Különleges nap a csütörtöki idősebb Lisztes Krisztián életében, hiszen 2026. július 2-án ünnepli 50. születésnapját. Volt labdarúgónk 1993 és 2012 között három különböző korszakban, összesen 195 mérkőzésen viselte az FTC mezét, kétszeres magyar bajnok és Magyar Kupa-, valamint Szuperkupa-győztes lett, emellett 1995 őszén, a Grasshoppers ellen ő szerezte a Ferencváros legelső gólját az UEFA Bajnokok Ligája főtábláján. A Werder Bremennel 2004-ben német bajnoki címet is nyert Lisztes manapság utánpótlás-menedzsereként az NB III-as tartalékcsapat és az U19-es együttes mellett dolgozik a Ferencvárosban. Élvezi a munkáját, nem kesereg a múlt miatt – bővebb interjúban mesélt élete első ötven évéről.

– Ötvenéves lett. Miként viszonyul ehhez a tényhez?

– Furcsa belegondolni, rohan az idő. Sokan kérdeztek erről az utóbbi napokban, de nem is igazán tudom, hogy mit kéne éreznem. Egyébként jól érzem magam a bőrömben, szerintem ez a legfontosabb.

– Nagy ünneplésre készül?

– Szerintem majd valami spontán alakul. Az előző születésnapjaimat a gyermekeimmel, Lilivel és Krisszel töltöttem. Krisz most eleve másodikán fog hazatérni az edzőtáborból, úgyhogy lehet, hogy eltoljuk majd a hétvégére az ünneplést. Egy szűkebb, családi felköszöntés lesz szerintem – én nem tervezek semmi nagyobbat.

„Nem is tudtam magamat máshogyan elképzelni, csak focistaként”

– Nem túlzás kijelenteni: a futball az egész eddigi életét meghatározta. Hogyan kezdődött ez a különleges kötődés, mikor és hogyan került kapcsolatba a labdarúgással, a Fradival?

– Onnan szeretném kezdeni, hogy bár furcsa dolog, Újpesten születtem, mégis fradista lettem. Ez annak is köszönhető, hogy gyerekkorom egy viszonylag korai időszakában volt egy nagy fradista bácsi szomszédunk. Hat-hét éves körül lehettem, amikor a bátyámmal átmentünk hozzá, mesélgetett sztorikat nekünk, később ő volt az, aki kivitt minket először meccsre, egy Volán–Fradi-mérkőzésre, ami 4-3-as Fradi-sikerrel végződött. A fradizmusunk neki is köszönhetően alakult ki. Később átköltöztünk Békásmegyerre, ahol rengeteget fociztunk a grundon. Ott is sok fradista volt, együtt jártunk ki a kettős rangadókra, meccsekre. Én 9 évesen kerültem a Fradihoz, egy békásmegyeri iskolai csapattal játszottunk egy tornán a Népligetben, amit meg is nyertünk. Onnan lettünk kiválasztva, én Kaszás Pali bácsihoz kerültem a serdülő ötbe. Nagyon korán kerültem a Fradihoz, ahol 17 és fél évesen mutatkozhattam be a felnőtt csapatban.

– A békásmegyeri lakótelepen nőtt fel. Milyen emlékeket őriz gyermekkorából, a nyolcvanas évekből?

– Rengeteget voltunk lent a grundon, a dühöngőben, nagyon sokat fociztunk, ez egyértelműen megmaradt. Én másodiktól negyedikig jártam Békásmegyerre iskolába, amikor pedig a Fradiba kerültem, akkor egy sportiskolába, az Ecseri útra. Ötödiktől nyolcadikig oda jártam, onnan közelebb volt az edzés. Minden nap utaztam egy órát oda, egyet vissza.

– Van egy olyan pontja a gyermekkorának, amire utólag rá lehet fogni, hogy ott, akkor eldőlt, hogy labdarúgó lesz?

– Igazából ilyen pont nem volt. Én annyira nem gondolkodtam másban, hogy nem is tudtam magamat máshogyan elképzelni, csak focistaként. Nekem ez egy berögződött becsípődésem volt, hogy ezt végigviszem, ha törik, ha szakad! Sokszor tört, sokszor szakadt, de végigvittem, nem volt B-opcióm.

– Korán elveszítette az édesapját. Gyermekként hogyan tudta átvészelni ezt?

– Nyilván minden család életében óriási sokk ez, apu is hirtelen halt meg. Nekem mondhatni Kaszás Pali bácsi volt a pótapukám a Fradiban. Az összes szülő, apuka sokat segített, én legalábbis úgy éltem meg, hogy nagyon kedvesek, támogatóak voltak. Sokat utaztunk, akár külföldre is a Fradi serdülő csapatával, abban az időben gyakran jöttek velünk a szülők is. Nevelőedzőmként nagyon-nagyon felnéztem Pali bácsira, ilyen szempontból szerencsém volt vele, mert mind emberileg, mind szakmailag sokat tudott nekem adni. Ő, meg a többi felnőtt egyfajta kapaszkodót jelentett számomra, de nyilván ott volt anyu, illetve az idősebb bátyám is – ők is sokat segítettek abban, hogy normálisan nőhettem fel.

– A Ferencváros saját nevelésű játékosaként 1993. október 30-án mutatkozhatott be a felnőttek között. Mennyire él az emlékeiben az a találkozó? Izgult?

– Minden meccs előtt nagyon izgultam, eléggé izgulós voltam. A bemutatkozásom nagyon nagy érzés volt. Váratlan is volt, meg nem is. Détári Lajos akkor még a keret tagja volt, sőt, játszott is azon a mérkőzésen, amin bemutatkoztam, utána viszont visszament Svájcba, ha jól emlékszem. Azzal kinyílt az ajtó előttem abban a pozícióban, én pedig meg tudtam ragadni az esélyt. Szép emlék az a találkozó. Nagyon támogatóak voltak a csapattársak, de a vezetőedző, Nyilasi Tibor is. Az egész stadion érezhetően mellettem állt, szép élmény volt így bemutatkozni.

– Az első Fradi-korszakának három esztendeje alatt megannyi sikert ért el, de mindközül kiemelkedik a BL-főtáblás szereplés, amelynek első gólját ön szerezte. Mi a legmaradandóbb emléke ebből a korszakból?

– Az egész BL-menetelés, de az az ominózus első gól a Grasshoppers ellen kultikus pillanat az én életemben is. Ahogy azt Knézy Jenő a közvetítésében tálalta, az nagyon sok szurkolónak a mai napig megvan. Az egyértelműen maradandó, de a Fradiban rengeteg jó pillanatom volt még. Szakaszokat mondanék: a BL-menetelés, a bajnoki cím, a Newcastle elleni két találat… Volt szerencsére nagyon sok szép pillanatom. A Fradiban töltött teljes időszakomra igaz, hogy tulajdonképpen egy sikertörténet volt. Egy szép fejlődési folyamaton mentem keresztül, közben olimpián is részt vehettem a válogatottal – folyamatosan jöttek a sikerek, az eredmények. Különleges hangulat volt akkor a klub körül.

Lisztes Krisztián a Fradi mind a hat 1995-ös BL-csoportmeccsén a pályán volt. Képünkön a Real Madrid elleni találkozó egy jelenete látható

A sérülés után jöhetett volna a csúcspont

– A Fradi után légiósnak állt, Németországba került, de az élet úgy hozta, hogy a Ferencvárossal megélt hat csoportmeccs után már nem léphetett pályára többet a Bajnokok Ligájában. A karrierjét derékba törő súlyos sérülése után hogyan élte meg, hogy akkori klubja, a Werder Bremen – amelynek a 2004 áprilisában szerzett sérüléséig alapembere volt – ön nélkül éri el a sikereket, és szerepel például a BL-ben?

– Egyik szemem sírt, a másik nevetett. Óriási siker volt az életemben, hogy bajnoki címet és kupát tudtam nyerni akkor a Brémával – se előtte, se utána nem sikerült a brémai csapatnak ezt elérnie. Nagyon szerettem volna a BL-ben játszani, de a futballhoz hozzátartozik a sérülés. Úgy éreztem, sokat tettem azért, hogy a csapat a BL-ben szerepelhet, és annak ellenére is nagyon drukkoltam a fiúknak, hogy én végül nem játszhattam a meccseken.

– Pályafutása csúcsán, 28 éves korában érte a fájdalmas sérülés. Valóban Spanyolországban, a Real Betisnél folytatta volna, ha nem sérül meg?

– Nem biztos. Tárgyaltunk a spanyolokkal, de a brémaiak is nagyon szerettek volna velem hosszabbítani, így nem mondanám, hogy biztosan a Betisben folytatódott volna a történet. Akkor, 28 évesen mind fizikálisan, mind mentálisan a topon voltam, sok tapasztalattal rendelkeztem, biztos, hogy utána jött volna a csúcspont. Nem tudom, hogy mi lett volna, La Liga vagy Bréma, de hát másképpen alakult a dolog.

– Az évek alatt hányszor játszott el a gondolattal, hogy mi lett volna, ha…? Mit gondol, meddig juthatott volna?

– Szerintem ezen nem kellett nagyon gondolkodni, biztos vagyok benne, hogy játszhattam volna a BL-ben vagy a spanyol élvonalban, ez a két lehetőség adódott volna. Nagyon jó formában voltam, megálltam volna a helyemet, és akkor nem 49-szeres, hanem lehet, hogy 99-szeres válogatott lennék. De, mint mondtam is, ez így alakult, ezt el kell fogadni.

Lisztes Krisztián nem bánkódik a múlt miatt

– A válogatottságot tekintve 49-nél állt meg a mutató, Japán vagy Brazília ellen érhette volna el az ötvenediket. Nagyon megviselte, hogy a 2004 tavaszán szenzációnak számító budapesti, brazilok ellen vívott meccsen nem juthatott szóhoz?

– Az ilyen dolgokat nem élem meg annyira tragikusan, nem is szeretnék ezen „nyafogni”. Abszolút kereknek érzem mindazt, amit átélhettem a foci által. El kell fogadni, hogy vannak sérülések, jönnek nehezebb pillanatok. Annak örülök, amit megéltem, megnyertem, a sérülés időszaka alatt is sokat fejlődtem, tanultam, de sosem éreztem úgy, hogy olyan tragédia történt, ami miatt állandóan siránkoznom kéne.

„Hálás vagyok a sorsnak, hogy sikerült megmaradnom ezen a területen”

– A sérülése után még kétszer tért vissza a Ferencvároshoz, próbálta segíteni a csapatot a kizárás után a másodosztályban, majd a 2010-es évek elején, a klub megújulásának kezdeti szakaszában is. Egyfajta becsületbeli ügy volt, hogy a nehéz időkben is a Fradit szolgálja?

– Mindenképpen, igen. Német bajnokként, még akkor is, ha nagyon rossz állapotban voltam a sérülésem miatt, kötelességemnek, becsületbeli ügynek éreztem, hogy hazajöjjek, és próbáljam akár a jelenlétemmel vagy bármivel segíteni a csapatot. Szerettem volna éreztetni a többiekkel, a klubbal, hogy kiállok mellettük a nehéz pillanatokban is.

– Manapság is a futball területén dolgozik, a Ferencvárosban utánpótlás-menedzser, az NB III-as és az U19-es csapat mellett tevékenykedik. Van összehasonlítási alapja, hogy látja, mekkorát változott a világ a Fradiban azóta, hogy a 80-as években először belépett a sporttelepre?

– Rengeteget változott a pályák minősége, de maga az elhivatottság, a szenvedély az megmaradt, a lényeg továbbra is az, hogy mi szeretnénk az utánpótlásban is a legjobbak lenni. Azt gondolom, hogy a Fradi utánpótlásának utóbbi öt-hat éve nagyon jól sikerült, örülök, hogy én is részese lehetek ennek a munkának. Szerintem bárki, aki belép az FTC-MVM Népligeti Sportközpont területére, az a csodájára jár. Ez egy oázis, egy olyan klub, ahol valóban klubélet zajlik a különböző sportágak sportolóival, edzőivel. Ami a Fradit nagyon is jellemzi, az összetartás, az most is megvan.

Lisztes Krisztián a kétezres évek elején is visszatért még a Ferencvárosba

– Mindig a fociban képzelte el magát az aktív pályafutása után is?

– Az aktív évek után igazából nem volt elképzelésem, de mindenképpen a hivatásomnak érzem a labdarúgást, ez nem is kérdés, úgyhogy hálás vagyok a sorsnak, hogy sikerült megmaradnom ezen a területen. Megszereztem a legmagasabb edzői képesítéseket, mindig az aktuális lehetőségekhez mérten próbáltam a lehető legtöbbet kihozni ezekből. Nagyon jól érzem magam a jelenlegi pozíciómban, mint utánpótlás-menedzser, nagyon sok dologra van rálátásom, élvezem a munkámat.

Büszke édesapa

– Mindkét gyermeke sportember, lánya, a 25 éves Lili röplabdázik, fia, a négy évvel fiatalabb Krisztián futballozik. Gyerekkorukban hogyan tudott igazságot tenni, hogy éppen melyikük mérkőzésére látogasson ki egy hétvégén?

– Váltakozó sikerrel. Szerencsés vagyok, mert mostanában is úgy alakultak a mérkőzéseik, hogy mindkettőjüket meg tudom nézni. Próbáltam mindig, egyforma figyelmet fordítani rájuk, bízom benne, hogy ezt ők is így élték meg. Sokszor előfordult, hogy egyikőjük meccsére sem tudtam elmenni, de ez egészséges egyensúly volt, ők is ki tudtak bontakozni, mert nem lihegtem mindig a nyakukban, de természetesen igyekeztem azt éreztetni, hogy ha szükség van rám, akkor ott vagyok a háttérben, támogatóként. Nagyon jó kapcsolatom van mindkettejükkel, és a sporton belül is támogatom őket.

– Büszke, hogy mindketten a sport területén tudtak érvényesülni?

– Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a saját útjukat járják. Magabiztosak, önálló személyiségek. Megvan a belső motivációjuk, megvannak a céljaik, egészségesen élik az életüket.

– A napokban döntöttek arról, hogy másodszorra is kölcsönveszi Krisztiánt a Fradi. Milyen jövője lehet neki a Ferencváros labdarúgócsapatában?

– Szerintem egy új korszak kezdődik a Fradi életében egy magyar edzővel, Borbély Balázzsal, aki az előző évben megnyerte a Győrrel a bajnokságot. Krisz számára az a legfontosabb, hogy elkerüljék a sérülések, mert azok hátráltatták, emiatt nem tudott az utóbbi másfél-két évben annyi játékpercet szerezni, amennyit szeretett volna, szerettünk volna. De amint mondtam is, a sérülések benne vannak a pakliban, aki élsportoló, az tudja, hogy ehhez alkalmazkodni kell. Én azt gondolom, hogy a Krisz nagyon jól kezelte ezt a nehéz helyzetet. Bízom benne, hogy egy nagyon jó szezon előtt állunk, és az ő képességei minél több játékpercben tudnak majd megmutatkozni.

„Bízom benne, hogy sikerül a következő párharcon túllépni”

– Ahogy említette, az FTC első csapata új vezetőedző, Borbély Balázs irányításával készül az előttünk álló szezonra. Mire számít, mit vár tőle? Ismerik egymást korábbról?

– Amikor Balázs a Fradi utánpótlásában dolgozott, volt Krisz edzője is a második csapatnál, onnan ismerjük egymást. Nagyon örülnék neki, ha sikerülne hasonló csapatot építenie, hasonló játékképpel, mint Győrben, az nagyon-nagyon jól nézett ki. Bízom benne, hogy sikeres lesz a Ferencvárossal is.

– A Ferencváros a jövő héten megkezdi szereplését az Európa Liga selejtezőjében. Hogy látja a Vojvodina elleni párharc esélyeit?

– Mindig pozitívan állok hozzá. Nehéz selejtezőknek néz elébe a Fradi, de azt remélem, hogy sikerül a következő párharcon túllépni, és meglesz a továbbjutás. Mindig nagyok az elvárások a Fradival szemben, a klub is szeretne minden évben kilépni a nemzetközi porondra, bízom benne, hogy sikerülni fog a csapatnak. Néha nüanszokon múlik a siker, apró dolgoknak kell összeállniuk, hogy aztán a nagy egész sikerüljön. Hiszem, hogy összeáll egy olyan csapat, amely képes lesz venni ezeket az akadályokat.

Bízik a Vojvodina elleni továbbjutásban

– Tűzött ki bármilyen célt maga elé az 50. születésnapja kapcsán?

– Annyira teljesnek érzem az eddigi ötven évemet, hogy azt remélem, hogy hasonló minőségben lesznek még további élmények, sikerek. Nincsenek megfogalmazott, konkrét céljaim, mint mondjuk lefutni egy maratont vagy eljutni bizonyos helyekre. Eddig is szerencsésnek éreztem magam, hogy rengeteg helyre eljutottam a focinak köszönhetően, bízom benne, hogy ez így is fog maradni. A legfontosabb nyilván az, hogy sikeres maradjak a munkámban, ezzel tudjak segíteni a Fradinak, emellett gyermekeim, Lili és Krisz sikereiért is dolgozom, szurkolok. Apaként fontos dolog, hogy a gyerekeidet boldognak, kiegyensúlyozottnak lásd. Bízom benne, hogy ez is marad ebben az irányban.

Hatos Szabolcs