Szűcs Lajos 1999 és 2005 között erősítette férfi labdarúgócsapatunkat. 52 esztendős korábbi kapusunk összesen 217 tétmeccsen védett a Fradiban, amelyben négyszer gólt is szerzett,  tizenegyesből. 2001-ben és 2004-ben bajnoki címet ünnepelhetett a Fradival, 2003-ban és 2004-ben pedig a Magyar Kupát is elhódította klubunk színeiben. A 2004/2005-ös idényben az UEFA Kupa főtábláján védte az FTC kapuját. A Kaiserslautern színeiben német bajnoki címet is nyert, a magyar válogatottban pedig három alkalommal lépett pályára.

– Hogyan telnek napjaid, mivel foglalkozol?

Szűcs Lajos: – Köszönöm szépen, jól vagyok. Vecsésen dolgozom, két korosztályos csapatnak tartunk edzéseket. Két U19-es együttesről van szó, egy Pest vármegyeiről, illetve egy regionálisról, az összes hálóőrnek én vezénylem Vecsésen a kapusedzést, a kicsiktől egészen a felnőttekig. Emellett még a Testnevelési Egyetemen a felnőtt futsalkapusoknak, a fiúknak és a lányoknak tartok kapusedzéseket. NB I-es, illetve NB II-es játékosokról van szó.

– Azt akkor nem lehet mondani, hogy unatkozol. Ha van némi szabadidőd, mivel kapcsolódsz ki?

SZL: – Számomra a család jelenti a kikapcsolódást. Annál jobb meg több nem is kell. A gyerekeim már nagyok, a feleségemmel boldog házasságban élek. Elégedett és boldog vagyok. Pláne azért, mert decemberben megszületik az unokám!

– Szívből gratulálok! Készülsz a nagypapaszerepre?

SZL: – Nagyon várom már! Ugye nekem két fiam van, és most úgy néz ki, az ultrahangos vizsgálatok alapján mondták, hogy kislánya lesz a gyermekemnek. Egy kis hercegnő érkezik a családba!

– Jársz még Fradi-meccsekre?

SZL: – Nagyon sűrű a programom, a hétvégék pedig különösen a mérkőzések miatt. Így sajnos nehéz kijutni egy-egy Fradi-meccsre. Természetesen a televízióban mindig követem a mérkőzéseket, minden találkozót megnézek, sokszor felveszem, és utólag visszanézem. Ha épp szabadnapom van, és ráérek, akkor kimegyek a Fradi aktuális meccsére, még akár idegenben is.

– Szerdán 19 éves kapusunk, Radnóti Dániel védett a Békéscsaba elleni MOL Magyar Kupa-találkozón. Mit gondolsz róla?

SZL: – Örülök neki, hogy fiatal kapus kapott lehetőséget a Ferencvárosban, ez bizonyítja, hogy jól működik az utánpótlás a klubnál. Annak is örülök, hogy sikerült felülmúlni a Békéscsabát, amely korábban okozott meglepetést ellenünk a Magyar Kupában. Hála az égnek most sikerrel vettük az akadályt.

– Dibusz Dénes 2014 óta meghatározó tagja a Fradinak. Hogy látod a pályafutását?

SZL: – Nagyon szép karrierje van. Dénes amellett, hogy egy rendkívüli sportember, nagyon szerény és céltudatos is a magánéletben, mindenkinek a példaképe lehet. Pécsről került a Fradiba, amelynek hosszú éve a legbiztosabb pontja, megérdemelten lett csapatkapitány. Bizonyított a bajnokságban, a nemzetközi kupákban és persze a magyar válogatottban.

– Ha már a nemzetközi porondot említed, 2004-ben, veled a kapuban rendkívül közel kerültünk a csoportkörbe jutáshoz a Bajnokok Ligájában.

SZL: – Igen, a Sparta Praha elleni playoff-párharc fájó emlék. Az itthoni döntetlen után benne volt, hogy idegenben is kivívjuk a továbbjutást. A játékvezető a kárunkra hibázott, ami érzékenyen érintett bennünket. Ha sikerült volna eljutnunk a büntetőpárbajig, biztos vagyok benne, hogy nyertünk volna. Pont olyan stádiumban volt a pályafutásom, amikor nem nagyon rúgtak gólt nekem tizenegyesből. Közel voltunk a BL-hez, de végül az UEFA Kupába jutottunk be.

– Hogyan emlékszel vissza az UEFA Kupa-találkozókra?

SZL: – Hatalmas mérkőzést játszottunk az Millwall ellen. Oda-visszavágós párharcban múltuk felül őket, majd a csoportkörben nagyon komoly csapatokkal találkoztunk. Említhetjük a Feyenoordot, a Schalkét, a Baselt és a Heartsot is, amelyet idegenben le tudtunk győzni.

– Mi volt annak a Fradinak az erőssége?

SZL: – Voltak vezérek a csapatban. Egyéniségek, olyan karakterek, akik kezdenek eltűnni a mai labdarúgásból. Említhetem Lipcsei Petit, Sorin Botist vagy Adem Kapicot. Nagyon erős csapatot alkottunk. Jó volt az eloszlás a fiatalabb és az idősebb játékosok, illetve a külföldiek és a magyarok között. Nemcsak akkor voltunk együtt, amikor az edzésre vagy a meccsre mentünk, a pályán kívül is összetartottunk. Több közös programot is szerveztünk, ami mindenféleképpen erősítette a kohéziót.

– Kikkel tartod a kapcsolatot az akkori csapatból?

SZL: – Sokakkal, és nemcsak azokkal, akikkel felnőtt koromban futballoztam a Fradiban, hanem azokkal is, akikkel együtt nevelkedtem a Ferencvárosban. Úgyhogy a gyerekkori játékostársaimmal is nagyon jó kapcsolatot ápolok, és elég gyakran össze szoktunk jönni. Aki a Ferencvárosba beleszületett sportolóként, az tényleg azt érezheti, hogy egy nagy családba került.

– Hogyan gondolsz vissza az Újpest elleni derbikre?

SZL: – Nincs lelkiismeret-furdalásom, mert amikor az Újpest kapusaként védtem, soha nem voltam győztes csapat tagja a derbin! A Fradival szerencsére szép emlékeim vannak a derbikről. 2001-ben elég tartalékosan álltunk fel az Újpest ellen. Több meghatározó játékosunk nem játszott, Dragóner Attila fejesgóljával mégis 1-0-ra nyertünk. Fontos siker volt! Nem sokkal később az élre kerültünk a tabellán, aztán megnyertük a bajnokságot. Csank János volt az edzőnk. Hozzáteszem, a derbinek mindig különleges hangulata volt, óriási várakozás előzte meg már a meccs előtti napokat is. Ezek a találkozók máig a magyar bajnokság slágermérkőzései.

– Milyen volt a kapcsolatod a szurkolókkal?

SZL: – Nagyon jó. Mind a mai napig azt érzem, hogy jó a kapcsolatom velük. Nyilván azt nem lehet mondani, hogy mindenki szeret, és mindenki kedvel, de ez már csak ilyen. Én nagyon szeretem a ferencvárosi szurkolókat, nagyon sokat kaptam tőlük. Picit fáj, hogy már nem állhatok a kapuban, mert elment az idő, 52 éves vagyok, de ez az életrendje.

– Tervezed esetleg, hogy az öregfiúk-csapatunkban pályára lépsz?

SZL: – Egyszer védtem a Fradi öregfiúk-csapatában, Ecseren egy augusztus 20-i mérkőzésen. Az volt a probléma, hogy nyertünk 2-0-ra, és igazából megfogtam mindent, ezt pedig nem nézték jó szemmel akkor. A viccet félretéve, az a helyzet, hogy volt egy nagy sérvműtétem. Van egy jó 15 centis vágás a hasamon, és nem nagyon merem már kockáztatni azt, hogy a kapuba álljak. Világéletemben kapus voltam, belevetődtem mindenbe, nem féltem a párharcoktól. Máshogy nem lehet! Fontos, hogy megőrizzem az egészségemet.

– Hogy látod a mai Fradit? Három forduló után hét ponttal állunk az Európa Ligában.

SZL: – Minden fradista büszke lehet erre a teljesítményre. De nemcsak a fradisták, hanem mindenki, aki szereti a magyar labdarúgást. Sokan kritizálják a csapatot, hogy nem úgy teljesít a bajnokságban, ahogy a nemzetközi meccseken. Nyilvánvalóan voltak nem várt eredmények, picit rapszodikus a gárda szereplése az NB I-ben. De ki fogunk lábalni ebből a helyzetből, jó a csapat, amely még mindig egy meccsel kevesebbet játszott a többieknél. Fogadásom van egy barátommal, biztos vagyok benne, hogy idén is a Ferencváros nyeri a bajnokságot!

Pécskai István