Bár nem nyert bajnoki címet, a Fradinál töltött két éve alatt gyorsan a szurkolók kedvenc lett David Mateos Ramajo. A kőkemény védekezéséről és higgadt büntetőgóljairól ismert spanyol hátvéd 2013. szeptemberében igazolt a Real Madridtól – egy-egy év athéni és zaragozai kölcsön után – a Ferencvároshoz. Két év alatt 76 tétmérkőzésen játszott és ezeken 10 gólt szerzett. Első évében bronzérmes lett a Fradival a bajnokságban, a következő szezonban pedig ugyan közel járt a csapattal az aranyéremhez, de végül csak második lett. Ugyanakkor a Magyar Kupát, a Ligakupát és a Szuperkupát megnyerte az FTC-vel. 2015 júliusában elfogadta az amerikai bajnokságban, a Majos League Soccerben (MLS) szereplő Orlando City ajánlatát és távozott.

A nemrég 38. születésnapját ünneplő Mateos a Fradi után bejárta a világot. Az amerikai kalandot követően Izraelben, Bolíviában és hazájában játszott, jelenleg pedig a kínai bajnokságban szereplő Jiangxi Dingnan United labdarúgója. Korábbi játékosunkat hosszas egyeztetés után, két edzés között értük el telefonon Kínában. David Mateos többek között mesélt a távol-keleti kalandról, a fiai foci iránti szeretetéről, valamint természetesen a ferencvárosi évekről, a barátokról és arról is, milyen tervei vannak az élsport után az életben.

David Mateos 2013-ban igazolt a Fradihoz

- Hogyhogy már nem szőkén?
- Néha úgy kelek, hogy na, ma van a napja, hogy megváltoztassam a hajam színét. Igen, nemrég még szőkés volt, de változtattam rajta. Ki tudja? Lehet, hogy júliusban visszatérek ahhoz az árnyalathoz! (nevet)

- És melyik volt jobb hír? Az, hogy Fradi megnyerte a 36. bajnoki címét, vagy az, hogy Xabi Alonso lett a Real Madrid edzője?
- Nekem mindkettő, hiszen mindkét csapat különleges helyen van a szívemben. Bár már több, mint 10 éve eljöttem Magyarországról, a Fradi eredményeit mindig követtem. A Fradinak innen is gratulálok, a teljes csapatnak és stábnak, elképesztő izgalmak után nyerték meg a bajnoki címet. Ami a Real Madridot illeti, itt volt az ideje edzőt váltani. Sok dolog nem működött náluk ebben a szezonban, változtatniuk kellett. Xabi Alonso a megfelelő ember, ismeri a klubot, itt játszott, dolgozott a Real akadémiáján, szóval szerintem nagyszerű igazolás lesz.

- A Fradira még visszatérünk, de előbb jöjjön a jelen! Miért pont Kína? Ha jól tudom, már korábban is játszottál ott.
- Figyelj, élvezem itt az életet. 38 éves vagyok, számos országban jártam és éltem már, illetve ilyen korban vannak még országok, ahol szívesen várnak focizni is. Hallottam, hogy ez egy szép ország, és ez így is van. Nagy városok vannak, a focival is minden rendben. Ez a harmadik évem Kínában, a Dingnan Ganlian a második csapatom. Nem tudom, hogy még meddig maradok, lehet, hogy ez az utolsó évem itt, de boldog vagyok a csapatnál. Sokan azt gondolják, hogy mit akarok én még 38 évesen? De minden meccsen játszhatok, a komolyabb sérülések is elkerültek, nem ez a legjobb, ami egy focistával történhet?

- A családod is veled tartott?
- Sajnos nem, a családom Spanyolországban maradt, a srácok ott járnak iskolába, ott járnak edzésre, ott élik az életüket. Ezért is mondtam, hogy lehet, hogy ez az utolsó évem itt, mert nagyon messze vagyok tőlük.

- Gondolom, ezért nagyon nehéz is ez.
Abszolút! Nagyon nehéz, ahogy videókon, meg a telefonhívásokon látod, ahogy a gyerekeid nőnek, de te nem vagy ott. Nem tudod velük tölteni a napokat, de még csak egy kis szeletét sem tudod kiélvezni velük. Persze, ez a munkám része, mondjuk úgy, hogy ez a foci rossz oldala. Ha nem vagy távol tőlük, akkor elmész pénteken, meccs, és még a hétvégén ott vagy velük. De ha távol vagy… Az egyikük már 11 éves, a másik nyolc lesz júniusban.

- Viszont az idősebbik már az apukája nyomdokaiba lépett.
- Sőt, mindketten! Ahol lakunk, ott játszanak, egy környékbeli csapatban. Egy kikötésem volt: ne az Atlético Madridban! (nevet) Hála az égnek, élvezik a focit, tényleg, szórakozásból csinálják. Örülnek, hogy a barátaikkal lehetnek, élvezhetik a sportot. Most tényleg az a fontos nekik és nekünk, szülőknek is, hogy a barátaikkal töltsék az időt, élvezzék a focit, aztán majd, ha eljön az idő, akkor eldönthetik, hogy merre tovább.

Ferencvárosi emlékek

- Te 2013-ban eldöntötted, hogy Budapestre teszed át a székhelyed.
- Csodálatos emlékeim vannak a Fradiról és Budapestről. Képzeld, két évvel ezelőtt voltam Magyarországon, ott töltöttük a karácsonyt. Köztünk szólva, a múltban próbáltam visszatérni, de nem sikerült. Viszont óriási különbség van az akkori klub és a mostani között. Amikor 2013-ban megérkeztem, már akkor is lenyűgözött, most pedig… A Ferencváros egyre nagyobb és nagyobb klub lett. A szurkolók is csodálatosak voltak akkor és most is.

Korábbi játékosunk Gyömbér Gáborral (jobbról a második) és Somáliával (jobbról az első) a mai napig tartja a kapcsolatot

- Tartod még valakivel a kapcsolatot az akkori csapatból, vagy a klubból?
- Igen, Gyömbér Gáborral és Somáliával rendszeresen beszélek, Gyömbérrel főleg. Mindig megkérdezzük, hogy vagy, mi újság a családdal. A következő években amúgy tervezek visszamenni Budapestre, mert mint mondtam, gyönyörű város, nagyszerű emlékeim vannak róla, a feleségem is imádja. Úgy pedig könnyebb visszamenni, ha tudod, ott van néhány barátod, ismered is.

- És akkor menne magyarul is a rendelés az étteremben?
- Na, az nem! (nevet) Nem is emlékszem magyar szavakra, bármeddig is gondolkodnék. A magyar nyelv kicsit olyan, mint a kínai. Nagyon nehéz és komplikált.

- Magyar Kupát, Ligakupát és Szuperkupát nyertél a csapattal. Fájó pont lehet, hogy a bajnoki cím nem jött össze.
- Igen, ez az egyetlen hiányzó trófea. Két évet töltöttem a klubnál, volt is rá lehetőségünk nyerni, de sajnos nem sikerült. Ennek a hiánya főleg az elmúlt hét évben értékelődött fel, amikor a Fradi sorban nyerte a magyar bajnoki címeket. Ebben a szezonban a Puskás Akadémia és a Paks is nagyon kemény ellenfél volt, de a Fradival nehéz felvenni a versenyt. Pont erről beszélgettünk Gyömbérrel, aki decemberben azt mondta, hogy kicsit aggódik, mert nagyon megy ez a két csapat. Mondtam neki, hogy a Fradi, az Fradi. Lehet, hogy januárban, meg februárban még nem állt a csapat a tabella elején, de májusban kell megnyerni a bajnoki címet. Most nagyon kívánom nekik, hogy sikerrel vegyék a Bajnokok Ligája selejtezőit és felkerüljenek a főtáblára. És ha már az előbb a kapcsolatokat említettük: amikor még Izraelben, a Hapoel Haderában játszottam, akkor volt egy csapattársam a mostani Fradiból…

- Várj, kitalálom, mondjuk Izraellel sokat segítettél. Abu Fani?
- Pontosan! Fantasztikus játékos, sokat beszélgettünk, élmény volt vele játszani.

- Igazi világvándor vagy, hiszen Spanyolországból indulva megjártad Görögországot, Magyarországot, az Egyesült Államokat, Izraelt, Bolíviát és Kínát. Hogy érzed, mennyi van még benned?
- Ahogy az interjú elején mondtam, elképzelhető, hogy ez az utolsó szezonom Kínában és valószínűleg a pályán is. A visszavonulásom után is maradok majd a fociban, gyerekeknek adom át a tudásomat és a tapasztalatomat egy spanyolországi akadémián. Segíteni szeretnék nekik a fociban, felnőni, megmutatni nekik, hogy élvezzék a játékot. Azt kell érezniük, hogy ha mindent beleadsz, akkor élvezed, ha nem, akkor már a kedv sem lesz jó és a foci sem lesz ugyanolyan. Sok országban jártam, sok futballkultúrát ismertem meg, ez nagyon pozitív a karrieremben és ezt a megannyi tapasztalatot szeretném nekik átadni.

- Kívánom, hogy sikerüljön, de ha majd jössz Budapestre, akkor azért a Népligetet se hagyd ki.
- Mindenképpen, de előbb még teszek egy próbát futballistaként is. Persze nem Magyarországon, mert ott sok fiatal játszik, nem lenne esélyem. Ha mégsem jön össze, akkor szögre akasztom a stoplist. Mondjuk akár szívesen dolgoznék a Fradinál is a jövőben. Majd meglátjuk, mit hoz az élet. Az biztos, hogy visszamegyek Budapestre egy kis pihenésre, lehet, hogy már a nyáron. Képzeld, Gyömbér Gabi két évvel ezelőtt, amikor Magyarországon voltunk, akkor két Fradi-mezt adott a fiaimnak. Nagy meglepetés volt, szóval a gyerekeknek is nagy élmény volt, mindenképpen jövünk!

Molnár Péter