Januártól nemcsak egy új esztendő, hanem új évtized is kezdődik, ezért egy tízrészes sorozattal tekintünk vissza a Ferencvárosi Torna Club elmúlt 10 évére. Cikksorozatunk mai részében 2015 következik, amikor 2004 után újra kupagyőztes lett labdarúgócsapatunk.

Együttesünk irányítását a 2013/2014-es szezon második felére Thomas Doll vette át, a német szakemberrel pedig csapatunk újra elkezdett közelíteni a sikerekhez. Már abban az időszakban is remekelt a csapat, az ötödik helyről a dobogóra, a harmadik helyre kapaszkodott fel, majd a 2014/2015-ös idényre még egyet javítottunk, és a másodikak lettünk, a kupában azonban már 2015-ben újra miénk lett a trófea.

A sorozatot 2014 augusztusában Hévízen kezdtük meg, ahol óriási érdeklődés fogadta csapatunkat, a mieink pedig magabiztos, 8-0-s győzelmet arattak a megyei I. osztályú együttes otthonában. Szeptemberben újabb negyedosztályú csapatot hozott elénk a sors, az első félidei 0-0 után a második játékrészben 6-1-re nyertünk a Vecsés vendégeként.

A 3. fordulóban az NB III-as ESMTK-hoz látogattunk, ezúttal háromgólos győzelemmel mentünk tovább a következő körbe. A nyolcaddöntőben már nehezebb volt a feladatunk, a Honvéd látott minket vendégül. Gól nélküli első és második félidő után hosszabbítás, majd tizenegyesek jöttek, a párbaj során pedig Dibusz Dénes két lövést is hárított, mi pedig háromszor eredményesek tudtunk lenni, így bejutottunk a legjobb négy közé.

A negyeddöntőben már két meccs várt ránk az NB II-es Csákvár ellen. Már az első meccsen eldöntöttük a továbbjutás kérdését, 5-0-ra nyertünk 2015. március elején otthon, a hónap végén pedig ugyanilyen különbséggel győztünk vendégként. Az elődöntőben a Szolnok sem jelentett problémát, az idegenbeli 2-0-s sikert követően itthon 1-1-et játszottunk, így újra kupafináléra készülhettünk!

A döntőt pedig első alkalommal a hazai pályánkon, a Groupama Arénában rendezték meg, ellenfelünk a Videoton volt. Thomas Doll nagy meglepetésre a kezdőcsapatba jelölte az NB I-ben néhány nappal előtte debütáló Nagy Ádámot, ám ez nagyszerű döntésnek bizonyult, az akkor még a 20. életévét sem betöltő középpályás nagyszerűen futballozott.

A főszereplő azonban nem ő volt, gól nélküli első félidőt követően az 53. percben Varga Roland révén előnybe kerültünk, a szakadó esőben hét perccel később Batik Bence is betalált, Roland Lamah pedig végleg eldöntötte a meccset a 68.-ban. A meccs végén Szolnoki Roland még a saját kapuját is bevette, így végül 4-0-ra legyőztük riválisunkat, és 11 év után újra a magasba emelhettük a Magyar Kupát!