2021. október 10.
A távozó középpályás: „A Fradi az én magyar családom”
Búcsúinterjú a női focistákkal két aranyat nyerő Betsy Brandonnal, aki a nyáron különleges dolgot tett.

Elizabeth Lane Brandon 2020 nyarán érkezett a Ferencvároshoz. A középpályás a tavalyi szezon során alapemberré vált, oroszlánrészt vállalt a csapat sorozatban hatodik Magyar Kupa-győzelméből és az MTK ellen kettős győzelemmel elhódított bajnoki címből. Összesen 25 tétmérkőzésen lépett pályára, ezeken három gólt szerzett. Az idény végén még úgy volt, hogy távozik, azonban úgy döntött, hogy visszatért és segít a csapatnak a Bajnokok Ligája-selejtezőjében. Bár a továbbjutás nem sikerült, Betsy a Simple Női Ligában még két bajnokin pályára lépett.

Munkavállalói engedélye lejártával amerikai játékosunk mérkőzésen már nem játszhatott az elmúlt egy hónapban, de együtt edzett a csapattal és rendre a helyszínen szurkolt a lányoknak. Egy megható búcsúztatás után október 9-én utazott haza Coloradóba, hogy aztán Virginiában már elhelyezkedjen új munkakörében. Állandóan mosolygós középpályásunkkal hazautazása előtt beszélgettünk a kezdetekről, a Fradiról, a sikerekről, a magyar élményekről és arról, miért zárta Magyarországot a szívébe.

- Nemrég ünnepelted a születésnapodat. Mivel leptek meg a lányok?

- Inkább én őket! Felkeltem és sütöttem nekik egy csomó sütit és mentem edzésre. Nagyon jó volt és Csernik Kornél, a csapat másodedzője azt mondta, hogy nagyon szerencsés lehetsz, hogy itt vagy. Természetesen rengeteg ölelés, kedves szót és köszöntést kaptam, nagyon meghatódtam. Aztán elmentünk a Király utca egyik jellegzetes bárjába meginni néhány koktélt.

- Akkor mozgalmas napod volt, csak úgy, mint az elmúlt egy hónapban. Bár meccset nem játszottál, az edzéseken részt vettél. Ezen kívül mivel teltek a napjaid?

- Például kialudtam magam, ez jót nagyon kellett már, feltöltődtem. Ezen kívül igyekeztem bejárni Budapest legfontosabb pontjait, nevezetességeit, amelyeket még nem láttam. Saját városnéző programot szerveztem. Imádok sétálni, így kedvező volt, hogy a lakásom a belvárosban helyezkedett el. Különleges és szép helyeken jártam, annak ellenére, hogy még a koronavírus-járvány itt van az életükben, de igyekeztem mindent megnézni. Nagy kedvencem a Szent István Bazilika, csodálatos épület, ráadásul, amikor ott jártam, éppen mise volt. Ezután látogattam el a Zugligeti Libegőre, ahonnan csodálatos látvány nyílt Budapest.

- Mindezekre nem lett volna lehetőséged, ha az történik, amit a szezon végén mondtál, azaz hazatérsz Amerikába. Már várt otthon az új munkád, mégis itt maradtál, mert azt mondtad, hogy segíteni szeretnél a Ferencvárosnak. Miért döntöttél így?

- Azt az ajánlatot kaptam a klubtól, hogy ha szeretnék, akkor nyugodtan jöjjek vissza, mert örülnének, ha segíteném a csapatot a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Igen, valóban az volt a tervem, hogy hazamegyek, ezért nem volt könnyű meghozni ezt a döntést. Mégis, olyan boldog voltam, hogy visszatértem Budapestre és még egy kis időm adódott a Fradival, a lányokkal, a magyar közeggel. Számítottam rá, hogy ez a BL-selejtező jóval nehezebb feladat lesz, mint a tavalyi. De újra megteremtettük magunknak a lehetőséget, történelmet írhatunk és olyat tehetünk, amelyet eddig még soha. Látni a lányokat, hogy minden évben ezért küzdenek, mindent megtesznek ezért a továbblépésért. Ez pedig nagyon motiváló volt számomra és sokat segített a döntésemben, hogy maradjak. Ezért eltoltam a munkakezdésem Amerikában, meghosszabbítattam a munkavállalói engedélyemet és örömmel jöttem vissza Magyarországra.

- Az elmúlt több, mint egy évben akár sportszakmai szempontból, akár, mint emberként rengeteg jó élményben volt részed. Ki lehet egyáltalán emelni egyet vagy az összes ide tartozik?

- Már a kérdésed feltevésekor elragadtak az érzelmek. Főleg, hogy a legkedvesebbet kérdezed, amire nagyon nehéz válaszolni. Ha csak általánosságban válaszolnék, akkor azt mondanám, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen sok embert megismertem itt, akiket nyugodt szívvel nevezhetek a barátomnak. Aztán ott van a Fradi-család, a kultúrátok, a magyar nyelv, amelyet amerikaiként nagyon nehéz volt tanulni, de sok szót megértek és tudok már. A futballban átélt emlékek közül az Astra elleni kupadöntőt említeném. Annak ellenére, hogy már az első percben hátrányba kerültünk, egy szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy fordítunk és nyerünk. Sok tehetséges játékosunk volt, bíztam benne, hogy sikerül, ráadásul én is betaláltam, pedig védekező pozícióban játszottam és korábban innen még soha nem szeretem gólt. Hatalmas élmény volt a lányokkal a pályán ünnepelni. De meg kell említenem az ezt követő két meccset az MTK elleni bajnoki döntőben. Nagyon erősek és magabiztosak voltunk, tényleg nagyon felkészültünk arra a két mérkőzésre. Hatszor játszottunk az MTK-val az előző szezonban, ez őrület volt és szinte minden meccs másként alakult, de ötöt megnyertünk. A döntőben nagyon jó futballoztunk, a második meccsen 3-0-ra is mentünk, amikor az MTK kétszer is betalált. Folyamatosan néztem az órát, hogy mennyi van még a 90 percből és csak arra tudtam gondolni, hogy ezt innen már nem veszíthetjük el, mert akkor vasárnap megint kell játszanunk és semmi erőnk sem maradt már. De megcsináltuk! Nagyon örültem, mert legutóbb, amikor bajnoki döntőt játszottam a csapatommal, akkor kikaptunk. Én akkor 15 éves voltam, szóval ez a győzelem a legédesebb volt mind közül.

- Hogyan emlékszel vissza arra, amikor a Fradi TV karácsonyi adásában forgattunk? Ünnepi hangulat, kvízjáték a karácsonyi dalokkal és Reszkessetek, betörők!

- Elképesztően vicces volt! Ráadásul az utolsó őszi meccsünk december elejére esett, így utána tartottunk egy kis karácsonyi bulit a lányokkal. Különleges és egyedi ajándékokkal leptük meg egymást. Emlékszem kaptam egy zöld-piros karácsonyi koszorút formáló szemüveget, amit direkt felvettem a riporthoz is. Aztán ugye tőletek tudtam meg, hogy a Reszkessetek, betörők nálatok óriási sikerfilm minden karácsonykor.

- És ha már a magyar szokásokat említetted. Mindig nagy élmény volt téged hallgatni, amikor magyarul beszéltél.

- Emlékszem, hogy a belvárosból busszal indultam el edzésre. Felültem a 9-es buszra a Deákon és hajrá. Útközben pedig hallgattam a megállók neveit, illetve, hogyan mondja be a hangosbemondó ezeket. „A következő megálló, Harminckettesek tere.” Nagyon vicces volt, mert ugye naponta kétszer is megtettem ezt az utat és ezekkel kezdtem el tanulgatni a magyar kiejtést. Láttam a szót, de ötletem sem volt, hogyan kell mondani. Aztán hallottam a buszon, hogy a hangosbemondó szépen, lassan ejti ki a szavakat és tökéletes volt számomra. Amikor idekerültem a Fradihoz, akkor a most a Soroksárban kapus Terestyényi Anna kezdetben nagyon sokat segített nekem a beilleszkedésben. Együtt váltottuk ki a Fradi-kártyát, segített a helyismeretben és a nyelvben is. Elmagyarázott néhány alap szót és kifejezést, hogyan tudok kérni akár a mindennapokban, akár a pályán meccs vagy edzés közben. A kiejtés volt a legnehezebb számomra. Összerakni, írásban és beszédben azt, amit szeretnék mondani. Beszélek spanyolul, de a magyar mindezidáig a legnehezebb volt nekem. Sokat nevettünk a lányokkal is, amikor próbáltam magyar beszélni. Nagy élmény volt számomra.

- Nem tudom, hogy mennyire tudod, de ez az állandó jókedved is hozzájárult, hogy nagyon sokan megkedveltek már az első perctől fogva itt a Fradiban. Számodra mit jelent a Fradi-család?

- A Fradi minden tekintetben egy egyedülálló közösség. Számomra nagyon érdekes volt, hogy milyen sok sportág tartozik a klubhoz. Amerikában ez teljesen máshogy van. Ott egy nagy klub egy adott sportágra fókuszál, például a San Francisco 49ers az amerikaifutballra, vagy éppen az én volt klubom, a Houston Dash a férfi és női labdarúgásra. A Fradinál azt éreztem, hogy sokkal többet képviselek, mint a futball. Bárcsak több időt tölthettem volna itt a Népligetben, hiszen most is, hogy itt beszélgetünk, Fradi-mezes gyerekek mennek el mellettünk edzésre. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy fradista voltam, vagyok és leszek. A csapat különleges helyet foglal el a szívemben, ahogy a klub sok alkalmazottja, ti, a médiacsapat tagjai, a szurkolók. A tőlük kapott egy-egy mosoly nagyon sokat jelentett nekem. A Fradi számomra sokkal több, mint foci. A Fradi az én magyar családom.

- Bajnokságot és kupát nyertél a Fradival, szerepeltél a Bajnokok Ligája selejtezőjében is. Gondoltad volna, hogy egy év alatt ilyen sikeres leszel a csapattal?

- Egyáltalán nem voltak elvárásaim, amikor idejöttem. Ez egy új lehetőség volt a számomra, annak ellenére, hogy a tervem az volt, hogy Spanyolországban futballozzam. Mint mondtam, beszélek spanyolul, kicsit franciául és németül, de Magyarország nem volt tervben. Aztán jött ez a lehetőség és nagyon izgatott lettem. Igyekeztem mindent megtudni a Fradiról, a csapatról, a közegről. Láttam, hogy a járvány miatt csak rájátszás volt a BL-indulásért, de azt az FTC megnyerte az MTK-val szemben. Nagyon szerettem volna játszani a Bajnokok Ligájában és láttam, hogy a Fradi jó választás lesz. Jó és versenyképes csapat. Amikor megérkezetem, lenyűgözött minden. Az okos és kreatív játékosok, a sok tehetség, a szakmai stáb hozzáállása. A középpályán nagyon jól összeszoktunk Fenyvesi Evelinnel és Pusztai Sárával, de sorolhatnám még a sok jó futballistát, akik nagyon sokat tettek azért, hogy a Fradi ilyen sikeres legyen. Ekkor éreztem, hogy ez több lesz, mint csak foci. Sajnos a szlovén csapat a selejtezőben jobbnak bizonyult, de tavasszal még keményebben edzettünk és mentünk előre és sorra nyertük a meccseket.

-  Mi az, amit magaddal viszel Amerikába Magyarországról? Legyen szó akár futballszakmai megoldásokról vagy csak magyar életérzésről és szokásokról.

- Teljesen más tapasztalatokkal gazdagodtam itt, mint például Houstonban. A Fradinál nagy öröm volt számomra, hogy csak futballozhattam, nem volt rajtad akkora nyomás, így a kreativitásodat kiélhetted, ez pedig sokkal kényelmesebb volt nekem. Nagyon élveztem, pedig messze voltam a hazámtól. Amit biztosan hazaviszek, az az, hogy szenvedélyesen futballozhattam, elvégre ez a sport mindig az életem része lesz. Amerikában sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek az egyénre, míg itt a csapat a legfontosabb. Más, de például nagyon jókat mesélek majd a tömegközlekedésről. Ha nincs autód, akkor busszal, villamossal és vonattal bárhová eljuthatsz.

- Mint mondtad korábban, Amerikában civil foglakozásod lesz. Pontosan mivel foglalkozol majd?

- Virginiába költözöm, ahol a Charlottsville-ben található egyetem üzleti szakán dolgozom majd, mint az ösztöndíjakkal kapcsolatos osztályon. Hasonló pozícióban már dolgoztam, ráadásul ismerem már a főnökömet is. Sok jó és hasznos dologgal könnyítik meg az egyetem munkáját, remek vezetőket képeznek. De azt gyorsan hozzáteszem, hogy a futball továbbra is az életem része lesz. Remélem, tudok majd edzeni az egyetemi csapattal, talán belekóstolok az edzői munkába is.

- Mit üzennél a csapattársaknak, a stábnak, a szurkolóknak, tehát az egész Fradi-családnak?

- Először is, hogy köszönöm! Köszönöm, hogy megadták nekem a lehetőséget. Tudom, hogy mindig mennyire rizikós, amikor egy idegenlégióst szerződtet egy csapat, látva, hogy milyen sok tehetséges labdarúgó van Magyarországon. Továbbá köszönöm annak a sok embernek, akik nagyon pozitív hatással voltak rám. Ez az élmény megváltoztatta az életemet. Magyarország hatalmas helyet foglal majd el a szívemben, hiszen sok kellemes és jó tapasztalattal térhetek haza. Látom, hogy a magyar női labdarúgás folyamatosan növekszik, erősödik. Amerikában nagy hagyománya van a női futballnak, a lányok már egészen kicsiként ezt a sportágat választják. A magyar női fociban óriási potenciál van. Igen is menjenek az emberek és nézzenek minél több mérkőzést. Szánjanak rá időt és pénzt, mert ezek a lányok minden nap nagy szívvel és keményen edzenek és dolgoznak a sikerekért. Nagy öröm számomra, hogy a Fradi-családban milyen sokan szurkolnak a többi sportág képviselőiért. Ez maradjon is így, ezért is különleges a Ferencváros. Figyeljék a magyar válogatottat is, mert szerintem most nagyon jó kezekben van Margret Kratz személyében, aki korábbi csapatainál is letette névjegyét. Nem kérdés, hogy otthonról is követem majd a Fradi eredményeit, szurkolok a magyar nemzeti csapatnak. Kívánom, hogy a klubvezetőség és a szurkolók is még tovább támogassák a női csapatot, mert az a lengyelországi BL-selejtezőn is látszódott, hogy többről van szó, mint egy csapat. Ezek lányok keményen harcoltak, hogy tavasszal bajnokságot és kupát nyerjenek.

- Nyugtass meg, hogy visszatérsz azért Magyarországra.

- Természetesen! Nem tudom még, hogy mikor, de biztosan jövök. Elvégre, meg kell mutatnom a családomnak a Fradit.

Molnár Péter

Cikkajánló

GasztroFradi: Rizottó, ahogy Vágó Fanny szereti!

Így készített finom és egészséges idényételt szárnyaló női labdarúgócsapatunk játékos-edzője – VIDEÓ!

Vágó-dupla és remek győzelem Ukrajna ellen

A női labdarúgó-válogatott 4-2-re győzött a Kisvárdán rendezett vb-selejtezőn.

Új seprű jól seper– a Vágó-féle Fradi sikereinek titkai

Női csapatunk edzésén a FradiMédia stábja játékos-edzőnket és a szövetségi kapitányt is kifaggatta – VIDEÓ!

Videó: parádés góllal ikszelt az őszi bajnok Fradi

Papp Luca a tizenhatos vonaláról tekert a kapuba, hét bajnoki után is veretlen Vágó Fannyval az FTC – VIDEÓ!

Szombathelyi döntetlen az utolsó őszi bajnokinkon

Női címvédő labdarúgócsapatunk 1-1-et játszott a Haladás Viktória vendégeként.

Az őszi szezon utolsó bajnokija következik

A Simple Női Liga 12. fordulójában Szombathelyre utazik női labdarúgócsapatunk.

Akadémista kapusunk bemutatkozott az NB I-ben

A női labdarúgó NB I-ben debütáló Horváth Katalin egy Fradi-meccs hatására döntött arról, hogy kapus lesz.

Szép gólokkal és 16 éves kapussal győztünk a rangadón

Női labdarúgócsapatunk remek játékkal és 4-1-es győzelemmel vágott vissza az ETO-nak a vereségért - VIDEÓ!

close
Facebook Youtube Instagram TikTok
Viber Spotify Linkedin
close
Fradi most
Fradi most