Emlékezetes időszakban erősítette a Ferencvárost a korábbi csatárunk, Goran Kopunovics, aki 1994 és 1996 között összesen 61 tétmérkőzésen futballozott a Fradiban. A szabadkai születésű volt labdarúgó Fradi-mezben összesen 24-szer talált az ellenfelek kapujába, olyan emlékezetes gólokat szerzett, mint az 1995-ös Bajnokok Ligája-főtáblára jutást érő Anderlecht elleni találat vagy éppen a csoportkörben a Real Madrid elleni, idegenbeli gól. Az 59 éves, jelenleg a székelyföldi FK Csíkszereda utánpótlásedzőjeként dolgozó Kopunoviccsal ennek, illetve a Real Madrid augusztus 8-i, budapesti vendégjátékának kapcsán beszélgettünk.

– Harmincegy év után újra Budapestre jön a Real Madrid! Mi volt az első gondolata, amikor megtudta?

– Visszamennék egy picit az 1995-ös Bajnokok Ligája-csoportkör előtti időszakra. Miután továbbjutottunk a selejtezőből az Anderlecht ellen, de még nem tudtuk, hogy kivel fogunk találkozni, már sokan kérdezték, hogy kivel szeretnénk játszani. Én már akkor is azt mondtam, hogy a legjobb csapatok ellen szeretnék, erre megkaptuk az aktuális címvédő Ajaxot és a Real Madridot is. Tudtuk, hogy a Real egy hatalmas klub, nagy márka. Óriási dolog volt ellene játszani, emlékszem, hogy totális futball-láz volt az országban a meccsek idején.

Kopunovics Anderlecht elleni, budapesti gólja nyitotta meg az utat az 1995-ös BL-főtábla felé

– Mindkétszer pályára lépett a Real Madrid ellen a Bajnokok Ligájában, az idegenbeli, 6-1-re elveszített találkozón az ön góljával szépített a Ferencváros, amely Budapesten bravúros, 1-1-es eredményt ért el. Milyen emlékeket őriz erről a két meccsről?

– Az volt a filozófiánk, hogy mi vagyunk a Ferencváros, dominálnunk kell, mert ezt várják tőlünk a szurkolók. Ugyanezt szerettük volna játszani az Ajax ellen is, amikor kikaptunk 5-1-re, de nem szégyelltük, mert csúsztunk-másztunk, szívvel-lélekkel játszottunk, mindent megtettünk a pályán. Ugyanez történt a Real Madrid ellen kint, Madridban. Kimentünk, azt gondoltuk, hogy ugyanezt kell játszanunk, majd kaptunk egy hatost. A visszavágón már egy kicsit okosabbak voltunk, de hazai pályán is megmutattuk a karakterünket. Nem hoztunk szégyent a klubra, 1-1-es eredményt értünk el, ami nagy szó volt, mert akkor is szuper világsztárok voltak a Real Madridnál, ahogy most is.

– A madridi mérkőzésen már 5-0-ra vezetett a Real, amikor betalált. Mennyire volt felszabadító érzés a gólja? Emlékszik még magára a gólra, az azt követő pillanatokra?

– Amikor Madridba utaztunk, kicsit olyan érzésem volt, mintha turisták lettünk volna. Megnéztük a múzeumot, csodálkoztunk, hogy mekkora stadion a Santiago Bernabéu, majd edzettünk ott egyet… Nem is igen tudtuk, hogy mi vár ránk, a meccsen viszont alig fél óra után már 3-0-ra vezetett a Real Madrid. Óriási különbség volt már akkor is a magyar és a spanyol bajnokság között, nem voltunk felkészülve arra, ami várt minket, de próbálkoztunk, mindent megtettünk. Ha visszagondolok, 0-5 után is mentünk tovább, csináltuk, amit tudtunk, gólt is rúgtam. Óriási érzés volt, de ha mondjuk ez 2-0-nál történik, akkor lehet, hogy örömömben felmászom a kapufára. Belül szétrobbantam az örömtől, de 0-5 után már nem ugyanaz az érzés volt, mintha a csapatnak még lett volna esélye a pontszerzésre.

– Hogyan sikerült a 6-1-es vereség után a következő fordulóban döntetlent elérni a Real Madrid ellen?

– Szerintem a madridi meccs előtt egy picit naivak voltunk, és ez elvitt minket egy másik irányba, de a második meccsre tanultunk a hibáinkból. Emlékszem, az 1-6 után az idősebb játékosok, mint Simon Tibor azt mondták, hogy nem gond, majd itthon megverjük őket! Mi ezt komolyan is gondoltunk, úgy éreztük, hogy még a továbbjutásra is lehet esélyünk. Nem ijedtünk meg a visszavágó előtt attól, hogy azt a Real Madridot fogadjuk, aki korábban hat gólt rúgott nekünk. Nyerni szerettünk volna, vezettünk is Budapesten, és utólag is büszkék lehetünk arra, hogy 1-1 lett a vége.

Máig utoljára 1995. november 1-jén járt a Real Madrid a Fradi-pályán

– Hol helyezkedik el a pályafutásában a Real Madridnak lőtt gól?

– Nekem minden meccs öröm, nagy dolog volt, amikor a Fradit képviselhettem, sosem fogom titkolni, hogy a Ferencvárosban lettem játékos, köszönettel tartozom, amiért akkoriban megkaptam a lehetőséget. A nagy meccseket persze, nem lehet elfeledni, pláne nem a Real Madrid ellenieket. Örökre velem marad, hogy gólt rúgtam a Bernabéuban. Tudom, hogy a legtöbb ember erre is emlékszik velem, a pályafutásommal kapcsolatban. Ha visszagondolok, akkor az egész ország a Ferencvárosnak szurkolt, ami óriási dolog.

– Ugyan a 31 évvel ezelőtti BL-csoportmeccsekkel szemben a jövő szombati találkozó „csak” felkészülési mérkőzés lesz, érdekelne, hogy mit javasolna a Ferencváros mai futballistáinak, milyen hozzáállással lépjenek pályára a Real Madrid ellen?

– Nem lehet összehasonlítani az akkori meccseket a mostanival, mert akkor a BL-ben találkoztunk, most pedig felkészülési mérkőzés következik. Óriási dolog az, hogy a Ferencváros tudta megint visszahozni a Real Madridot Budapestre. A játékosoknak nagyon lelkesnek kell lenni, és nem szabad félni. Bennem egyébként mindig felmerül, hogy mit is jelent pontosan az, hogy barátságos mérkőzés? Szerintem nincs ilyen, én sem mondhatom azt edzőként, hogy ez csak felkészülés, ne lépjetek úgy oda, ne adjatok ki magatokból 100 százalékot… Nálam nincsen barátságos meccs, és azt gondolom, hogy egy Ferencváros-játékosnak mindig úgy kell kimennie a pályára, hogy mindent belead, mert a szurkolótábor ezt várja el. Nagy lehetőség ez mindenkinek, játékosoknak, stábnak, klubnak egyaránt. Ezen a meccsen nincsen fáradtság, nincs elveszett labda, nem lehet, hogy az ellenfél jobban akarja a győzelmet. Ilyen lehetőség ritkán adatik meg egy játékos életében, amit most a Ferencváros tudott szervezni. Telt ház lesz, rengetegen fogják követni az eseményeket a tévében is, senki nem engedheti meg magának, hogy nem nyújtja a maximumot. Javaslom a mai kerettagoknak, hogy nézzék meg a 31 évvel ezelőtti meccset, az 1-1-re végződött Ferencváros–Real Madridot. Nézzék meg, hogyan harcoltunk egymásért. Végig bíztunk, hittünk abban, hogy meg tudjuk nyerni a meccset. Lehet, hogy a mai játékosok is tudnak némi pluszmotivációt meríteni abból, ahogy akkor 20 ezer ember tombolt a régi Üllői úti stadionban, és ahogy mi küzdöttünk.

– Ki az, akit a leginkább érdeklődve vár a Real Madridból?

– Nehéz erre válaszolni, mert nem tudhatjuk, milyen összeállításban jön a Real Madrid, de én abból indulnék ki, hogy aki kiérdemelte, hogy a Real mezét viselje, az már biztosan jó játékos. Szerintem nem kell senkire sem külön fókuszálni, a Real Madrid az a Real Madrid. Játsszunk egy jó meccset, legyen ez egy jó erőfelmérő mindkét csapatnak és akkor a szurkolók és a klub is büszke lesz majd.

– El tud jönni a mérkőzésre?

– Ötvenpercnyi repülőútra vagyok Budapesttől, érkezem, ott leszek a Groupama Arénában! Kíváncsian várom, hogy a jelenkori Ferencváros mire megy a Real Madrid ellen.

Hatos Szabolcs