Mint arról beszámoltunk, a magyar női labdarúgó-válogatottban szereplő fradisták mellett még egy játékosunknak szurkolhattunk az elmúlt napokban a felkészülési mérkőzések során. Ő Tiffany Cameron (a képen a 15-ös mezben) volt, aki a jamaicai nemzeti csapat tagjaként az Egyesült Államokban edzőtáborozott, majd a felkészülés végén Jamaica két felkészülési meccset játszott Nigériával és a házigazdával.

Magyar bajnok és kupagyőztes támadónkat az edzőtábor után még Amerikában értük el. Többek között mesélt a válogatottba való visszatéréséről, a csapattársak gratulációiról és a világelső Egyesült Államok ellen bemutatott emlékezetes passzáról.

- Hogyan érezted magad újra a jamaicai válogatott mezében? Gondolom, hosszú idő után találkoztatok.

- Nagyon örültem és izgatott voltam, hogy újra visszatérhettem a jamaicai nemzeti csapatba. Ha jól számolom, akkor 16 hónappal ezelőtt edzettünk utoljára együtt, így nagyon sok közös új impulzusra volt szükségünk, beleértve az edzéseket és a pályán kívüli tevékenységeket egyaránt. Imádom a csapat kultúráját, igazán itthon érzem itt magam.

- Meséltél vagy inkább a csapattársak kérdeztek a rendkívül sikeres magyarországi szezonodról?

- Sokan egyből gratuláltak a sikerekhez, amint találkoztunk. Kérdezgettek, kíváncsiak voltak a Fradinál szerzett tapasztalataimról. Nagyon boldog voltam, hogy elmesélhettem, jómagam is fontos szerepet játszottam az FTC bajnoki és kupagyőzelmében és megérte a sok belefektetett munka. Légiósként pedig külön fontos volt, hogy sokat játszhattam és végig pozitívan álltam a feladatokhoz. Büszke voltam arra, hogy a döntő során két gólt szereztem és egy gólpasszt jegyeztem, pont, amikor ezek a legjobban számítottak. Mindig nagy élmény így zárni egy szezont.

- Két meccset játszottatok a felkészülés keretén belül. Nigériát 1-0-ra legyőztétek, csereként játszottál azon a meccsen.

- Ez a két mérkőzés nagyon fontos volt számunkra, hogy megnézzük, hol tartunk olyan együttesek ellen, amelyek a világranglistán előrébb szerepelnek nálunk. A jövőben még többet kel dolgoznunk. Nigéria ellen csereként játszottam, de a meccs előtt a szövetségi kapitány mondta, hogy az amerikaiak elleni találkozóra tartalékol engem. Mindkét meccs nagy öröm volt számomra, nagy megtiszteltetés volt, hogy segíthettem hazám csapatának a pályán. Nigéria ellen nagyjából 30 percet kaptam, jól ment a játék és majdnem sikerült gólt szereznem. Ha azt nézzük, hogy Nigéria a 38., mi pedig az 51. helyen állunk a világranglistán, akkor még inkább felértékelődött a győzelmünk.

- Majd jött az Egyesült Államok elleni találkozó, Tiffany Cameronnal a kezdőcsapatban.

- Rendkívül izgatott voltam, hiszen még is csak a világelső amerikaiakkal mérkőztünk meg. Nagy megtiszteltetés volt a kezdőben szerepelni ellenük. Ahogy az várható volt, a meccsen jobbára védekeztünk, de emlékszem, volt egy remek keresztlabdám, amely egy kicsit meglepte az amerikaiakat, ugyanis elszállt a védelmük felett és megtalálta a csapattársamat a túloldalon. Azért is örültem ennek a megmozdulásnak, mert az edzéseken folyamatosan gyakoroltuk ezeket a passzokat. Összességében egy nagyon nehéz mérkőzés volt és bár sok hibát követtünk el, ez talán betudható annak, hogy közel másfél éve nem játszottunk együtt. A 4-0-s vereség ellenére úgy gondolom, hogy mindkét meccs tökéletesen szolgálta a felkészülésünket és sok tapasztalatot szereztünk, amelyeket a későbbiek során hasznosítani tudunk.

- Milyen terveid vannak a nyárra? Hogyan telik majd a megérdemelt pihenő?

- A jamaicai válogatottal legközelebb majd a világbajnoki selejtezők előtt találkozunk szeptemberben. Most néhány hétre elutazom a családomhoz Kanadába, majd visszatérek Magyarországra. A járvány miatt közel egy éve nem voltam otthon, erre most nagyon nagy szükségem van, sokat segíthet a megfelelő regenerálódásban és a feltöltődésben. Aztán újult erővel visszatérek, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsam a csapatban.

Molnár Péter

(Fotók: Getty)