A somorjai születésű Pinte Attila a kétezres évek elején, 2000 és 2002 között futballozott a Ferencvárosban. Mindent figyelembe véve összesen 72 alkalommal lépett pályára az FTC mezében, tagja volt a 2000/2001-es szezon bajnokcsapatának is, amelynek egyik erősségeként emlékezhetünk rá. Noha 2002-ben távozott a klubtól, sokak kedvence lett, jó példa erre, hogy máig szeretettel fogadják, amikor a Groupama Arénában jár. A korábbi középpályás június 6-án ünnepli 55. születésnapját, ebből az alkalomból kérdeztük őt mindennapjairól, a Fradihoz köthető emlékeiről, valamint volt csapattársáról, új vezetőedzőnkről, Borbély Balázsról is.

– Ha jól tudom, Pozsony egyik városrészében, Pozsonyligetfaluban él. Mivel foglalkozik?

– Így van, Pozsony óvárosi részen élek. Jelenleg készenléti buszsofőr vagyok. Ötven kilométeres körzetben dolgozom, ha valami probléma van, műszaki hiba, baleset vagy elakadás, akkor hívják a diszpécserünket, én pedig megyek, és segítek.

– Amikor ezt az interjút egyeztettük, azt kérte, 18 óra után hívjuk, mert akkor biztosan otthon van. Miként alakul egy átlagos napja?

– Hajnali fél 5-kor kezdek, és 13:30-ig tart a munkaidőm. Utána elmegyek a legkisebb fiamért az iskolába. Három fiam van: Attila alacsonyabb szinten focizik, Patrik jelenleg Budapesten, a Honvédban játszik. A legkisebb fiú 12 éves, őt egyelőre nem érdekli a foci.

– Önnek van jelenleg bármi futballal kapcsolatos munkája, feladata?

– Jelenleg Bősön vagyok edző a szlovák harmadosztályban.

Bősi csapatfotó, a kép bal oldalán Pinte Attilával

„Nehéz feladat előtt áll Balázs, de bízom benne, hogy megoldja”

– Mennyire lepte meg, hogy a szezon végén az ETO FC megtörte a Fradi hegemóniáját, és hét bajnoki győzelem után ebben az évben nem a Ferencváros lett a magyar bajnok?

– Nagyon! A Győr magyarjai sokkal jobbak voltak, mint a Fradi magyar játékosai, ez volt a kulcs. A másik ok az volt, hogy a Fradi az európai porondon is szerepelt, ezáltal jóval több mérkőzést játszott, mint a Győr, ez is hozzásegítette az ETO-t a bajnoki címhez. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a szezon során a Győrben topteljesítményt nyújtottak a magyarok.

– A bajnoki cím elveszítése után a vezetőedző, Robbie Keane távozott, helyét az ETO trénere, az önhöz hasonlóan felvidéki származású Borbély Balázs vette át. Vele közös futballmúltja is van: pályafutása végén, fél évig egy csapatban szerepelt Borbély Balázzsal. Milyen emlékei vannak róla?

– Az Artmedia Petrzalka színeiben együtt játszottunk. Valójában én akkor már a pályafutásom végén voltam, Balázs még előtte. Ott találkoztunk, akkor egy fél szezont együtt futballoztunk, azóta ismerjük egymást, jóban vagyunk.

– Milyen emlékeket őriz róla?

– Kimondott védekező középpályás volt, de erényei közé tartozott, hogy kivezette a labdát, és tudott veszélyes lenni az ellenfél kapuja előtt is. Egy nagyon jó, szerény srácnak ismertem meg, és szerintem a mai idők is bebizonyították, hogy képes elérni a céljait, hiszen edző lett, és most sikerre vezette a Győrt.

– Többen azt gondolják, hogy rizikós vállalás volt részéről a bajnokcsapat kispadját feladni a Fradiért. Ön szerint az ETO-val bajnoki címet nyert edző sikeres lehet a Ferencvárossal is?

– Szerintem, ha felkér a Fradi edzőnek, te pedig nem fogadod el vagy elgondolkozol ezen, az nagy hiba. Balázs nem gondolkodott, hanem egyből rábólintott az ajánlatra, hiszen tudja, hogy hova megy, korábban évekig a klub kötelékében dolgozott. Ha most nemet mondott volna, lehet, többé nem adódik ilyen esélye – én jól tudom, hogy a Fradiba egyszer lehet odamenni, ha elmész, nagyon nehéz visszakerülni. Mindenkinek az álma, hogy a Fradi játékosa vagy edzője legyen egyszer. Ha jön ez a lehetőség, a többség elfogadja, mert másodjára nem biztos, hogy el fog jönni. Megértem Borbély Balázs döntését. Tudom, hogy nehéz feladat vár rá, ismerem a Fradi-szurkolókat, számukra mindig csak a győzelem elfogadható. Nehéz feladat előtt áll Balázs, de bízom benne, hogy megoldja.

Feledhetetlen hazaút Debrecenből

– Korábban elmondta, hogy rendszeresen jár Fradi-meccsekre. A Groupama Aréna mennyire idézi fel önben a régi Üllői úti stadion hangulatát?

– Más világ. Régen is gyakran volt telt ház – persze, nem ennyi emberrel, mint most –, de egész más volt a régi stadion akusztikája. A jelenlegi egy modern, csodálatos stadion, ahol minden biztosítva van a játékosok számára ahhoz, hogy száz százalékot tudjanak nyújtani. Nekem nem adatott meg, hogy a pályafutásom során a Groupama Arénában szerepeljek, de a nyitómérkőzést megelőzően mégis pályára léphettem, amikor a Fradi öregfiúk az Újpest ellen játszott. Csodálatos stadion, látható, hogy az emberek szeretnek ide járni, jó a hangulata.

– Mi az, amire a legszívesebben visszaemlékszik a régi Fradi-pályán megélt emlékei közül?

– A bajnoki címmel végződött 2000/2001-es szezonból szívesen emlékszem arra, amikor az utolsó előtti fordulóban a Vasast legyőztük 2-0-ra. A Dunaferrel küzdöttünk a bajnoki címért, még nem volt biztos a végső győzelmünk, volt hátra egy meccsünk Debrecenben. Vicces történet, mert a Vasas elleni mérkőzés utolsó perceiben, már a ráadásban szöglethez jutottunk, és engem küldtek oda, hogy végezzem el. Sétáltam a Nagyvárad tér felőli kapuhoz, ám amikor megfordultam, egyszer csak azt láttam, hogy minden csapattársam bement már az öltözőbe. A játékvezető lefújta a meccset, a szurkolók pedig befutottak, és még szerencse, hogy volt rajtam alsónadrág, mert egyébként mindent levettek rólam a drukkerek. Úgy, hogy még nem is voltunk bajnokok.

– Végül azok lettek, miután 2-0-ra nyertek Debrecenben. Nagy ünneplést csaptak a 27. bajnoki cím örömére?

– A Debrecenből Budapestig tartó hazaút csodálatos volt. Senki nem előzte meg a Fradi buszát, az összes kocsi mögöttünk haladt. Minden benzinkúton megálltunk, nem is emlékszem már, hány óra alatt értünk haza. Ez az élmény feledhetetlen.

Pinte Attila sikeres időszakot töltött el a Ferencvárosnál

– A második szezonja után távozott a Fraditól, Görögországba, a Panionosz csapatához igazolt, hamarosan azonban újra Magyarországra, a Győrhöz került. Miért alakult így?

– A görögországi átigazolás egy nagy melléfogás volt. Sok év eltelt már azóta, így elmondhatom, hogy a maffiához tartozott a klub, és valójában úgy fizetett, hogy hol volt fizetés, hol pedig nem, ezért fél év után haza kellett jönnöm. Akkor érkezett egy megkeresés Győrből, ahol akkoriban a Fradi legnagyobb ikonja, Zoli bácsi (Varga Zoltán – a szerk.) volt az edző, ő hívott, szerette volna, hogy hozzájuk igazoljak. A szintén korábbi Fradi-játékos, Udvarácz Milán volt akkor a kapus, ő is csábított. Odamentem, ott edzegettem, amíg vártuk, hogy megérkezzen külföldről az engedély, amiről utólag kiderült, hogy egész idő alatt a Fradinál volt.

– Később már nem lett volna lehetősége visszatérni a Fradiba?

– De, később volt egy megkeresésem a Fraditól is, szeretett volna visszavinni a csapathoz László Csaba, de olyan feltételeket ajánlottak, amit nem tudtam vállalni. Abból a fizetésből nem tudtam volna megélni, ezért az ajánlatot elutasítottam.

– Bár nem lett másodszorra is a Fradi játékosa, a szurkolók máig szeretettel fogadják, ha a stadionban jár. Mit gondol, minek köszönhető ez?

– Jókor játszottam a Fradiban. Amikor megérkeztem a csapathoz, jó formában voltam, előtte bajnok lettem az Interrel Pozsonyban, a csúcson voltam, rendszeresen szerepeltem a válogatottban is. Büszke vagyok rá, hogy magyar nemzetiségű játékosként 31 alkalommal lehettem szlovák válogatott, 25-ször ráadásul kezdőként kaptam szerepet. A Fradival egyből bajnok lettem, majd ezüstérmes, jó időszak volt, szerintem erre szívesen emlékeznek a szurkolók is.

Pinte Attila (alsó sor, jobbról a második) 2000. november 11-én, kezdőként debütált a Fradiban

– Amikor a Fradihoz került, már szlovák válogatott volt. Soha nem merült fel, hogy Magyarországot képviselje válogatott szinten?

– Nem, akkor nem volt ilyenről szó. Most ez a divat, ha valaki kettős állampolgár, a feltételek megléte esetén szerepelhet akár másik válogatottban is, de a 90-es években ez nem volt így. Akkor nem volt ilyen lehetőség.

„A sport utat mutat minden embernek”

– Fia, Pinte Patrik 29 éves, szintén futballista, gyermekei közül ő közelítette meg eddig a leginkább az ön útját, hiszen jelenleg az élvonalba jutott Honvéd játékosa. Tudja őt bármilyen tanáccsal segíteni? Hogy látja pályafutását?

– Különösebben nem kell támogatni, Patrik egy felnőtt fiatal ember, Magyarországon több klubnál is gyűjtött már tapasztalatot, jelenleg a Honvédban játszik. Most sikerült nekik felkerülniük az NB I-be, előttük a nagy lehetőség, igaz, egyelőre nem tudni, hogy ki lesz a csapat új vezetőedzője.

– Említette, hogy a középső fia is focizik. Elégedettséggel tölti el, hogy a fiai is futballoznak?

– Valójában a sport utat mutat minden embernek. Nem mindenkiből lesz élvonalbeli futballista vagy válogatott játékos, de azt a rendszert, ami a mindennapi élethez szükséges, azt bárki megkaphatja a sporttól. Aki sportol, annak időben kell érkeznie az edzésekre, sportemberhez méltó életet kell élnie, ez pedig jó irány szerintem, ezért is örülök, hogy a fiaim fociznak.

– Se a szlovák, se a magyar válogatott nem jutott ki a június 11-én kezdődő idei világbajnokságra. Milyen várakozásokkal tekint a torna elé?

– Ez a világbajnokság lesz a legnagyobb, bomba-kaliberű játékosok utolsó világbajnoksága, gondolok például Cristiano Ronaldóra, Lionel Messire, Luka Modricra. Ez biztosan nagy löketet ad ennek a világbajnokságnak. Komoly csapatok indulnak: a portugálok extraklasszisok, de mellettük ott vannak a spanyolok, az argentinok Messivel, és ki tudja, akár még valamelyik afrikai csapat is érhet el kiugró eredményt. Sok múlik azon, hogy a legnagyobb sztárok milyen formában lesznek, de biztosan lesz mire emlékezni.

Hatos Szabolcs