Rab Tibor 1955. október 2-án született Gödöllőn. A Ferencváros saját nevelésű játékosaként 19 évesen debütált a felnőttek között 1974-ben és egészen 1986-ig 469 alkalommal öltötte magára a Fradi mezét. A korábbi kiváló védő kétszer nyert bajnoki címet és Magyar Népköztársaság Kupát, tagja volt az 1975-ben KEK-döntőt játszó együttesnek. 1976-ban FTC Fair Play-díjban, egy évvel később Toldi-vándordíjban részesült. A magyar válogatottban 20-szor pályára lépő hátvéd 1981 óta az FTC örökös bajnoka. Rab Tiborral karrierje meghatározó pillanatairól, Diego Maradonáról és a mostani FTC Bajnokok Ligája-szereplésről beszélgettünk.

- Nagyon boldog születésnapot kívánunk! Futballal vagy családi ünnepléssel telik ez a szép nap?
- Nagyon szépen köszönöm! Elsősorban a család és az ismerősök köszöntéseivel telik. Délután megyek majd a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület által szervezett baráti összejövetelre. Itt majd sok régi játékostárssal és baráttal ünneplem meg ezt a születésnapot, amely már azért is különleges, mert a BKV-n már nem kell felmutatnom a bérletemet, csak a személyi igazolványomat.

- A Bajnokok Ligája csoportkörének sorsolása is egyfajta ajándék volt?
- Természetesen! Ide sorolom még a BL-be jutást is, hiszen ezzel vált valóra az, hogy ilyen nagy csapatok is érkezhetnek hozzánk. A Fradi a Dinamo Kijevnek és a Juventusnak már volt korábban ellenfele a nemzetközi kupaporondon. Óriási várakozás és izgalom van bennünk, biztosan nagy lesz az érdeklődés, ha tényleg mehetnek szurkolók a meccsekre, hiszen nem mindennap jön Magyarország Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo. Hasonló élmény lesz, mint a 25 évvel ezelőtti első Bajnokok Ligája-szereplés. Nagyon bízom benne, hogy jól szerepel majd a csapat és a következő csoportkörbe jutásért nem kell várni újra 25 évet, mert most nagy potenciál van az együttesben.

- Ha már sztárcsapatok. Kevés ferencvárosi futballista mondhatja el magáról, hogy világsztár csapat ellen mutatkozott be a Fradiban.
- Igen, a Liverpool elleni KEK-mérkőzés máig emlékezetes számomra. Akkor olyan csapatokat győzünk le a sorozatban, mint a Cardiff City, a Malmö, a Liverpool és Crvena zvezda. Bár a bázeli döntőben sajnos kikaptunk a Dinamo Kijevtől, azzal a fiatal csikócsapattal óriási siker és dicsőség volt a finálé. Rendszeresen felelevenítjük ezeket az élményeket, nagy örömmel mesélem a sztorikat.

- És innentől kezdve sorban jöttek a meccsek. Mi az, amivel felkeltetted Dalnoki Jenő figyelmét?
- Nagy szerencsénk volt, mert 1974 nyarán az akkori ifjúsági csapatból többen is felkerültünk a felnőttek közé. A Rákosi Gyula vezette ifivel megnyertük a bajnokságot és néhány héttel később felhívtak minket a nagy csapathoz és indultunk is a tatai edzőtáborba. Nagyon jó, segítőkész társaságba kerültem. Rendkívül szervezett volt az egész csapat és ez is hozzájárult a későbbi sikereinkhez.

- Volt benned izgalom abból a szempontból, hogy a Mucha József „adta át a helyét” egy olyan védelemben, amelyben még ott volt Martos Győző, Bálint László és Megyesi István?
- Mucha Józsefet akkor taktikai szempontból a középpályára vezényelte Dalnoki Jenő, így ott volt az út előttem a védelembe. Nagyon jól kiegészítettük egymást így négyen és a középpályával és végül igaza lett Dalnokinak, aki a 4-3-3-as felállást favorizálta. Hosszú időre stabilizáltuk a védelmet, KEK-döntőt játszottunk, a következő évben pedig megnyertük a bajnokságot. Nem véletlenül alakult ilyen szépen ez a sorozat.

- Majd alig 20 éves voltál, amikor a válogatott meghívó is megérkezett.
- Még nem volt 19 éves, amikor bemutatkoztam a Fradiba, majd a már említett liverpooli meccs után folyamatosan játszottam bajnokikon is. Remek csapatunk volt és akkoriban a válogatott is szinte a Fradira épült. Így volt szerencsém többször is pályára lépni felkészülési mérkőzéseken és az Argentínában megrendezett 1978-as világbajnokságon.

- A jelenlegi csapatból sokan már alig várják, hogy Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo ellen bizonyítsanak. Neked hasonló szituáció megadatott, elég, ha csak Diego Maradonára gondolunk.
- Szenzációs volt! Ilyen fiatalon rutinos, világhírű futballisták ellen pályára lépni. A válogatott előtt viszont fradistaként is találkoztam Maradonával. A Fradival 1980 elején, téli felkészülési időszak alatt bejártuk Dél-Amerikát, ahol különböző tornákon vettünk részt. Argentínában a Boca Juniorsszal is játszottunk. A 2-2-es döntetlen után tizenegyesekkel mi jutottunk tovább, de amit a szünetben láttam, azt a mai napig nem felejtem el. Maradona akkor még csak a szárnyait bontogatta és azt vettük észre, hogy néhányan kimentek már melegíteni, köztük egy hosszú hajú fiatal srác is. Úgy játszott a labdával, mint manapság a freestlye-játékosok. Félelmetes volt látni, hogy 30 méter magasba felrúgta a labdákat és úgy vette le, hogy ott maradt a lábán a labda. Elképedve néztük, hogy miket csinált. Meg kell még említenem Kevin Keegant is, akivel ugye 1974-ben, 19 évesen a liverpooli meccsen találkoztam. Nagyon jól felkészültünk az angolokból, a kinti 1-1-es döntetlen után itthon még a stadion lépcsőjén is tolongtak az emberek. Végül a már ismert 0-0 is elég volt a továbbjutásunkhoz.

- Magyar bajnoki címek, kupagyőzelmek, KEK-ezüstérem, két világbajnoki szereplés. Egy ilyen rendkívüli eredménysor után maradt benned hiányérzet?
- Maradt igen, mert az igazi külföldi megmérettetés nem jött össze. Sajnos az akkori OTSH (Országos Testnevelési és Sporthivatal – a szerk.) nem engedett el, pedig remek, 30 ezer dolláros ajánlatot tett értem egy görög csapat. Akkor ez nagyon nagy pénz volt egy védőért. A vezetők viszont azt mondták, hogy többet érek és nem mehetek. Ez 1983-ban, a spanyolországi világbajnokság után volt és akkor az lehetett volna a pont azon a bizonyos „i-n”. Ennek ellenére nem vagyok csalódott, hiszen nagyon sok élményt éltem át a foci terén és ez sokat jelent számomra.

- Mit üzennél a mostani játékosoknak, akik talán karrierjük legjobban várt hónapjai előtt állnak?
- Tisztán átérzem, hogy milyen jelentős események előtt állnak. Nagyon szurkolok nekik. Legutóbb is a házunk előtt felállított nagy kivetítőn néztük a meccset és szinte az egész lakótelep a Fradinak szurkolt. Az egész Fradi-család ott áll most a csapat mögött, kell is nekik a biztatás, de meg is érdemlik. Kívánom, hogy megvédjék a bajnoki címet és sorozatban harmadszor is a Fradié legyen az aranyérem, ezáltal pedig újra ott lehetnek a BL-ben. Nekik és az országnak is valósággal szárnyakat adnának ezek a sikerek.

Rab Tibornak az egész Fradi-család nevében jó egészséget és nagyon boldog születésnapot kívánunk!