Élete legnagyobb kalandján van túl haiti válogatott támadónk, Lenny Joseph, aki mind a három vb-csoportmeccsen pályára lépett. A skótok és a brazilok ellen még csereként, Marokkó ellen viszont kezdőként lépett pályára a labdarúgás legnagyobb színpadán. Az utolsó csoportmeccsen még egy fanatsztikus sarkazós gólt is szerzett, bár később a marokkói kapus öngóljaként könyvelték azt el, a mozdulatot akkor sem veszi el senki csatárunktól. Ugyan a továbbjutás nem jött össze Haiti számára, Lenny Joseph így sem elégedetlen.

- Pár nappal a csoportkörötök zárása után sikerült már átgondolnod, hogy mit értél el?

- Ez egy olyan élmény volt, amire örökké emlékezni fogok. Ilyen hatalmas stadionokban pályára lépni, kiráz a hideg még most is. Azt éreztük, hogy egész Haiti egy emberként áll mögöttünk, sose éreztem még ehhez hasonlót, óriási önbizalmat és energiát kaptunk a népünktől, akárcsak a Fradi-meccseken a drukkereinktől.

- Akkor mondhatjuk, hogy az álmok valóra váltak?

- Egyértelműen. Mindenki, aki focira adja a fejét gyerekként erről álmodik. A labdarúgó világbajnokság egy olyan torna, amit csak négyévente rendeznek meg. Rengeteg játékosnak az egész pályafutása úgy telik el, hogy sose játszhat vb-n. Nagyon, de nagyon nehéz kijutni a tornára, és nekem ez megadatott, sose fogom elfelejteni, ezt eltettem a szívembe örökre.

- Picit szakmázzunk is azért, előzetesen volt-e bármi célkitűzésetek a csapattal, vagy egyszerűen csak élvezni akartátok a tornát?

- Egy célunk volt, minden meccsen a lehető legjobb eredményt elérni, ha ez egy szűk vereség akkor azt, ha egy döntetlent akkor azt, de ha esély nyílik egy győzelemre, akkor pedig azt. Tudtuk, hogy nagyon nehéz csoportba kerültünk, de nem törődtünk ezzel. Személyes célomként azt tűztem ki, hogy mindent beleadjak és segítsem a csapatomat. Persze mindenképp gólt akartam szerezni a vb-n.

- Ez egy csodálatos mozdulattal meg is történt Marokkó ellen, csak ugye...

- Nem érdekel a döntés, akkor is az én lövésem volt, én rúgtam a kapuba a labdát, ez nem a kapus öngólja volt. Fantasztikus gól volt! Ahogy láttam, hogy a labda a kapuban van, ahogy mozog a háló, kiszakadt belőlem minden, ez a tiszta öröm pillanata volt, amit megoszthattam a honfitársaimmal, egyszerűen elöntött az adrenalin, az érzelmek, most kitört belőlem minden. Büszke vagyok rá, hogy nyomot hagytam a hazám történelmében, mint Haiti történetének második vb-gólszerzője.

- Igazi világsztárok ellen mutathattad meg a késpességeidet, például a braziloknál ott volt Vinícius, Raphinha, Alisson és még sorolhatnánk.

- Nem érnénk a végére a neveknek! Profi labdarúgóként mindig az a célunk, hogy a legerősebb ellenfelek ellen mérkőzhessünk meg, hiszen így lehet a legjobban tesztelni magunkat, így lehet feszegetni a határainkat. Nagy megtiszteltetés volt ilyen világsztárok ellen játszani, sosem felejtem el.

- Ugyan a továbbjutás nem lett meg nektek, de alighanem így is rólatok beszél egész Haiti.

- A kijutás nagyon fontos volt nemcsak nekünk, de az egész országnak. Utoljára 1974-ben jutottunk ki, borzasztóan régen. Már a kijutás is népünnepély volt, és azt hiszem, a vb-n sem hoztunk szégyent az országunkra.

- Volt lehetőséged az örömödet megosztani a szeretteiddel?

- A meccsek után természetesen azonnal hívtam a családomat, nagyon büszkék voltak rám, és elmondták, hogy mennyire szeretnek engem. Ezeket a pillanatokat nem lehet visszaadni, ezt át kell élni.

- A Fradi-szurkolók egy emberként követték a meccseidet, eljutottak hozzád az üzeneteik?

- Konkrétan betelt a telefonom, rengeteg üzenetet kaptam a szurkolóktól, de sok csapattársam is küldött bátorító videóüzenetet, aztán pedig sokan gratuláltak nekem, ez is csodálatos érzés, tényleg nagyon boldog napokat élek.

- Üzensz esetleg valamit a szurkolóinknak?

- Egyszerűen csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm! Nem tudom kifejezni a hálámat nekik és a csapattársaimnak. Mi tényleg egy család vagyunk, alig várom, hogy újra lássuk egymást a stadionokban!

Szalagyi Áron