Klubunk tehetséges középpályása február 16-án ünnepelte 19. születésnapját. A ranglétrát végigjárva 2025 áprilisában egy Nyíregyháza elleni bajnokin mutatkozott be az első csapatban, az idei szezonban pedig már egyre több lehetőséget kap Robbie Keane-től. A budaörsi gyerekfocitól az első csapat öltözőjéig vezető útról kérdezte a FradiMédia Madarász Ádámot.

- Emlékszel rá, hogy mi volt az első pillanat, amikor belerúgtál a labdába és azt mondtad, hogy ez jó lesz?

- Öt-hat éves koromban lehetett, amikor Budaörsön elkezdtem focizni, még a testvéremmel együtt. De igazából már előtte is, gyakorlatilag bármikor, ha láttam egy labdát, biztos, hogy rögtön mentem és rúgtam. A kezdetektől a foci volt a középpontban, bár egy ideig még úsztam és teniszeztem is, de ez csak egy-két év volt.

A szüleim is tudták, hogy valószínűleg a labdasportnál fogok kikötni, és szinte biztos, hogy a foci lesz a befutó. Kiegészítő sportként még futsaloztam, de kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy focizni szeretnék.

- Budaörsön kezdted a focista-pályafutást, de hogy kerültél a Fradiba?

- Igazolt játékosként valóban Budaörsön kezdtem focizni a Liver FC-ben, 10 éves voltam, amikor átjöttem a Fradiba. Volt egy úgynevezett Bozsik-torna éppen itt a Fradinál, amin mi is szerepeltünk. Nem mehetett rosszul a játék, mert gyakorlatilag rögtön a torna után megkerestek, hogy jöjjek próbajátékra, és itt ragadtam.

- Nem sokat kellett győzködni ezek szerint, hogy klubot válts.

- Nem, nem is volt kérdés, hogy jövök.

- A családban van Fradista múlt, vagy netán valaki Fradi-drukker?

- Nincs, sőt igazából színes sportolói múlt sincs. Mondjuk, anyukám két testvére régebben focizott, de ők sem magasabb szinten.

- Melyik volt az első kedvenc csapatod, ki volt az első kedvenc játékosod?

- Mármint a Fradi előtt? Én ugyanis már akkor a Fradit szerettem, amikor még nem játszottam itt. A nemzetközi fociból pedig a Barcelona a kedvencem. Bár gyerekként még nem tudtam annyi meccset nézni, meg Lionel Messiből is keveset láttam, de vele kezdődött a rajongás. Ma már, hogy focistaként más szemmel nézem a meccseket és a játékot, Pedri a kedvencem, aki a középpálya közepén játszik, hasonló poszton, mint én.

- A Fradinál a korosztályos csapatokat végig járva jutottál el az első keretbe.

- Kezdetben, ahogy minden 10-11 éves kisgyereknek, nekem is az volt az álmom, hogy egyszer a nagy csapatban focizzak. Most már elmondhatom, hogy ezt az álmomat sikerült megvalósítanom: az utánpótláson, az NB III-on és a Soroksáron keresztül eljutottam az első csapatig.

- Az előző idényben egy Nyíregyháza elleni meccsen mutatkoztál be az első csapatban. Milyen volt belépni a nagyok öltözőjébe?

- Nagyon jó érzés volt. Szerencsére nem volt nehéz dolgom a beilleszkedéssel, mert mindenki nagyon segítőkész volt. Akkor már ott volt Tóth Alex is, akit már ismertem, mert az NB III-ban játszottam vele együtt. Nagyon befogadó volt mindenki, egy percig sem éreztem azt, hogy mivel ilyen fiatal vagyok, nem tartozom közéjük. Nem beszélve a meccsek hangulatáról a Groupama Arénában, a rengeteg néző előtt még mindig óriási élmény pályára lépni.

- A jelenleg is futó idényben már 15 meccsed van az első csapatban. Miben léptél előre, hogy érzed, miben fejlődtél?

- Leginkább, szerintem a játék gyorsaságban. Azért az NB I intenzitása jóval nagyobb, mint az NB III-é. Egy lépcsőfokot kihagyva kerültem az első csapathoz, ami azért elég nagy ugrás. De az elmúlt fél évben, mióta folyamatosan itt vagyok a csapatnál, nap mint nap együtt edzek a kerettel, az rengeteget jelentett a fejlődésem szempontjából. Sokkal gyorsabb lett a játékom, jobban tudok figyelni a pályán, jobban átlátom, hogy mi történik.

- Mi a legnagyobb erősséged, amire a legbüszkébb vagy?

- A játéképítést mondanám, abban tudok talán leginkább a csapat segítségére válni. Illetve, szerintem a rosszabbik lábam sem olyan ügyetlen. Jobblábas vagyok alapból, de szerintem ballal is elég jót tudok bánni a labdával.

- Az edzőnk, Robbie Keane mögött szenzációs pályafutás áll. Kaptál tőle valami különleges tanácsot?

- Valóban óriási játékos volt, egy igazi legenda. Látom, hogy milyen sztárok társaságában jelenik meg, bárhova megy, mindenhol felismerik. Gyakorlatilag minden edzésen, meccs közben, azon kívül is nagyon sok jó tanáccsal lát el minket. Viszonylag sokat beszélünk, amikor tud, segít, bármi van a pályán.

- Milyen célok lebegnek a szemed előtt, előre tekintve a következő évekre?

- A következő szezonra szeretném elérni, hogy kezdő játékos legyek. Az idényben eddig kétszer voltam kezdő, ezt a számot szeretném feljebb tornázni. Szeretnék alapember lenni a Fradiban. Hosszabb távon természetesen szeretnék bekerülni a felnőtt válogatottba, ha már a korosztályos válogatottakat végig jártam, és ha úgy adódik, egyszer majd egy komolyabb külföldi csapatig is jó lenne eljutni.

- Fontos meccsek várnak ránk, a Ludogorec elleni két Európa Liga-találkozó mellett itt vannak a bajnokik és a kupameccsek is.

- Az Európa Liga-meccsek engem ugye nem érintenek, annyiban viszont mégis, hogy így talán több szerepet kaphatok a bajnokságban vagy a Magyar Kupában.