Robbie Keane újoncot avatott a Ferencváros szerdai, Csákvár elleni, 4-0-ra megnyert MOL Magyar Kupa-nyolcaddöntőjében a 16 éves Czéh Barnabás személyében. A mérkőzés közben a szurkolók, a lefújás után pedig a vezetőedző és a csapat is megünnepelte az ifjú debütánst, akinek bemutatkozásához külön adalék, hogy édesapja Czéh László, aki jelenleg a másodosztályban szereplő Kecskeméti TE klubigazgatója, ám futballistaként tagja volt az FTC 1994/1995-ös bajnokcsapatának (képünkön apa és fia korábban). Czéh László a Ferencváros színeiben összesen 52 alkalommal lépett pályára, 12 gólt szerzett – most exkluzív interjút adott honlapunknak.

– A KTE és a Ferencváros azonos időben lépett pályára szerda este a MOL Magyar Kupában, így mivel ön a Hidegkuti-stadionban volt, személyesen nem láthatta fia debütálását a Fradi felnőtt csapatában. Milyen érzések kavarogtak önben a meccs közben, tudva, hogy gyermeke a kispadon ülve bevetésre vár?

–Néha ránéztem a Fradi-meccs eredményére, nagyon örültem, hogy gyorsan eldöntötték a mérkőzést. Fájt a szívem, hogy nem lehettem ott személyesen, de nekem az volt a feladatom, hogy a Kecskemét mérkőzésén legyek ott. Barni édesanyja a Groupama Arénában volt, úgyhogy a családból is részt vettek azért a Ferencváros kupameccsén.

– Telefonon, az élőképes közvetítés segítségével követte az eseményeket? Mennyire tudott a kecskeméti csapat meccsére koncentrálni?

– Nem követtem. Szenzációsan játszott most a csapatunk az MTK ellen, nagyon jól futballoztak a fiúk, azzal voltunk elfoglalva.

– A két mérkőzés helyszíne között mindössze néhány villamosmegállónyi a távolság Budapesten. Tudtak találkozni Barnabással a lefújás után?

– Személyesen azóta sem találkoztunk, mert másnap neki iskola volt. A Kecskemétnél is ugyanúgy kötött program van, mint a Ferencvárosnál, így a mi meccsünk lefújása után a vezetőkkel együtt indultam vissza Kecskemétre. A mérkőzések után én sosem keresem telefonon a gyereket, megvárom, amíg ő hív. Ezúttal is türelmesen vártam, mert tudtam, hogy az ő programja is kötött, végül 22.30 körül telefonált.

„Apa, nagyon kellett vennem a levegőt, nehogy elbőgjem magam!”

– Megkönnyezte a beszélgetést?

– Inkább a család másik része, a feleségem, húgomék könnyezték meg, de kicsit én is, persze. Már elmúlt éjfél, amikor láttam azt a felvételt az interneten, amikor Robbie Keane az öltözőben beszélt Barnihoz. Nem is gondoltam volna, hogy a labdarúgásban vannak még ilyen emberi dolgok.

– Utólag biztosan azt is látta, hogy a szurkolók milyen fogadtatásban részesítették Barnabást. Megható volt látni?

– Nagyon megható volt, de inkább a gyereknek. Ő játéknak fogja fel a futballt, amikor focizik, beleteszi a munkát, és persze néha mosolyog is. Most viszont azt mesélte, hogy amikor odahívták a kispadhoz, és a Fradi B-közép erre nagy tombolásban tört ki, akkor majdnem elsírta magát. Azt mondta, „apa, nagyon kellett vennem a levegőt, nehogy elbőgjem magam!”

– Barnabást rengeteg impulzus érte szerda este. Mit gondol, miként birkózik meg ezekkel?

– Remélem, hogy a helyén tudja kezelni a dolgokat. Én annyit tudtam neki mondani akkor este, hogy fiam, eljutottál a nulladik szintre, de ez még mindig csak a földszint, és csak rajtad, meg a klubon fog múlni, hogy meddig fogsz eljutni.

– Milyen gyerek egyébként Barnabás, hogyan jellemezné őt?

– Egy mosolygós, jókedvű kissrác, aki nagyon segítőkész mindenkivel. A családban én vagyok a keményebb vele, az édesanyja – ahogy bármelyik családban általában – engedékenyebb, de egy összességében egy nagyon jókedélyű fiú. Amióta felkerült a Fradi utánpótlásába, rendszerezi a dolgait, összepakol maga után, hajtogatja a ruháit, mos magára, szóval még tudatosabban csinálja a dolgait. Részben azért is választottuk az FTC utánpótlását, mert úgy érzem, hogy a Fradi nemcsak labdarúgókat, hanem embereket is próbál nevelni. Szerintem ez sokkal fontosabb, minthogy valakiből esetleg profi labdarúgó lesz-e.

„Nagyon jót fog tenni neki, hogy most visszamegy az U17-be és az iskolába”

– Az egyértelmű volt, hogy az édesapja után Barnabás is futballozni fog?

– Nálunk otthon a labdáé volt a főszerep, nála 5-6 évesen jött képbe a futball. A kertben hatalmas derbiket vívtunk már gyerekkorában is. Soha nem hagytam magam legyőzni, ezáltal még akaratosabb lett a gyerek. Ma már nem biztos, hogy meg tudnám verni az egy az egy elleni játékban, sőt…

– Barnabás közel három éve futballozik a Ferencváros utánpótlásában. Számított arra, hogy ilyen hamar eljön a debütálás ideje a felnőttek között?

– Megmondom őszintén, nem számítottam rá. Úgy érzem, nagyon jó kezekben van a Fradinál. Amikor megtudtam, hogy debütálhat, egy kicsit sokkot is kaptam. Én annak a híve vagyok, hogy nem kell rohanni, lépésről lépésre kell haladni. Szerintem nagyon jót fog tenni neki, hogy most visszamegy az U17-be és az iskolába, innentől még jobban kell bizonyítania, hogy méltó volt erre a pár percre.

– Hogy áll a fia az iskolával? Jó tanuló?

– A Csanádi-gimnáziumba jár, közepes tanuló. Úgy mondanám, hogy egy jó erős közepes. A magatartása négyes, az édesanyja egyszer meg is kérdezte az osztályfőnököt, hogy miért? Ő erre azt felelte, hogy azért, mert Barni néha elalszik az órán. A szerdai meccs másnapján csak három órája volt, szerintem egyet biztos, hogy átaludt.

– Ha visszaemlékszik, hogy látja, miként alakul Barnabás pályafutása az édesapjáéhoz képest?

– Azóta teljesen más lett, nagyon megváltozott a labdarúgás. Én is 16 évesen tudtam bemutatkozni a felnőttek között, az NB III-ban, de mire eljutottam az NB I-ig, éveket kellett lehúznom alacsonyabb osztályokban. Emlékszem, amikor oda jutottam, az élvonalban eleinte több, mint egy évet ültem Garami Józsi bácsinál a kispadon. Szerintem az volna a lényeg, hogy a gyerekeket minél fiatalabb kortól felfelé áramoltassák. Persze, ez érzékeny téma, mert fizikalitástól, a felépítéstől is függ.

A jövőre nézve a legfontosabb, hogy lépésről lépésre építse fel a karrierjét

– Miben jobb, miben lehet jobb Barnabás, mint az édesapja?

– Technikában még nem biztos, hogy jobb, de abban a futómennyiségben, amit ma megkíván a profi labdarúgás, abban már előttem jár kilométerben és az intenzitást tekintve is. Az én időben sokkal másabb volt a játék.

– Legnagyobb sikereit a Fradival érte el, ám egyszer, egy interjúban elmondta, hogy a kritikusabb szurkolók a zöld-fehér szívet hiányolhatták önből. Barnabás mennyire kötődik a klubhoz?

– A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy én már 13 évesen is Serli Sanyi bácsival meg a Dukon Béláékkal együtt voltam edzőtáborban a Ferencvárossal, nekem már onnan elindult a fradizmus, sőt: mindannyian Ferencváros-szurkolók voltunk a családban. Az, hogy másképp alakult a pályafutásom, tehát hogy előbb szerepeltem Kecskeméten, Pécsett, a Videotonban, majd úgy kerültem a Fradiba, onnan pedig külföldre, az már egy teljesen más dolog. Barni Kecskemét- és Ferencváros-szurkoló, a példaképe Gera Zoltán (képünkön vele látható Czéh Barnabás).

– Miként emlékszik az 1994 és 1995 között a Ferencvárosnál eltöltött időszakra?

– Nagyon jó időszak volt, de akkoriban több külföldi megkeresést is kapott a klub. Akkor ment Lipcsei Peti Portóba, Lisztes Krisztiánt eladták Stuttgartba, értem Izraelből kapott ajánlatot a Fradi, ezért is alakult úgy, hogy csak egy évet tudtam eltölteni a csapatnál.

– Bajnoki cím, légiósélet, válogatottság van ön mögött. Milyen jövőképet lát a fia előtt?

– Ahogy ő is elmondta, azzal, hogy bemutatkozhatott a Ferencvárosban, valóra vált egy álma, ezért a Kecskeméttől a Ferencvárosig hálás az összes eddigi edzőjének, mindenkinek, aki segítette az útját. Szerintem a jövőre nézve a legfontosabb, hogy lépésről lépésre építse fel a karrierjét. A legtöbb gyermeknek az a vágya, hogy a Fradiban játszhasson, magyar válogatott legyen, és külföldön is futballozhasson, Barni esetében erre a kérdésre még nehéz volna válaszolni. Az, hogy bemutatkozhatott a Fradiban, sokat jelent a mi családunknak, de szerintem hatalmas motivációt adhat a többi gyermek számára is. Nemcsak a ferencvárosi gyerekeknek, hanem Magyarországon bárkinek, aki labdarúgó szeretne lenni.

Hatos Szabolcs