A Bajnokcsapatok Európa Kupája 1965-66-os kiírásában a selejtezőkörben aratott fölényes siker – idegenben 4-1-re, az Üllői úton 9-1-re verte a Fradi az izlandi Keflavík csapatát – után az első fordulóban a görög bajnokcsapat, a Panathinaikosz került a Fradi útjába. A párharc egyértelmű esélyese a későbbi aranylabdás Albert Flóriánnal, Karába Jánossal, Mucha Józseffel és Varga Zoltánnal felálló magyar bajnok volt.

Hazai pályán még nem öltött testet a minőségi fölény, a 0-0-val zárult budapesti meccs visszavágóján azonban már nem lehetett megállítani csapatunkat. Az athéni Loforosz Alekszandrasz Stadionban Karába, Fenyvesi és Albert góljaira csak Domazosz tudott válaszolni, így a magyar zöld-fehérek jutottak tovább a negyeddöntőbe.

Az akkori csapatból négyen elevenítették fel hat évtizeddel ezelőtti emlékeiket.

Horváth László, minden Fradista Api bácsija a védelemben játszotta végig az 1965-ös meccset. A szerdai mérkőzésre két nappal korábban, azaz hétfőn utazott el a csapat, így még Athénban is volt egy edzése a meccs előtt, majd a találkozó másnapján indult vissza a küldöttség Budapestre.

– A párharc kinti mérkőzése volt érdekesebb, mert tudtuk, hogy a görögök milyen heves vérmérsékletűek, ennek megfelelően nem csupán telt ház volt, de a stadion körüli házak lapos tetejein is voltak nézők. A pesti döntetlen persze csak tovább spannolta a görögöket, tudták, ha csak 1-0-ra is győznek, továbbjutnak. De mi is nagyon komolyan vettük a meccset, így győztünk és továbbjutottunk.

A korabeli beszámolók szerint a jugoszláv Sztankovics játékvezető Fenyvesi Máté és Albert Flórián kárára is „elnézett” egy nyilvánvaló tizenegyest.

– Ismerve a görögök heves vérmérsékletét, a bírók is mérlegeltek, szóval nem volt egyszerű a dolog. Voltak gyanús esetek, ez kétségtelen, de a lényeg, hogy továbbjutottunk. Volt egy olyan szituáció, hogy Varga Zolinak leesett a cipője, arra már nem emlékszem, hogy ráléptek-e a sarkára vagy megrúgták, de mindegy is. Zoli fogta a cipőt és kidobta a szurkolók közé, lett is nagy felháborodás – mondta nevetve Api bácsi.

– A csütörtöki meccs érdekes lesz, hiszen mi még csak most kezdtük el a felkészülést. A legjobb gólszerzőnk elment, szóval érdekes lesz. Nyilván ők is úgy spekulálnak, hogy tovább akarnak jutni. A csütörtöki már éles meccs lesz, szerintem jobban fogunk játszani, mint az edzőmeccseken. Anyagilag és szakmailag is fontos lenne, hogy az első nyolcban végezzünk: a klub pénzt keresne, ráadásul nem kellene meccset játszani, így a kupaszereplés nem befolyásolná a bajnoki szereplésünket. A következő két meccsen annyi pontot kell szereznünk, hogy bent legyünk a nyolcban – mondta Api bácsi, aki zárásként egyetlen szóval összegezte a Fradi idei UEL-szereplését: Ragyogó!

Karába János 1965 nyarán már elismert játékosként érkezett Dorogról a Ferencvároshoz, ahol 1968-ig játszott. Góljaival rögtön a szurkolók kedvencévé vált, a találatokból a hazai sorozatok mellett a BEK-be is jutott – így a Panathinaikosz elleni meccsre is.

– Én rúgtam a kinti meccsen a második gólt, 3-1-re nyertünk. Erős csapat volt a Panathinaikosz, de akkor minden csapat nagyon erős volt, hiszen csak bajnokok szerepeltek a sorozatban. A következő fordulóban például a világ egyik legjobb csapatával, az olasz Interrel találkoztunk – idézte fel az korábbi remek csatár, Karába János.

– A görögök a budapesti első meccs után nagyon el voltak szállva maguktól, már a bankettre is feltűrt gatyaszárral jöttek be, hogy 0-0-t játszottak és majd otthon jól megvernek minket. Hát tévedtek, mert mi nyertünk 3-1-re. Nagyképűek voltak, de aztán jól pofára estek. Csinálta a hangulatot a közönség, de nem tudtak minket megfélemlíteni. Jóformán nem adtunk nekik lehetőséget, hogy támadjanak, csírájában elfojtottunk minden támadást, aztán mi indítottunk kontrákat. A két szélen Fenyvesi meg én, középen Flóri és Varga Zoli. Amikor megindultunk, utol sem értek – mesélte tovább Karába János az akkori élményeit.

A mérkőzésen nem lépett pályára az akkor még csak 19 éves Németh Miklós, aki bevallotta, hogy a megannyi nagyszerű támadó között nem csoda, hogy nem fért be a Fradiba. Az athéni visszavágóra viszont ő is elutazott a csapattal.

– Nagyon oda voltak a görögök, azt hitték, van esélyük az első meccs után. Mi, akik nem léptünk pályára – mert akkoriban nem volt még csere - a pálya szélén a kerítés mellett ültünk, a görög szurkolók pedig mindenfélével dobáltak bennünket – idézte fel Németh Miklós a barátságtalan fogadtatást.

A Fradiban 80 tétmeccsen 45-ször eredményes kiváló csatár egy Panathinaikosz elleni másik mérkőzést is felidézett. 1971. augusztusában a Fradi a spanyolországi Elchében a Trofeo Festa d’Elx nevű tornán lépett pályára a görögök ellen.

- Puskás Ferenc volt akkor a Panathinaikosz edzője. Albert Flórit egy hatalmas termetű védő fogta, aki szinte mozdulni sem hagyta. Ez volt az én szerencsém. Flóri annyit tudott tenni, hogy jobbra-balra osztogatta ki a labdákat, mi meg lőttük a gólokat. Én négyet rúgtam. A meccs után odajött hozzám Csillag Imre, a híres menedzser, és mondta, hogy a görögök elnöke, azt akarja, hogy szerződjek hozzájuk, bármennyit hajlandó fizetni értem. Mutatott egy csekket, akkora szám volt rajta, hogy majd’ elájultam. De nemet mondtam, maradtam a Fradiban – mesélte Németh Miklós, aki a csütörtöki UEL-meccsről is beszélt.

– Jó lenne megtartani a továbbjutást érő helyünket, hogy ne kelljen még két meccset játszani. Varga Barnabást nem lesz könnyű pótolni, de sikerülhet. Én egy döntetlent tippelek a meccsre, azzal elégedett lennék – mondta végezetül.

A 41-szeres válogatott támadó, Rákosi Gyula a maga 27 évével már a csapat egyik legrutinosabb játékosának számított 1965 őszén. A hatvan évvel ezelőtti meccs emlékei már megfakultak, de egy valamire máig tisztán emlékszik.

– Sokkal jobb csapatunk volt, mint a görögöknek, nem is lehetett kérdés, hogy mi fogunk továbbjutni – mondta Rákosi Gyula, aki csütörtökön is hasonlós sikerre számít.