmúlt minket a visszavágón. A Magyar Kupában ezúttal a profi csapatok nem voltak érdekeltek, a világbajnokság és annak selejtezői miatt.

Négy szűk esztendő

Négy év szünet következett újabb bajnoki címünkig (azért egy Magyar Kupát nyertünk eközben is, 1935-ben). Ekkor már 14 csapatos volt a bajnokság, így 26 fordulóból állt a pontvadászat. Ekkor nevezték először NB I-nek a bajnokságot. Az előző szezon egy ponttal elbukott bajnoki címe után újra sikerekre vágytak a zöld-fehérek háza táján. A frissen kinevezett vezetőedzőnek, Rauchmaul Emilnek ugyan mindössze kilenc hónap jutott az FTC kispadján, mégis remek sikereket ért el. Az első őszi forduló rögtön rangadóval indult, a bajnok Hungária kétszer is vezetett az Üllői úton, majd fordítottunk, végül 3-3-as döntetlen lett a találkozó vége. Ezt azonban zsinórban 12 győzelem követte, sőt, a Lazio elleni KK döntőben kettős győzelemmel hódítottuk el a serleget. Így az ősz is rendkívül sikeres volt. A tavaszt január végén és február elején két kellemetlen vereséggel nyitottuk, Újpesten és otthon a Szeged ellen. Ezután viszont beindult a Fradi-tavasz: zsinórban 11 győzelem, bajnoki cím, majd többek között a Juventus kiejtésével újabb KK-döntő, végül a magyar válogatott számára, ferencvárosi játékosokkal a soraiban, egy világbajnoki ezüstérem volt a termés (Polgár Gyula, Lázár Gyula és Sárosi György dr. léptek pályára az olaszok ellen elveszített vb-fináléban).

A háború szele

A következő években a nemzetközi és a hazai politikai helyzet rányomta bélyegét a sportra, így a labdarúgásra is. Felfüggesztették az MLSZ működését, a szövetség élére miniszteri biztos került. A mieink kerete is jelentősen átalakult, a 30-as évek nagy csapatából csak néhányan maradtak hírmondónak (Polgár, Lázár, a Sárosi testvérek, és Gyetvai). 1939-40-ben a Bocskai és a Phöbus is szezon közben lépett vissza az eredetileg 14 csapatos bajnokságtól. Az idényt négy győzelemmel kezdtük, ám október közepén a Taxisok elvitték a pontokat az Üllői útról. Ezután Hlavay György lemondott, és Dimény Lajos lett az FTC vezetőedzője. Azonban ő sem tudott csodát tenni, két győzelem után egy debreceni vereség következett, majd egy siker után kikaptunk Kispesten, és otthon a Hungária ellen is. Az ősz zárásaként pedig az örök rivális Újpest is nyert az Üllői úton, így nyolc győzelemmel és öt vereséggel teleltünk. Ezután viszont újabb remek tavaszi Fradi-menetelés következett. Egy-egy döntetlen és vereség mellett tíz bajnokit nyertünk, visszavágtunk a Kispestnek és a Hungáriának is, utóbbival szemben hétpontos hátrányt dolgoztunk le a bajnoki tabellán. Az utolsó forduló előtt a Hungária, Ferencváros és Újpest egyenlő pontszámmal állt. A záró körben az Újpest döntetlent játszott Kispesten, míg a Hungária 2-1 re, a Ferencváros 7-1 re nyert. Így azonos pontszámmal, de jobb gólkülönbséggel a Ferencváros a bajnok.

Egy évvel később újabb címvédés következett, bár erre a bajnokságra már komoly hatással volt az országban uralkodó, ekkor már nyíltan szélsőjobboldali politika. Nagy riválisunk, a Hungária FC, miután elnökük és meghatározó alakjaik közül néhányan a nagy nyomás miatt visszavonultak, kimondta a klub teljes feloszlatását. Csatlakoztak viszont a bajnoki rendszerhez a bécsi döntéssel visszakerült területek klubjai, így a tizennégy csapatos NB I és a másodosztály mellett NB III-as küzdelemsorozat is alakult. A szezont egy Gamma elleni döntetlennel kezdtük, az őszi mérlegünk 11 győzelem és 2 döntetlen volt. A tavasszal aztán jött a megszokott henger: 11 győzelmünket csak egy Diósgyőr elleni vereség szakította meg még a tavasz elején, márciusban, így ismét fordulókkal a vége előtt megnyertük a bajnoki címet, a végén már kiengedhettünk.

A folytatásban felidézzük a második világháború utáni negyven évet, benne a legendás VVK-győzelemmel, és újabb hét bajnoki címmel.